Criminal Life 8. Rész [+18]

Sziasztok!

Meghoztam végre azt a részt, amit már olyan régóta emlegettem. Már a cím utáni jelzésből is lehet következtetni arra mi fog történni.. Nos. Sokat dolgoztam vele, remélem megérte a fáradozás! Sok mindent most nem szeretnék mondani, talán csak annyit, hogy most már tényleg nagyon hamar a végéhez érünk, ugyanis szám szerint már csak 4 fejezet van hátra.

Nem is fecsegek tovább..

Jó olvasást! :) 
Ui.: képeket különösebben most nem csatoltam, a fantáziátokra bízom a lényeget ;)

Miután visszaértek a szállodába nem szóltak egymáshoz. Csak csendben, minél távolabb a másiktól, próbálták rendezni gondolataikat. Tom a kanapé szélén, kezével megtámasztva állát gondolkozott. Juliet pedig a szobája ablakán bámult a késő éjszakai messzeségbe. Mindkettejük számára sokkoló benyomást tettek az elmúlt pár óra eseményei. Polgár sokkal veszélyesebb, mint azt valaha is gondolhatta volna Tom. Soha nem áll le és nem kímél senkit. Bele se mer gondolni, mi lett volna, ha nem rántja el a nőt. Hogy mi lett volna, ha rázuhan a gerenda.. Hevesen megrázta erre a gondolatra a fejét. Ez nem történhet meg újra. Julietnek nem eshet baja. Egyszerűen nem kockáztathat. Nincs más választása, minthogy elengedi..

Egy mély lélegzetvétel után összeszedte minden bátorságát és a nő szobájához sétálva halkan bekopogott. Juliet nem válaszolt..

Óvatosan benyitott hát.

A nő csak csendben az ablak előtt állva bámult kifelé. Jobb kezével félrehúzva a függönyt próbált meg nagyobb kilátást nyerni.. de igazából még az sem érdekelte, hogy mit lát és mit nem. Mikor a férfi belépett a szobába csak akkor kapta hátra a fejét. Pillantása találkozott Toméval. Szemeiben aggodalom tükröződött.

- Hogy van? - kérdezte alig hallhatóan.

- Még élek.. - Tom érezte a nő válaszában megbúvó szarkazmust.

- Megsérült valahol?

- Nem.. és maga? - lépett a férfi elé.

- Nem.. - suttogta - Tudja gondolkoztam. És döntöttem.

- Ezt hogy érti?

- Szedje a cuccát és elmehet.

- Hogy? - kérdezte értetlenül.

- Szabadon elengedem. 

- De.. de mégis..

- Ne ellenkezzen. Szedje a cuccát és menjen el! Kezdettől fogva ezt akarta, nem? - nyögte, majd sarkon fordult és magára hagyta a nőt.

Juliet teljesen értetlenül nézte a helyet, ahol az imént még Tom állt. Elmehet. Végre szabad.. de akkor miért nem örül? Az első naptól kezdve csak megakart szabadulni a férfitól. Minden vágya az volt, hogy végre hazatérhessen. Erre.. most, hogy végre itt van előtte a lehetőség még csak nem is örül. Talán már nem úgy tekint Tomra, mint egy bűnözőre. Talán már másképp látja a dolgokat, más szemmel tekint a férfira. Úgy érzi.. fontos lett a számára. Fontosabb, mint bárki is valaha. Talán ezért esik annyira rosszul neki az, hogy Tom elküldte. Már nincs szüksége rá. Véghez vitte amit akart.. megszökött a rendőrök elől. Csak kihasználta. Pedig már kezdte azt hinni, hogy talán.. érez iránta valamit. Badarság az egész. Tom biztos nem lenne képes beleszeretni egy olyan nőbe, mint ő.

Felsóhajtva az ágya felé fordult és pakolni kezdett hát. Hazamegy.

***

- Rohadt élet.. - nyögte elkeseredetten a férfi miközben homlokához szorított egy whiskeys poharat.

Élete legnehezebb döntését hozta meg azzal, hogy elengedte a nőt. Visszacsinálni már nem tudja, így azzal a tudattal kell lennie, hogy Julietnek így lesz a legjobb. De mi van vele? Mi van, ha ő ezt másképp gondolja? Mi van, ha ő még azt szeretné a nő maradjon? Sokkal fontosabb lett a számára mint gondolta. Már annyira megszokta a jelenlétét. És most itt nem csak arról van szó, hogy a csatornából kihozta és megmentette. Nem csak erről van szó. És ezt pontosan tudta. Beleszeretett. 

Hiába is próbálná tagadni. Hiszen.. Juliet egy fantasztikus nő. Jóravaló teremtés. Megérdemli a békés életet. Megérdemli, hogy egy tisztességes ember mellett családot alapíthasson. Megérdemli, hogy boldog legyen. Nem is kérhetné a nőtől.. még csak a feltételezése is nevetséges. Hisz ki lenne képes egy bűnözővel együtt élni? Egyáltalán szeretni? Nem, ez valóban lehetetlen. Nevetséges ötlet.

De akkor mégis miért érzi úgy, hogy talán a nő is érez iránta valamit? Látta hogy nézett rá a raktárban. Látta a szenvedélyt a szemeiben, amikor nyakon csókolta. Érezte mennyire remegett a karjaiban a nő teste. Pontosan tudja, hogy mennyire kívánták egymást akkor... Tom még most is kívánja...

- Kész vagyok.. - jelent meg az ajtóban a nő, kezében egy nagyobb táskával.

- Értem.. - köhintett egyet zavartan, majd felállva a kanapéról a nő felé indult - Hát akkor..

- Viszlát Tom. - suttogta a nő, Tom azonban egy apró könnycseppet vélt megcsillanni a szeme sarkában - Maradjon nyugodtan, egyedül is eltalálok.

- Biztos? - kérdezte halkan. Próbálta minél jobban húzni az időt. Csak még egy kicsit maradhasson.. csak még egy kicsit..

- Igen.. - pillantott fel a férfira, ezzel egyenesen a szemébe nézve.

Ez volt az a pillanat, mikor Tom már biztosan tudta szereti a nőt. És nem fogja hagyni, hogy most elváljanak útjaik. Valahogy visszafogja szerezni.

Elsétálva a bejárati ajtóig még egy pillanatig habozott a nő, majd egy utolsó pillantást vetve a férfira kezét a kilincsre emelte.

- Minden jót, Tom! - suttogta a háta mögött álló férfira nézve és kinyitotta az ajtót...

*Zene 

A következő pillanatban, azonban mielőtt még kiléphetett volna az ajtón, Tom egy határozott mozdulattal visszalökte az ajtót a nő feje fölött és tenyerével megtámasztva azt, szorította őt a teste fogságába. Juliet nem mert mozdulni. Nem mert a férfira nézni. Félt, hogy a végén még meggondolja magát. Egy mély lélegzetet véve várta mi fog történni. 

Percekig csak ott álltak és nem mozdultak. Tom egy ideig hezitált, végül kezével elengedte az ajtót és óvatosan szembefordította magával a nőt. Juliet ekkor kérdő tekintettel bámult azokba a - máskor mindig határozott, most azonban szenvedély fűtötte - szemekbe.

- Kérlek maradj velem! - suttogta a nő ajkaiba.

- Miért? - kérdezte reszketeg.

- Mert szükségem van Rád!

- Az igazat mond.. - nézett mélyen a férfi szemeibe.

- Szeretlek!

- Hazudsz.. - suttogta.

A következő pillanatban Tom válaszul csak finoman magához húzta a nőt és gyengéden megcsókolta. Erős karjával átkarolva a derekát, olyan közel szorította magához amennyire csak lehetséges volt. Abban a pillanatban úgy érezte, soha többet nem akarja elereszteni a nőt.

Juliet szinte elveszett a csókban. Táskáját a földre ejtve kapaszkodott Tom biztonságot nyújtó karjaiba, azonban pár másodperccel később a férfi mellkasára helyezve tenyerét óvatosan eltolta magától és az ajkaiba suttogva megszólalt.

- Nehh.. miért csinálod ezt? - kérdezte.

- Mert szeretlek! - válaszolta határozottan.

A nő ekkor már nem tudott tovább ellenállni, tenyerét a férfi mellkasáról felvezette egészen a nyakáig, majd finoman megcirógatva azt elmosolyodott. Tom is mosolygott. Orra hegyével gyengéden végigsimított a nő állán, majd ajkaik szenvedélyes csókban forrtak össze.

Tom egy röpke mozdulattal a karjaiba emelte a nőt, közben ajkaik egy pillanatra sem váltak el egymástól, és megindult vele a hálószobába. Ahogy belépett vele az ajtón, óvatosan lerakta az ágy szélére, ekkor elváltak egymástól, de csakis egy pillanatra hogy mélyen egymás szemébe nézhessenek. Mindkettejük teste égett a vágytól, túlfűtötte őket a szenvedély. Juliet mindkét kezével megtámasztotta magát az ágyon, türelmesen várva Tom közeledését. A férfi nem akart elsietni semmit. Minden pillanatát kiakarta élvezni. Óvatosan, szinte remegő kezekkel érintette meg a nő hófehér blúzán megcsillanó gombokat. Mintha csak parázsló kavicsokhoz ért volna, úgy égették hosszú ujjait a gombok. Finoman lehúzva a selymes anyagot a nő válláról, ujjai helyére érzéki csókokat lehelt, majd miután már a kezében szorongatta az anyagot, egy férfias nyögést hallatva nézett végig Juliet csipkés melltartóján.
- Sajnálom, de ennek is mennie kell.. - zihálta a nő fülébe és egy apró mozdulattal kipattintotta a kapcsot, a blúz pedig valahol a szoba másik felében landolt.
Miután magáról is lerántotta a pólót, ami valószínűleg - a blúzhoz hasonlóan - szintén a szoba másik végénél kötött ki, ismét megcsókolta a nőt. Juliet egy csepp szégyenérzetet sem érzett amiatt, hogy a férfi meztelenül láthatja, hiszen már oly régóta vágyott erre a pillanatra, hogy akkor semmi másra sem tudott gondolni, csak Tom érintéseire. Szenvedélyes csókcsatába kezdve lassan fentebb kúsztak az ágyon, így Tom már kényelmesen eltudott helyezkedni a nő lábai közt. Ajkaival felfedező útra indult a nő állától egészen a szegycsontjáig, végül a melleinél megállapodva gyengéden kényeztetni kezdte a számára oly gyönyörű idomokat.
Juliet halkan felnyögött az érzésre, bár belül legszívesebben sikoltott volna. Kimondhatatlanul élvezte a férfi érintéseit, szinte lázban égett a teste. Kezével végigsimított Tom izmos hátán, néhol erősebben belemarva a bőrébe, végül megállt a nadrágja szélénél. Egy ideig hezitált, aztán egy határozott mozdulattal kicsatolta a nadrágszíjat, hogy aztán két kezével lerángathassa a sötét anyagot. Tom csak még jobban felbuzdult erre a mozdulatra. Türelmetlenül lecsúsztatta jobb kezét a nő szoknyájának szegélyéig és egy gyors mozdulattal kettéhasította azt a varrás mentén. Juliet ijedten felsikoltott, majd hangosan zilálva Tomra pillantott.
- Ezt megfogod fizetni.. - nyögte.
- Bánja a fene.. - suttogta Tom, majd szenvedélyesen a nő ajkainak esett.
Ekkor már mindkettejüket csupán egyetlen ruhadarab takarta, melyek szintén nem várattak sokáig a távozásra. Tom ujjaival végigzongorázva a nő oldalán egy darabig elidőzött a puha fehérnemű körül, végül ujjait beleakasztva a vékony csipke anyagba, egy határozott mozdulattal megszabadította őt az utolsó ruhadarabjától is. Szíve még hevesebben kezdett verni a látványra, ami elé tárult. Juliet a világ leggyönyörűbb nője, akit valaha is látott.
Minden olyan gyorsan történt. Pillanatokon belül már ő is lerúgta magáról fekete boxerét, és mint aki segítségért kiáltana, úgy húzta közel magához a nő arcát. Kezei közé szorítva csókolta őt, kiélvezve a perc minden egyes pillanatát. Már alig kaptak levegőt, de akkor sem eresztették el egymást. Hangosan zilálva dőltek vissza a puha párnák közé és Juliet szélesre tárva lábait egy mély nyögést hallatva fogadta magába a férfit. Olyan érzés volt ez mintha csak egy kitörni készülő vihar söpört volna végig rajtuk. Az eddigieknél is szorosabban tartották egymást, és akár csak a tenger hullámai, úgy követték egymás mozdulatait, közben szenvedélyesen összegabalyodva. Nem létezett számukra múlt vagy jövő. Csak a mostnak éltek. Gyengéd csókok, kéjes sóhajok és gyöngyöző izzadság cseppek. A szoba mindezeket a titkokat zárta magába, amit csak ők tudhattak. Most nem számított, hogy kik ők. Nem számított, hogy mi lesz ezután. Csakis az számított igazán, hogy minél közelebb és minél jobban érezhessék egymást. Két ember, akik már oly régóta vágyakoztak a boldogságra. Két test, mely most szerelmesen egybeforrva, vágytól izzott. Tempójukat egyre csak gyorsítva, testüket szorosan egymásnak feszítve röpültek egy mámorító érzés zuhatagába.
Juliet lábaival átfogva Tom derekát próbálta minél közelebb vonni magához a férfi testét. Nem tudott másra koncentrálni, csak a benne egyre hevesebben lüktető forróságra, melytől úgy érezte méhe majd szétrobban. Körmeit mélyen a férfi hátába mélyesztette, ami egy jóleső nyögést váltott ki Tomból. Mosolyogva egymásra néztek majd ajkaik újra szenvedélyes csókban forrtak össze. Tom összekulcsolva ujjait a nő ujjaival, fejük fölé tolta kezüket és onnan folytatta veszélyes játékát.
- Tom.. - nyögött fel Juliet, mikor a férfi, fordítva helyzetükön a bal oldalára fordulva, magára emelte a nőt.

- Mozogj.. - suttogta, mélyen a nő szemeibe nézve, mire az lágy ringatózásba kezdve tenyereit a férfi mellkasára támasztotta.
Nyögéseik egyre hangosabbak, mozdulataik egyre lassabbak egyre mélyebbek lettek. Már nagyon közel jártak, mégis húzták az időt, amíg csak bírták. Juliet bágyadt teste finoman hullámozva dőlt a férfi mellkasára, aztán újra felegyenesedett és tovább folytatta a játékot. Mozdulatai egyre gyengébbekké váltak, szinte már alig bírt moccanni a belülről feltörő, feszítő érzéstől.
- Istenem.. - sóhajtott mélyen.
A következő pillanatban Tom kezei közé fogta a nő arcát, gyengéden megcsókolva felült vele és kezdetét vette egy utolsó, égető vad hajsza. Tudták, hogy már nincs megállás. Tempójukat, éppúgy mint nyögéseiket már nem bírták kontrollálni. Felhevült testük szinte már üvöltött a beteljesülésért, mintha csak egy törött szárnyú madár könyörgött volna a megváltásért. Juliet teste pillanatokon belül megfeszült, háta ívbe hajlott, úgy kapaszkodott a férfi vállaiba. Tom már egyre nehezebben bírta tartani a nő testét, minden egyes mozdulatával csak még közelebb lökte őt a gyönyör kapujába. Juliet hangosan sóhajtozva vonaglott, már nagyon közel voltak. Még az utolsó pillanatban homlokát a férfiéhoz nyomta, mélyen a szemeibe nézett és forró csókokat lehelve az arcára megszólalt.
- Szeretlekhh.. - suttogta Tom ajkaiba - Istenem, de mennyire szeretlek...
Majd még pár utolsó elszánt mozdulat, egy hosszú elnyújtott férfias nyögés és szinte egyszerre érték el a beteljesülés mámoros viharát. Elgyengült, izzadság cseppektől fénylő testük csak úgy izzott a szenvedélytől. Összegabalyodott testük reszketve omlott a puha párnák közé, de a belsőjüket égető forróság még akkor sem csillapodott.

Hangosan zilálták a levegőt, szívverésük tempója már az eget súrolta. Így váltak el egymástól, de csak egy igazán kis időre, amíg Juliet a takaró után matatva elhelyezkedett a férfi mellkasán. Tom bal karjával szorosan magához húzva őt egy apró csókot lehelt ajkaira és egymást szerelmesen átkarolva hajtották álomra fejüket, a már boldog és békés jövőt ígérő holnap gondolatára.