Impossible Promise 40. Rész

Drága olvasóim!

Végre elérkeztünk ahhoz a részhez, amiről már olyan sokat beszéltem! Elmondani nem tudom mennyire izgulok a véleményeitek miatt. Nagyon igyekeztem jól megírni a részt, remélem sikerült. Nem tudom emlékeztek-e még, de a 23. fejezetben volt egy bizonyos rész, amit említettem, hogy majd a vége felé újra felemlítődik. Abban az esetben, ha már nem emlékeztek rá, ajánlom hogy a folytatás előtt olvassátok el újra azt a bizonyos részt. Ide kattintva meg is tehetitek. :)

Na de nem is akarom húzni az időt, itt lenne a folytatás.

Jó olvasást mindenkinek! :)

Néhány nappal később álmosan sétáltam ki a fürdőből, amikor váratlanul megszólalt a telefonom.
Mikor a kezembe vettem és megláttam a kijelzőn az ismerős nevet, óriási mosoly kúszott az arcomra.
- Paul! Istenem de örülök, hogy hívtál! - kiáltottam bele lelkesen a készülékbe és törökülésben elhelyezkedtem az ágyon - Mesélj! Mi a helyzet veled? Hogy mennek a dolgok Hamburgban?
- Channel drágám! Már nagyon hiányoztál! - nevetett izgatottan - Idehaza minden a legnagyobb rendben, az üzlet szinte virágzik. Én szokás szerint késő estig bent vagyok az irodában és dolgozom. Már csak te hiányzol a szorgos hétköznapokból.
- Ne is mond! El képzelni sem tudod, mennyire hiányzik az az idő, amikor még együtt csináltuk a munkát! - sóhajtottam visszagondolva a múltra, majd egy kis időre elhallgattam.
- Valami baj van?
- Az igazat megvallva.. igen.
- Hallgatlak. - válaszolta bátorítóan és tudtam, hogy neki elmondhatok mindent, benne megbízhatok.
Így hát belekezdtem.
- David.. és ez az egész nyomorult helyzet. Úgy érzem megfulladok..
- Annyira sajnálom, hogy most nem tudok ott lenni veled! - sóhajtott szomorkásan - De kérlek ne add fel! Ha már eddig eljutottál.. ne hagyd, hogy kirúgják alólad a talajt!
- De annyira nehéz Paul! David újra itt van és újra át kell élnem azt, amiért annak idejét eltűntem. Megkeseríti az életem, megkeseríti a Tommal való kapcsolatom.. már nem bírom tovább!
Olyan jó volt, hogy végre mindezt elmondhattam valakinek. Már nem kellett magamban tartanom az érzéseimet, kiadhattam magamból mindent. És ettől rettenetesen megkönnyebbültem.
- Néha úgy érzem, jobb lenne ha visszamennék Hamburgba. Elfelejteném ezt az egészet és ott új életet kezdenék.. De aztán mindig eszembe jut Tom. Nem tehetem ezt vele. Nem tehetem tönkre az életét újra. Nem akarom, hogy még ennél is jobban szenvedjen.
- Elfogod neki mondani? - kérdezte bizonytalanul.
- Nem tudom. Az eszem azt súgja, hogy hallgassak, de a szívem..
- Előbb utóbb meg kell tudnia.
- Tudom és azt is, hogy nem hazudhatok a végtelenségig. Csak még egy kis időre van szükségem.
- Őszintén remélem, hogy rendbe jönnek a dolgaid és végül boldog véget ér a történeted. Már megérdemled a boldogságot!
- Nagyon köszönöm! Mindent köszönök.. - suttogtam könnybe lábadt szemekkel.

***

Pár óra múlva már egy fitnesz terem recepciós pultjánál álltam. Magam sem értem, hogy szánhattam rá magam, de végül sikerült meggyőznie Tomnak és eljöttem. Türelmesen várakoztam a szórólapokat tanulmányozva, aztán pár perccel később egy magas szőke hajú férfi jött vissza a pulthoz.
- Üdvözöllek a B&C Fitness stúdióban. Ne haragudj, ha megvárattalak, miben lehetek a segítségedre? - mosolygott rám kedvesen.
- Szia, semmi gond. Még amúgy sem döntöttem el, hogy mit szeretnék csinálni.. - nevettem zavartan és bugyután beletúrtam a hajamba.
- Nos, ezen segíthetünk. Rengeteg mindenre van itt lehetőséged. Egy kis testedzés, futás, boksz, jóga, aerobick és különböző szabadtéri sportok. - sorolta ujjain megszámlálva a kínálatot.
- Esetleg teniszpályátok van? - kérdeztem kíváncsian.
- Viccelsz? A miénk az ország legjobb pályája! Ha gondolod, nagyon szívesen körbevezetlek odakint. - kacsintott és nem tudtam nem észre venni, milyen alaposan végigmért.
Zavarba jöttem a kedvességétől, de ugyanakkor úgy éreztem, hogy egy kicsit sok nekem. Túlságosan nyomult és nagyon látszott rajta, hogy mit akar. És ez nem tetszett. Mindig is utáltam az olyan embereket, akik annyira önelégültek voltak, hogy azt hitték párszor csábosan vigyorognak és a nők máris az ölükbe hullanak. Hát én nem leszek ilyen. Még csak a gondolatát is megvetem. Nekem van egy barátom, Tom. Imádom és szeretem őt. Úgyhogy, azt hiszem a legjobb lesz,  a lehető leghamarabb lezárom a srácot.
- Öhm.. köszönöm, hogy ennyire segítőkész vagy. De az a helyzet, hogy egyedül szeretnék játszani és azt hiszem magam is odatalálok.. - mondtam határozottan, mire a srác csak értetlenül vigyorgott, aztán leesett neki, hogy most épp dobtam. Végül odaadott egy öltözőkulcsot és elsétált.

***

Mikor végre átöltöztem és kiléptem a friss levegőre, egy mély levegőt szívtam és egyből megcéloztam a pályát. Senki nem volt ott rajtam kívül, így nyugodtan birtokba vehettem az egész területet. Levezetésképpen megpattogtattam néhányszor a labdát a földön, majd a magasba dobva már lendítettem is az ütőt, mire a sárga szőrgombóc egy hangos puffanással a pálya túloldalán belecsapódva a falba földet ért.
Hihetetlenül jó érzés volt újra a kezemben tartani az ütőt. Néhány éve, mikor még minden rendben volt hetente kijártam ilyen helyekre játszani. Mindig kikapcsolt a játék. Olyankor képes voltam elfelejteni a David és köztem folyó harcot. Gyakran ezzel vezettem le a bennem felgyülemlett haragot és feszültséget. Mindig a fal elé képzeltem David fejét és amilyen erősen csak tudtam, hozzá vágtam a labdát.
Most se volt ez másképp..
Akaratlanul is eszembe jutottak David akkori és mostani szavai. A szívem összeszorult, ha csak rágondoltam. Hogy lehet valaki ennyire szemét? Egy aljas gazember.. Semmi több..
" Nézd. Lehet, hogy téged nem érdekel és nincs is annyi dolgod, mint a srácoknak. De persze ez érthető is, hiszen ha valakinek olyan pasija van, mint Tom Kaulitz, elég könnyen aláraknak mindent."
" Azt hiszed, hogy ha szétrakod valakinek a lábad és néha néha megjelensz itt az irodában az elég ahhoz, hogy lehess valaki? Nagyon sajnálom édesem, de ahhoz hogy valamire is vidd az életben, ahhoz még nagyon sokat kell tenned. Nem elég csak úgy felkapaszkodni valakin keresztül, le is kell rakni valamit az asztalra.."
Görcsbe állt a gyomrom, a kezem pedig ökölbe szorult. Dühösen beharaptam ajkamat és lehajtott fejjel mélyeket lélegeztem. Éveken keresztül tűrtem és tűrtem mindent, amit csak kaptam. Mindezt csupán azért, mert az életemnél is jobban szerettem Tomot. Ha ő nem lett volna.. fogalmam sincs mihez kezdtem volna.
Erre én mit teszek vele? Átverem, hazudok és csalok. Mióta is..? 2-3 éve? Eltűntem a semmibe és megszakítottam minden kapcsolatomat a srácokkal. Nem kerestem őket, még csak meg se próbáltam életjelet adni magamról. Hagytam, hogy mindenki azt higgye hogy meghaltam.
Nos.. ezek alapján nem is tudom, hogy miért vagyok ennyire kiakadva Davidre. Lényegében ugyanolyan vagyok, mint ő.
De nem.. ez nem igaz.
Minden, de minden, ami az elmúlt években velem történt, csakis miatta történt. Tönkre tette az életem. Ahol csak tudott fájdalmat okozott nekem és Tomnak. És sajnos pontosan tudta, hogy mi az amivel a leginkább kínozni tud. Ha szétválaszt minket Tommal. Nem csak én szenvedtem. Tom is szenvedett.. rengeteget. És ezért adtam fel a legvégén. Ezért menekültem el és adtam ki magam másnak a baleset után. Azt akartam, hogy végre normális életet élhessen. Azt akartam, hogy boldog legyen. Idővel biztos megismert volna egy lányt, akivel életük végéig együtt lehettek volna.
De a sors keresztbe húzta a számításaimat..
A dolgok végül úgy alakultak, hogy újra találkoznom kellett velük. Tommal.
Egyik hazugság követte a másikat és máris a saját játékom csapdájába estem.
Könnyekkel teli szemmel felemeltem a fejem és kifújtam az eddig bent tartott levegőt. Összeszedtem minden erőmet, a magasba emeltem a kezem és máris lendült a következő ütés. Aztán a következő.. a következő.. a következő. Így ment ez egészen odáig, míg egy hatalmasat lendítve elütöttem az utolsó labdámat is, majd utána hajítottam az ütőt..
- Még mindig túl erős a lecsapásod.. Karla.. - szólalt meg egy mély érces hang a hátam mögött.
Rémülten a hang forrása felé fordultam és teljesen ledermedtem. Már több, mint 2 éve nem szólítottak a nevemen. Senki, de senki az ég világon nem tudta, hogy mi történt velem.. hogy lehet, hogy ő.. Annyi hazudozás után.. annyi félrebeszélés és játszadozás után most itt áll velem szemben?
Rájött mindenre.. tudja a titkom. Tudja, hogy ki vagyok..
Ég veled Channel Gebauer...
Isten hozott Karla Hueber..
A játék véget ért.