Impossible Promise 3. Rész

Sziasztok!

Meghoztam a 3. részt. Elég nehézkesen akart összejönni, hogy végre feltegyem és elkészüljön meg stb. De sikerült felülkerekednem a szédülésen ( ... -.-" ... ) és meghoztam. Igaz, hogy a vége ismét össze lett csapva és kicsit rövidebb is lett, de ezt csak is azért, hogy húzzam az időt >.<

Remélem tetszeni fog mindenkinek. A sok sok hozzászólást, mint mindig most is örömmel várom :)

Többet nem is dumálok. Jó olvasást! :D

Nem sokkal 8 óra előtt Tom békésen álldogált szobájának ablakában. A tájat fürkészte s kezében egy bögrét tartva azon tanakodott amit nem rég öccse mondott neki.

" Próbáld meg elfogadni a helyzetet "

Egyre csak ezek a szavak visszahangzottak a fejében. Nem tudott másra koncentrálni, csak erre. Mi van, ha tényleg ezt kéne tennie? Mi van, ha Billnek igaza van? Lehet, hogy most már tovább kell lépnie?  .. Hiszen .. 2 év valóban hosszú idő. Azóta már annyi minden megváltozott. Valóban ez lenne a helyes? .. Igen .. Lehetséges, hogy így van. Meg kell próbálnia. Hiszen a bandának szüksége van rá .. és .. a lányt sem hozhatja vissza azzal, ha folyton magát gyötri és teljesen elvonul a külvilágtól.

Itt az ideje, hogy újra a régi önmaga legyen. A lány is ezt akarná. Mindig is ezt akarta volna...

Már csak azt nem tudja, hogyan csinálja ..

Tom egy pillanatig elgondolkozott, majd hirtelen valami eszébe jutott.

A bögréjét letette az asztalra és gyors léptekkel a fürdőszobába ment. Megállt a mosdó kagyló előtt, ing ujját feltűrte a könyökéig és lassan megnyitotta a csapot. Megmosta az arcát és mélyen a tükörképébe nézett.

Arcát már szinte teljesen benőtte a szőr. Jó ideje már annak, hogy borotválkozott. Valójában nem is foglalkozott vele, hogy hogy néz ki. Sokkal inkább lefoglalta a gyász. Most azonban úgy érezte eljött az ideje a változásnak. Vissza kell térnie a régi Tomnak. Így aztán előszedte a borotválkozási szettjét, felkent egy réteg habot az arcára és lassú, magabiztos mozdulatokkal elkezdte leborotválni dús arcszőrzetét. Mikor kész lett vele, büszkén mosolygott tükörképére.

- Első lépésnek nem is rossz - simított végig az állán

Miután elpakolta a dolgait és visszament a szobájába, halk kopogást halott az ajtaja felől.

- Gyere be - mondta a válla fölött az ajtó felé

- Indulhatunk? - csukta be maga mögött az ajtót Bill

- Felőlem - vonta meg a vállát majd szembe fordult vele

Mikor megfordult és az öccsére nézett, önkéntelenül is mosolyra húzódott a szája. Bill tátott szájjal állt előtte. Szegény teljesen ledöbbent testvére új külseje láttán.

- Most mi van?

- Tom ..te ..megborotválkoztál? - vonta fel a szemöldökét hitetlenkedve

- Mint látod .. - mosolygott még mindig

- De hát .. hogy .. és - dadogott

- Ajhh Bill. Ne kérdezősködj már annyit - vette a vállára a sport táskáját - Nem te mondtad, hogy fogadjam el a dolgokat és hogy térjek vissza a régi önmagamba?

- De .. csak.. nem gondoltam, hogy ilyen hamar teljesíted is - vigyorodott el

- Hát pedig de - mosolygott - Na de most már indulhatunk?

- Naná! - majd lementek a földszintre, bezárták az ajtókat és elindultak a turné busz felé.

Mikor kinyílt a busz ajtaja Bill hirtelen a földre dobta a cuccait, kitárta a kezét és egy mélyet szippantott a frankfurti levegőből.

- Hmmm! Érzed ezt Tom? - sóhajtott - Ez a visszatérés illata!

- Aha persze.. - forgatta a szemeit, majd lökött egyet öccsén - Na mozogj már!

- Jól van na...

Mire nagy nehezen bemásztak a buszba a sofőr már indított is. A srácok közben ledobálták a cuccaikat és bementek az étkező részhez. Tudni illik egy turné busz elég nagy és bármi elfér benne. 

És persze az étkezőben már ott volt a két G is. Georg és Gustav. A banda többi tagja.

Gustav Schäfer volt a dobos, Georg Listing pedig a basszusgitáros. Már évek óta a Kaulitz testvérek legjobb barátai voltak. Még a Tokio Hotel megalakulása előtt ismerkedtek meg. Azóta pedig szinte olyanok mint egy nagy család. Bár igaz, hogy ez alatt a két év alatt kicsit eltávolodtak egymástól, de csak is azért mert tudták, hogy Tomnak  egy kis magányra volt szüksége.

Most azonban hogy újra " munkába " látnak, már mindannyian izgatottan várták a találkozást.

A két G szokásukhoz híven most is az asztalnál falták a pizzát. Ám mikor meglátták felszállni Billt mindketten őrült módjára vetették rá magukat az áldozatra.

- Biiill!! - üvöltött a fülébe Georg - Annyira atom jó hogy újra összeáll a banda!

- Igen szerintem is .. de .. most már azért .. szállj le rólam - nyögte a sráccal a hátán

- Na és már vannak tervek a jövőre nézve? - kérdezte valamivel higgadtabban Gustav.

Na igen. Mindig is ő volt a kis szelíd, szende-bende, ölelni való mackó.

- Hááát .. tulajdonképpen van pár ötletem - huppant le a kanapéra

- Az tök jó - ült le mellé Georg - De .. most mesélj .. mi van Tommal?

- Egész jól van... a körülményekhez képest. De azért ha lehet, ne nagyon kérdezgessétek erről az egészről - vette halkabbra a beszélgetést - Még csak most kezdi össze szedni magát .. nem akarom, hogy újra visszaessen..

- Mi fog vissza esni? - kérdezte az épp felszálló Tom

- Őőő ..semmi .. vagyis .. - dadogott idegesen Georg

- Csak azt mondtam az előbb, hogy nem lenne jó, ha vissza venne a sebességből a sofőr. Minél hamarabb Hamburgban akarok lenni - vigyorgott idétlenül Bill

- Ahaa .. biztos - ráncolta a homlokát értetlenül

- Szevasz te majom - lépett hozzá Gustav és szorosan átölelte

- Csőő te gyíkarc - vágott vissza Tom, majd mindketten hangosan felnevettek

- Mi a helyzet?

- Megvagyok. Tudod ... bekapcsolt az újratöltési üzemmód - vigyorgott

- Na jah nálam is. Bár kicsit nagyon elszoktam már a korán keléstől - nyújtózott egyet

- Nekem mondod tesó - nevetett - Erről jut eszembe .. asszem megyek ledőlök. Elég szarul aludtam.És mondhatom hulla fáradt vagyok

- Jól van menj csak

- Álmodj szépeket csipkerózsika - kiáltott utána Bill

Erre Tom csak felnyújtotta a középső ujját a levegőbe és becsukta maga mögött az ajtót.

- Fuuh .. azt hittem, hogy majd balhézni fog - sóhajtott fel Gustav

- Dehogy - legyintett Bill - Szegény azt se tudja hol van, olyan álmos.

- De ennyire? - nevetett Georg

- Nem alszik valami jól mostanában..

- Aha .. értem.

- Mindegy is. Hagyjuk hadd aludjon. - legyintett Gustav, majd a többiek egyetértően bólogattak és neki láttak a " papírmunkának ". Ami .. valljuk be .. nem nagyon jött össze nekik. 

Eközben pedig Tom fáradtan ledőlt az ágyra, magára húzta a takarót és halkan motyogott valamit.

" Ég veled Karla. Örökké a szívemben fogsz élni és soha nem foglak elfelejteni "

Majd átfordult a másik oldalára és  mély álomba merült ...