Impossible Promise 43. Rész

Drága olvasóim!

Először is kellemes nyári szünetet kívánok mindenkinek! Pihenjétek ki magatokat és készüljetek fel a következő évre teljes bevetéssel. Remélem ez a rész kellőképpen meghozza a kedveteket a nyárra, ugyanis innentől kezdve már egyre gyakrabban érkeznek a fejezetek, terveim szerint. Ez a mostani tudom nem lett valami izgalmas, de kellenek a töltelék részek a nagy bummra.

Jó olvasást! :)

Másnap reggel Tom szorítására ébredtem. Kómás fejjel az órámra néztem. 7:30. Finoman megemeltem a jobb karját és megpróbáltam kibújni mellőle úgy, hogy ne ébresszem fel. Lassan lecsúsztam az ágyról és a papucsomba bújva a köntösömért nyúltam, amikor Tom hirtelen a másik oldalára fordult, ezzel a földre rúgva a köntöst. Mikor lehajoltam érte észrevettem egy sebet a lábszárán. Ahogy felegyenesedtem tekintetemet végigvezettem egész testén és csak akkor tudatosult bennem, hogy már hosszú ideje nem is figyeltem mi van Vele. Csak magammal voltam elfoglalva. Azzal, hogy a nap minden egyes órájában sajnáltassam magam, azért amit tettem. Közben pedig megfeledkeztem azokról akik igazán fontosan nekem. Megfeledkeztem Tomról. Már az idejét sem tudom annak, mikor mértem végig úgy igazán, tetőtől talpig. Átsétáltam az ágy másik oldalára.

Az arca teljesen megváltozott. Sötét szakállat növesztett, a haját pedig csak egy egyszerű kontyba fogta a feje tetején. Békésen szundikált, a mellkasa egyenletesen emelkedett és süllyedt. Mennyi mindenen kellett keresztül mennie miattam. Annyi mindenről kellett lemondania miattam. Soha nem fogom megbocsátani magamnak, hogy bántottam. Hogy a többieket bántottam.

Végül belebújtam a köntösbe és halkan kimentem a szobából. 

***

Becsukva magam mögött az ajtót lesiettem a konyhába, ahol legnagyobb meglepetésemre Billel találtam szembe magam. A pultnak támaszkodva a kávéscsészéjét szürcsölgette és egy friss újságot olvasott. Mikor észrevette, hogy figyelem rám nézett.

- Jó reggelt. - fordult háttal a pultnak, így még jobban szemügyre tudott venni - Milyen kipihent vagy!

- Milyen vicces kedvedben vagy korán reggel.. - morogtam az orrom alatt és a hűtőhöz léptem. Kivettem egy doboz joghurtot meg egy narancslevet és a pulthoz ülve reggelihez láttam.

Bill betette a mosogatóba a bögréjét és már kezdtem azt hinni, hogy egyedül csöndben megreggelizhetek, amikor egy szék nyikorgását hallottam meg magam előtt.

- Nem gond, ha csatlakozom?

- Csak nyugodtan.. 

- Gondterheltnek látszol. Mi a baj?

- Ez most komoly? - csaptam a pultra idegesen.

- Mármint micsoda? Az, hogy beszélgetni próbálok veled?

- Te is tudod, hogy milyen állapotban vagyok jelenleg. Miért kell még egy lapáttal rátenni? - fújtattam a szemébe nézve - A legkönnyebb mindig a fekvő emberbe belerúgni, igaz?

- Hát ezt csak te tudhatod Karla.. akarom mondani Channel.. 

Láttam, pontosan láttam az arcán, hogy ezzel akar büntetni. És teljesen jogosan. A felbontott joghurtos dobozomra néztem. Elment az étvágyam. Undorodtam saját magamtól. Kitolva magam alól a széket felálltam és a kukába vágtam a dobozt. A hűtőhöz fordultam és visszatettem a narancslevet is. Elakartam menni. Valahova.. bárhova, csak egyedül lehessek. De Bill elállta az utam. Karba tett kézzel az ajtófélfának támaszkodott és úgy méregetett.

- Remélem most boldog vagy, amiért bosszút állhatsz rajtam! Azt hittem, a múltkor megbeszéltük, hogy ez az egész csak Tomra és rám tartozik, Te pedig elfogadtad a történeteket. Megígérted, hogy hagyod hogy én mondjam el az igazat.. akkor.. akkor most nem értem miért kell így viselkedned! - próbáltam halkan beszélni, hogy fel ne ébresszem Tomot, de annyira dühös és szomorú voltam, hogy nagyon nem úgy sikerült - Tudom, pontosan tudom, hogy hibáztam Bill! És hidd el már eleget szenvedtem ez alatt a közel 3 év alatt, ne tedd még nyomorultabbá az életemet még Te is.. - suttogtam könnybe lábadt szemmel és észrevettem ahogy ellágyult az arca. Karjait a teste mellé ejtette és elrugaszkodva az ajtóból elém sétált.

- Karla.. nem az én műfajom a bosszú. Te is tudod, hogy minden amit teszek a testvéremért van. Tom a bátyám, a részem.. nem tudok csak úgy szemet hunyni a történtek fölött. Láttam őt darabokra hullni miattad. És nem hagyom, hogy ez még egyszer megtörténhessen.

- És akkor most ezentúl életem végéig ezt fogod csinálni velem? Gyűlölni fogsz és gyötörni? - zokogtam fel tehetetlenül.

- Én nem gyűlöllek. Csak próbállak megfejteni. Próbálok rájönni, hogy miért kellett ezt tenned, miért nem tudtál megbízni bennünk.. Tudom, tudom, hogy David nagyon sok mindenről tehet. De.. akkor is.. én ezt.. nem tudom megérteni.

- Kérlek ne tedd ez velem! Ne akard, hogy mindent elmondjak újra. Újra az elejéről. Ne akard, hogy újra felelevenítsem azt ami akkor történt.. - temettem kezeimbe az arcom - Nem lehetsz ennyire kegyetlen..
- Hé! Héé.. - emelte fel az állam - Ne sírj!
Ahogy elhúzta arcom elől a kezeimet, mélyen a szemembe nézett. Fájdalom tükröződött a tekintetéből. Láttam rajta, hogy ő is legalább annyira szenved mint én. Istenem mennyi rosszat tettem veletek..
- Karla én nem azért csinálom ezt, hogy gyötörjelek.. - sóhajtott gondterhelten - És sajnálom az előbbit.. talán egy kicsit bunkó voltam. Ne haragudj..
- Bill.. én egyszerűen nem tudok kiigazodni rajtad..
- Az sose baj, néha már én se.. - mosolyodott el, mire én is megeresztettem felé egy apró mosolyt aztán magához ölelt - Tényleg sajnálom. Nem kellett volna túlreagálnom. Ezt nektek kell elintézni..
- Én sajnálom, hogy ilyen helyzetbe hoztalak Titeket..
- Mi van velünk? - jelent meg hirtelen a lépcső aljánál Tom, mire gyorsan hátat fordítottam neki hogy észrevétlenül letöröljem a könnyeimet és egy kis életet vigyek magamba. Ő csak álmosan nyújtózkodott egyet és besétált hozzánk a konyhába.
- Jó reggelt kicsim. - húzott magához egy apró csókra - Nem voltál mellettem mikor felébredtem..
- Igen, mert.. izé.. szóval lejöttem enni, mert nagyon éhes voltam. - hadartam zavaromban és közben pedig Billel egymásra pillantottunk.
- Felébreszthettél volna. Akkor lejöttem volna veled. - fúrta a nyakamba arcát.
Szerencsére tényleg nagyon álmos volt, így nem vett észre semmit abból, hogy mennyire kibuktam és hogy az agyam egyáltalán nem arra koncentrált ami most történik, hanem sokkal inkább arra ami eddig történt.
- Olyan aranyos voltál álmodban, hogy nem volt szívem hozzá és ezért lejöttem egyedül. De aztán összefutottam Billel és végül együtt megreggeliztünk. - nevettem idétlenül. Hát ez elég gáz kifogás volt..
- Jó reggel mindenkinek! - lépett be a konyhába a még szintén pizsamában lévő Georg és Gustav is.
- Csá! - pacsiztak le Tommal és Billel - Szia Channel.
- Sziasztok! - mosolyogtam rájuk, majd a háttérbe vonulva úgy tettem, mintha csak mosogatnék a csapnál. Onnan hallgattam őket, de közben a szívem szakadt meg értük. Ha tudnák az igazat..
- Na mindenki felkészült a nagy díjátadóra? - kérdezte izgatottan Georg.
- Naná! Remélem, hogy mi is nyerünk valamit. - lelkendezett Tom.
- Ne is mond.. olyan jó lenne! - nevetett Bill - Mit gondolsz Channel, van esélyünk?
- Persze, miért ne? - fordultam szembe velük egy mosolyt erőltetve magamra.
- Én már annyira várom! Lesz kaja, pia csajok.. mi kell még? - vigyorgott Gustav is, majd beleharapott a már elkészített lekváros kenyerébe.
Én csak pakolásztam a csapnál és a szekrénynél, a többiekről tudomást sem véve és próbáltam nem összetörni.
- Aha, biztosan jó lesz.. - suttogtam magamban.