Impossible Promise 19. Rész

Sziasztoook! :)
Meghoztam a következő részt is! És .. hát .. mit mondjak :D Ez elég érdekes rész lett. Kicsit igyekeztem összezavarni a dolgokat benne.. nem tudom hogy ment milyen lett :D Remélem tetszeni fog! Jó olvasás hozzá és várom a hozzászólásaitokat! :)) ♥

Mentem tovább egyenesen a járdáig és már pont átsétáltam volna a túloldalra, amikor hirtelen valaki a nevemet kiabálva utolért.
- Channel!

- Tom? Hát Te .. mit csinálsz itt? Hogy-hogy nem mentél el a többiekkel? - kérdeztem értetlenül

- Egyedül is oda találnak a szállodához nem? Én meg gondoltam beszélgethetnénk egy kicsit - mosolygott kisfiúsan

- Beszélgetni? Miről? - nevettem halkan

- Hát, mondjuk kezdhetnénk azzal, hogy most éppen hova indultál?

Furcsa volt nekem ez a hirtelen nagy kedvessége. Oké persze rettentően jól is esett.. De akkor sem értettem mire akar ezzel kilyukadni. Mert, hogy volt valami célja az biztos. Ismerem már annyira, hogy kiszúrjam mikor akar valami meglepetéssel előrukkolni.

- Nos... én ... öhmm hát igazából csak a drogériába indultam. Elfogyott a fürdősóm és gondoltam úgy is közel van az üzlet.. hát veszek egyet - mondtam zavartan

- Értem... - vakarta meg a tarkóját - És mit szólnál hozzá, ha mondjuk inkább sétálnál egyet... velem?

Be kell valljam nem számítottam efféle kérdésre Tőle. Sőt úgy nagyjából erre az egészre nem számítottam. Azt hittem azok után ami akkor történt a lakásukon.. szóval .. én azt hittem meg marad köztünk a három lépés távolság, csak eggyel enyhébb fokozatban. Erre utánam jön és elhív.. sétálni? Jól meggondolta ezt? .. És én?.. Most mit válaszoljak neki? Fogadjam el a meghívását és töltsek el vele egy kellemes délután? Vagy találjak ki valami kifogást és hagyjam itt? .. Úristen.. most légy okos kislány..

- Én.. azt hiszem.. - dadogtam - Hát.. miért is ne!

- Szuper! - jelent meg az a már jól ismert angyali vigyor az arcán

- És akkor .. most merre?

- Arra gondoltam sétálhatnánk egyet a belvárosban - vágta zsebre a kezeit, majd lassan sétálni kezdtünk egymás mellett

- Fuuhaa .. ehhez aztán tényleg sokáig kellett gondolkozni - nevettem fel hangosan

- Nem vicces úgyhogy ne nevess ki! - bökött meg a vállával - Még nem igazán jártam Hamburgban.. nem ismerem a környéket.

- Ne izgulj ezen könnyen segíthetünk - nevettem, majd viszonzásul én is megböktem a vállát

Olyan mérhetetlen nyugalom és biztonságérzet fogott el, ahogy ott sétáltunk egymás mellett Hamburg egyik legnyüzsgősebb utcáján. Hihetetlen, hogy annyi idő elteltével.. annyi rossz után újra jókedvűen együtt vagyunk. Jó.. ha nem is úgy.. és ha hazugság árán is, akkor is örülök, hogy most mellette lehetek.

Rettenetesen fáj elviselnem a tudatot, hogy már soha nem érinthetem meg. Hogy már soha nem lehet az enyém. Csak mint két munkatárs.. semmi több... És .. és ez nekem nem elég! Én többet akarok! Szükségem van rá és vele akarok lenni... Csakhogy ez már sajnos lehetetlen. Egyszer már eldöntöttem, hogy így lesz a helyes, és nem adhatom fel. Most már nem! Ha eddig eljutottam.. idáig kibírtam és képes voltam rá, akkor már nem hátrálhatok meg! Már csak két hét.. és minden olyan lesz mint régen..
- Egyébként megszerettem volna köszönni, hogy nem árultál el Billéknek ... -néztem fel rá
- Semmiség.. - mosolygott - Igazából.. nem akartalak kellemetlen helyzetbe hozni. Elég kínos volt ez így is..
- Hát az biztos - nevettem fel zavaromban
Kínos.. azt hiszem abban a helyzetben nem épp ezt a kifejezést használtam volna.. Életemben nem éreztem még annyira hülyén magam, mint akkor. Nem is értem, hogy voltam képes így kifordulni magamból.

- Öhm.. figyelj Tom.. - álltam meg egy pillanatra - Szeretném tisztázni, hogy Én nem... szóval.. Én nem vagyok az a részeges fajta. Az csak egy egyszeri alkalom volt és soha többet nem fog előfordulni.
- Nyugiii nincs semmi baj! - simított végig a felkaromon - Nem is feltételeztem rólad semmi ilyet..
- Köszönöm! - mosolyogtam - És.. nem hittem volna, hogy valaha is ezt mondom neked, de örülök, hogy ilyen megértő vagy!
- Nem mindig a látszat alapján kell elítélni valakit.. - húzta féloldalas mosolyra a száját - Én például hiába vagyok kívülről egy adonisz, a belsőm teljesen mást rejt..
A kis egoista... Még hogy egy adonisz? Jó azt meg kell hagyni, hogy még mindig iszonyat jó pasi.. sőt talán még vonzóbb is mint 2 éve ... mi az hogy! Lehengerlő a mosolya és az egész megjelenése. Nem hiába őrülök meg ezért a férfiért..
De ebben az egyben teljesen igaza van. Hiába ítélsz el valakit látszatra, a belső tulajdonságai úgyis az igazi oldalát fogják tükrözni. Itt vagyok például Én. Kívülről egy magabiztos és erős nőt mutatok, akit nem tud megfélemlíteni senki.. de belülről csak egy teljesen összetört és tehetetlen ember vagyok.. És ezt soha nem tudhatja meg senki. Ha valaha is kiderülne a titkom, vagy ha bárki is rájönne.. akkor azzal mindennek vége szakadna.
- Channel - szólalt meg halkan Tom
- Hmm? - fordultam felé
- Tudod már gondolkozom egy ideje valamin.. és ezt szeretném veled megbeszélni.
- Hallgatlak.
- Nem tudom Te hogy vagy vele.. de nekem ez az örökös hajtépés és veszekedés már az agyamra megy.. - mondta és miközben sétált végig a földet nézte
- Hogy őszinte legyek nekem is.
- Mi lenne, ha itt és most végérvényesen is békét kötnénk?
- Ezt hogy érted?..
- Ahelyett, hogy a nap 10 órájában egymás vérét szívjuk, nem gondolod, hogy lehetnénk akár barátok is? - kérdezte és közben végig a szemembe nézett
Ezt most vajon komolyan gondolta? Mi ketten.. barátok? Nem hiszem, hogy képes lennék végig csinálni. Nem tudom, meddig bírnám.. ez nekem túl sok..
- Barátok? De hát..
- Tudom, hogy már csak 2-3 hetet leszünk Hamburgban.. de ha lehet akkor Én azt a kis időt békében szeretném eltölteni veled. - mosolygott
- Ezt komolyan gondolod? - kérdeztem meglepetten
- A lehető legkomolyabban! - nevetett fel
- Hát.. végülis megpróbálhatjuk..
- Örülök, hogy Te is így gondolod...
- De akkor ezentúl nincs szemétkedés.. sem szemöldök felvonogatás! - emeltem fel a mutató ujjam fenyegetően
Hihetetlen, hogy ez a pasi még mindig bármire rá tud venni. Elég, ha csak mosolyog, vagy ha rám néz .. és Én máris elolvadok... Komolyan... Őrült vagyok, hogy bele mentem! De ahogy a mondás is tartja, soha nem tudhatod meg a " mi lett volna ha..? " kérdésekre a választ, ha meg sem próbálod. Úgyhogy legyen bármi, állok elébe!
Ahogy ezen gondolkoztam, egy idő után feltűnt, hogy Tom engem figyel. Nagyon zavarban voltam és nem igazán tudtam mit kellene most ezek után tennem vagy mondanom. Idétlenül ácsorogtam, hol az egyik, hol a másik lábamra támaszkodva, míg végül Tom édesen elmosolyodott és a kezét nyújtva felém megszólalt.
- Gyere már ide! - nevetett fel
Én pedig gondolkozás nélkül a karjaiba vetve magam szorosan átöleltem. Olyan jó érzés volt. Mélyen a tüdőmbe szívtam szédítő parfümjének illatát és közben szorosan átfűztem a nyaka köré kezeimet. Ő mindeközben finoman a hátamat simogatva nevetett. Nem hittem volna, hogy valaha még egyszer is átölelhetem. Nagyon sokat jelent nekem ez az egész. Nagyon-nagyon sokat...

~~~

Miután Tom megbeszélte a dolgokat Channellel még beszélgettek egy ideig és közben elmentek vásárolni is. Ki gondolta volna, hogy egyszer egy nő miatt a szappan-hajbalzsam-fürdőkellékek részlegen fog sétálni egy drogériában. És még jól is érezték magukat. Vidáman elszórakoztak a boltban, majd miután végeztek jókedvűen elköszöntek egymástól. De hát ez van.. a szerelem bármire képes. Vagyis várjunk csak! Ő nem szerelmes! Dehogyis! Csak barátok.. semmi többet nem érez a lány iránt puszta barátságnál. Vagy talán mégis?.. Nem! Az kizárt.. most csak össze van zavarodva.. Nem lehet szerelmes.. főleg nem Channelbe.. Biztos csak kimerült a sok munka miatt. Legjobb is lesz, ha miután felért a szállodába alszik egy hatalmasat.

~~~

- Szerintetek Tom mit akar Chaneltől? - kérdezte Georg a kanapén heverészve

- Nem tudom.. de nagyon remélem, hogy nem veszekedni akart megint... - ült le mellé Bill

A srácok, miután kijöttek az irodából, első útjuk a szállodába vezetett, hogy végre pihenhessenek egy kicsit. Bár az igaz, hogy egyikük sem értette Tom minek ment Channel után és hogy mi volt az az egész jelenet ott a parkolóban, de nagyon remélték, hogy nem lesz semmi gond. Már eleget veszekedtek és jó lenne, ha végre békén hagynák egymást.

- Fiúk.. szerintem Tom szerelmes.. - gondolkozott hangosan Gustav

- Dehogy az! - rázta hevesen a fejét Bill - Én megérezném...

- De akkor mi ez az egész dolog közte és Channel között?

- Nem tudom - dörzsölte meg a szemeit Bill

- És mi van ha összejönnek? Mi lesz velük utána? - kérdezte Georg

- Szerintem nem lenne jó, ha együtt lennének.. - sóhajtott Gustav - Gondolj bele most mennyit veszekednek... hát akkor mi lenne egy veszekedésnél..

- Igazad van. Szerintem sem lenne jó.. de ha mégis...

- Srácok srácok! Nyugi már! - vágott közbe Bill - Még össze se jöttek, de Ti már azt tervezitek, hogyan fognak szakítani? Ne csináljátok már! Had oldják meg ezt az egészet maguk között..

- Jól van na.. mi csak.. találgattunk.. - nevetett fel a két G

Majd hirtelen kinyílt a bejárati ajtó és hatalmas mosollyal az arcán belépett rajta Tom.

- Csááá! - nevetett vidáman