Impossible Promise 6. Rész

Sziasztook :))

Meghoztam a 6. részt :DD Tudom tudom nagyon sok minden történik benne és hát .. eléggé ..khmm .. nem mondok semmit. A következő részekből minden kiderül. Remélem mindenkinek tetszett. :))

Igyekszem a következő részt is hamar hozni :DD Öhmm és komment ügyben ne kíméljetek, tudjátok hogy szívesen várom a hozzászólásaitokat!! :)) <33

Azt hiszem a kép magáért beszél ... :DD

Miután Tom faképnél hagyta öccsét és elszívott egy szál cigit teljesen lenyugodott. Jót tett neki ez a néhány percnyi csend. Miközben egyedül volt a friss levegőn és némán meredt az előtte elterülő hamburgi városra, elgondolkozott azon amit öccsének mondott.

Rá kellett jönnie, hogy igazságtalan volt vele és hogy ahelyett hogy megköszönte volna neki azt a sok segítséget, durván kiabált vele és csak úgy ott hagyta. Beismerte magának, hogy ez nem volt szép tőle, hiszen Bill soha nem tett ellene semmi rosszat. Mindig mellette volt és segítette, támogatta a bajban, épp úgy ahogy most is. Most is csak segíteni akart neki. Nem kellett volna úgy bánnia vele...

Így aztán nem volt más választása, vissza kell mennie a többiekhez és bocsánatot kell kérnie az öccsétől.

Finoman elnyomta a már szinte teljesen elszívott cigijét és bement a divatház irodájába.

Nem is kellett sokáig keresnie a srácokat, Bill és a két G hangos kacagása már messziről kihallatszódott az irodából. Vidáman iszogatták a pezsgőjüket és közben a régi emlékeket idézték fel egymás között.

- Na végre Tom! Azt hittük már eltűntél.. - nyomott a kezébe egy pezsgős poharat Georg

- Csak kimentem egy kicsit - mosolygott és közben a szeme sarkából Billt figyelte - Öhm.. figyelj Bill.. bocs az előbbiért... kicsit túlreagáltam a dolgot - fordult felé

- Ugyan semmiség - legyintett - Egyáltalán nem haragszom - vigyorgott

- Akkor jó - mondta megkönnyebbülve

- Tudod mit .. inkább gyere te is és szórakozz velünk - rántotta magával a kanapéra Bill majd újból belekezdett a régi viccek " látványos előadásába ".

- Emlékeztek amikor Gustav az egyik koncert előtt hasmenésben szenvedett?? - röhögött fel Georg

- Jaaj neee! - visított fel Bill - Az nagggyoon durva volt... baszkii .. azt hittem meghalok a nevetéstől - csapott a combjára és közben röhögve előrehajolt 

- Haha .. tényleg nagyon vicces volt - morogta Gustav

- Peersze persze.. most nehogy azt mond, hogy nem volt vicces ahogy ki és be rohangáltál a budira .. mint egy idióta

- És mi meg nem tudtuk eltalálni hogy mi bajod van - kacagott Georg

- Jól van na .. túl sok chipset ettem pizzával .. nem tehetek róla - morgott még mindig a kicsi Gusti

- Azt hiszem én nem akarok erre a történetre emlékezni - rázta meg a fejét fintorogva Tom - Fujj bazdmeg!! Nem hiszem el, hogy csak ilyen undorító történetek jutnak az eszetekbe..

- Most miért? Tiszta vicces volt - nevetett Bill - És még kész szerencse, hogy a doki adott Gustinak gyógyszert - mondta és ekkor hirtelen mindenki elhallgatott és egymásra néztek, majd mind a négyükből kitört a nevetés.

- Hasfogóót!! - röhögött most már Tom is

- Úristeen! .. Fuujj ... azt hiszem tényleg jobb lesz, ha ezt most bejefezzük... még a maradék étvágyam is elmegy.. - tette le a poharát az asztalra Georg és újból kitört belőlük a nevetés.

Mind a négyen vidáman kacarásztak. Jó érzéssel töltötte el őket a régi emlékek felelevenítése. Amikor még egy csapatként rótták az utakat koncertről koncertre. Együtt mint a híres német banda, mint a Tokio Hotel.

És Tom is bármennyire próbált magára komolyságot ölteni, egyetlen vicces régi sztori hallatán kisgyerekként levetve a komolyságot dobta be magát a három kacarászó srác társaságába. 

Rá kellett jönnie, hogy hiányzott már neki ez a nagy vidámság. Hiányzott neki az, hogy együtt ökörködjenek a fiúkkal. És most, hogy újra itt vannak, a visszatérés küszöbén, az ő lelkét is végtelen boldogság árasztotta el. Nem hagyhatta ki ezeket a pillanatokat. Egyszerűen nem és kész..

- Egyébként meg.. Mennyi az idő most? - kérdezte hirtelen Gustav

- Öhmm.. mindjárt fél 11.. miért? - Bill

- Hát .. mivel már rég el kellett volna kezdődjön a megbeszélés - ráncolta értetlenül a homlokát 

- Ugyan srácok .. biztos valami fontos elintézni valója akadt annak a Channelnek .. vagy kinek - nevetett Georg

- Tényleeg! Most legalább mi is megláthatjuk hogy mennyire hasonlít Karlara .. - próbált meg viccelődni Gustav, de amint ránézett Tomra rájött hogy ez nagyon rossz ötlet volt.

- Haah.. semennyire sem  - hördült fel Bill - Srácok én most megmondom nektek hogy ez teljességgel lehetetlen..

- És ezt te miből gondolod? - mordult fel Tom

- Tudom és kész ... Gondolkozzatok már .. Nem létezik hogy két ember ennyire has... - fejezte volna be a monológját Bill, amikor hirtelen kinyílt az iroda ajtaja és belépett rajta Channel. A fiúk tátott szájjal, teljesen ledöbbenve néztek végig a fiatal lányon. Az irodában néma csend honolt...

~~~

Majd lassan és óvatosan benyitottam a helységbe, ahol hirtelen néma csönd lett. Mindenki döbbent arckifejezéssel nézett rám és teljesen leblokkolva meredtek rám...

- Öhmm.... sziasztok. Elnézést a késésért - motyogtam idegesen, majd becsuktam magam mögött az ajtót és lepakoltam a cuccaimat az asztalomra - Ha még valaki nem tudná... a nevem Channel Gebauer és az elkövetkezendő egy hétben az én kollekciómról fogtok egy fotósorozatot csinálni - hadartam el egy szuszra, majd válasz híján ledöbbent arcokkal álltam szemben. Végül Gustav erőt vett magán és megszólalt.

- Üdv. Gustav Schäfer - állt elém és kezet fogott velem - Nagyon .. öhmm .. örülök, hogy megismerhetlek

- Én is - erőltettem mosolyt az arcomra

- Hello én Bill Kaulitz vagyok ő pedig Georg Listing - mutatkozott be Bill is majd velük is kezet fogtam

Huuhh ... ez is meg volt... vagyis csak majdnem .. egy valaki kimaradt.

Tom feszengve a többiek mellett állt és látszott rajta, hogy nem tudja mit csináljon. Végül megköszörülte a torkát és elém állt.

- Öhmm..  he.. hello. Tom Kaulitz - nyújtotta ki a kezét felém, de erre nem reagáltam

- Tudom.. mi már ismerjük egymást - mondtam az utolsó szavakat erőteljesen kihangsúlyozva

Látszólag mind a négyüket meglepte az, hogy Tommal nem fogtam kezet... de nem baj.. pont ez volt a célom.

- Nos.. mivel már mindannyian ismerjük egymást azt hiszem el is kezdhetjük a munkát - ültem bele a bőr fotelembe - Kérlek foglaljatok helyet

- Köszönjük

- Szóval... kezdjük ott, hogy van e bármilyen kérdésetek mielőtt munkába látunk? - néztem körbe rajtuk

- Nem nincs - válaszolta határozottan Bill, bár én láttam rajta, hogy igenis lenne hozzám pár kérdése... de egyáltalán nem a munkával kapcsolatban.

- Rendben... akkor kezdhetjük - dörzsöltem össze a tenyereimet, majd kinyitottam az asztalomon heverő mappát

- Hmm... ha jól látom .. már több mint két éve nem voltatok se koncerten .. se fotózáson .. se semmin.. Igaz ez? - néztem fel a mappából

- Így van. Személyes okok miatt két évig visszavonultunk - motyogta zavartan Bill

- Értem .. és hogy-hogy visszatértetek?

- Hát még nem egészen tértünk vissza - vágott közbe Georg

- Pontosan. A színpadra még nem tértünk vissza .. egyenlőre még csak most próbáljuk összeszedni magunkat - egészítette ki Bill

- Aham... és miért pont egy fotózással szeretnétek kezdeni a nagy " visszatéréseteket " ? -  formáltam idézőjeleket az ujjaimmal

- Azért mert úgy gondoltuk, hogy a képeket megjeleníttetnénk egy lapban.. és az abból befolyt összeggel eltudnánk rendezni az új dalok felvételét - magyarázta Bill

- Így van - helyeselt Gustav

- Értem..

Na igen. Nem lepődtem meg azon, hogy minden kérdésemre Bill adta a fő választ és a többiek pedig csak helyeseltek rá. Mindig is ezt csinálták. Kivéve egy embert.. Tomot .. Ő csak ott ült a székben és csendben meredt maga elé miközben a nadrágja cipzárjával babrált. Eleinte nem figyeltem rá, de lassan kezdett idegesíteni ... és sajnos pontosan tudtam, hogy miért.. Miattam.

Biztosan pocsékul érezheti magát és végig csak én járhatok a fejében .. azaz Karla .. de ő már meghalt .. És ... még mindig undorodom magamtól, ha csak arra gondolok mit tettem vele .. de most már mindegy. Ezen többet nem fogok rágódni. Akkor is befogom fejezni amit elkezdtem...

- Rendben akkor ezt meg is beszéltük - csuktam be a mappát és elővettem egy másikat - Ezeket a papírokat - nyújtottam át Billnek - Ezeket alá kell írnotok.

- Rendben .. és mi is ez? - vette el

- Ez egy beleegyezési nyilatkozat... hogy elfogadjátok a sminkeseket, fotósokat, stylistokat meg ilyenek... - magyaráztam

- Értem - bólintott

Majd miután ezt is meg beszéltük szépen sorban aláírták a papírokat. 

- Nos .. ezzel meg is volnánk - álltam fel - A fotózás menetét még Paullal meg kell beszélnünk és onnantól kezdve minden sínen lesz

- Szuper! Nagyon szépen köszönjük - álltak fel a fiúk is

- Igazán nincs mit. 

- Ha nem haragszol .. mi .. most ..

- Persze menjetek csak .. egyetek igyatok .. Később még úgy is beszélünk - mosolyogtam valamivel őszintébben mint eddig

- Akkor viszlát Channel - integetett Bill

- Hello - mosolyogtak a többiek is

- Sziasztok - köszöntem és a szekrény felé fordulva elpakoltam a mappákat

Majd miután kimentek és becsukták maguk mögött az ajtót fáradtan eldőltem a székemben és az ablak felé fordulva merengtem a történteken.. Jó volt végre kicsit egyedül lenni. Túl sok volt nekem ez az egész .. olyan hirtelen jött.. még nem voltam felkészülve ilyesmire... tényleg jól jött a nyugalom. Végre kicsit egyedül lehettem... vagyis csak azt hittem..

- Ezt most direkt csinálod? - ijesztett fel gondolatmenetemből egy ideges férfi hang..