Impossible Promise 7. Rész

Hahaha :DD
Sziasztook! Ugye milyen gyorsan meghoztam a következő részt?
Tekintettel arra, hogy már több mint 3000 ember meglátogatta az oldalt, úgy gondoltam összehozok nektek még egy részt :)) És azt hiszem ez most überhosszú lett :D
 Nos.. a részről nem mondanék semmit, majd ha elolvassátok minden kiderül :PP Remélem ez is nagyon fog tetszeni mindenkinek ééés igeen továbbra is várom a hozzászólásaitokat!! :)) <33 :3

- Ezt most direkt csinálod? - ijesztett fel gondolatmenetemből egy ideges férfi hang.. 

Mikor meghallottam úgy megijedtem, hogy majdnem felfordultam a székkel. Gyorsan felálltam és a hang irányába fordultam. Mikor megláttam ki az ... azt kell hogy mondjam .. már meg sem lepődtem azon, hogy Ő volt az. Tom ..

- Te meg mi a ... jaaahhjj!! .. - hördültem fel idegesen - Mit csinálsz itt?!

- Előbb te válaszolj az én kérdésemre.. - terelte a szót egyből

- Most .. mi bajod van?

- Nekem? Inkább neked...

Na remek. Azt hiszem ez a beszélgetés is értelmes lesz... Vele is sokra megyek az biztos...

- Nem értelek .. most miről beszélsz? - kérdeztem értetlenkedve .. de azt hiszem már pontosan tudom mi baja van.. Böki a csőrét, hogy nem fogtam vele kezet...

- Arról, hogy amióta csak .. rád .. csaptam ... Amióta rád vágtam azt az ajtót úgy bánsz velem, mintha csak egy utolsó szemétláda lennék.. - nyögte ki nagy nehezen és közben dühösen az asztalomra támaszkodott

- Valóban? Ne haragudj nem vettem észre.. - helyezkedtem el kényelmesen a fotelemben

- Nem vagy vicces Channel - tartotta velem a szemkontaktust

- Nézd .. szerintem te túlreagálod ezt az...

- Nem reagálok túl semmit!! Az Istenért is! .. Már ezerszer elmondtam, hogy nem volt szándékos .. ne haragudj. Nagyon restellem a dolgot ... - hadarta idegesen, majd egy pillanatra megállt és lehajtotta a fejét - Most komolyan egy ilyen apróság miatt..

- Ezt azért nem nevezném apróságnak.. - vágtam közbe és egy megvető pillantást vetettem felé

- Most mégis mit vársz tőlem? Áruld már el!... Mit csináljak azért, hogy végre emberszámba vegyél és normális ember módjára beszélj velem, ugyanúgy mint az öcsémékkel??! - csapott idegesen az asztalra

- Azt hiszem az lesz a legjobb, ha most kimész az irodámból - suttogtam magam elé

- Tessék?!..

- Menj ki innen és hagyj békén! - álltam fel a székemből és közben dühösen kiabáltam

- Most komolyan ezt fogod csinálni ezentúl? - indult el az ajtó felé majd mielőtt kiment volna még visszafordult - Jobban tennéd, ha egy kicsit magadba néznél és nem másokon vezetnéd le a dühödet... - mondta megvetéssel a hangjában, majd egy pár pillanatig még néztük egymást, végül megadóan kiment az irodámból, én pedig reszketve, düh és fájdalom egyvelegével lerogytam a székembe és a tenyereimbe temettem az arcomat.

Szörnyen bosszantott amit mondott... de ami a legbosszantóbb az az, hogy igaza volt. Másokon vezetem le az idegességet és a feszültséget. És ebben az esetben ő volt az áldozat. Minden dühöm rajta csattant.. de .. nem is baj. Így legalább majd meggyűlöl és nem próbál a közelembe férkőzni.

- Gyűlöllek Tom Kaulitz! Gyűlölni akarlak!

~~~

Tom idegesen lépkedett lefele a lépcsőn és csak az az egy mondat visszhangzott a fejében amit nem rég Channel üvöltött az arcába. " Menj ki innen és hagyj békén! " Érezte, hogy valami nincs rendben ezzel a lánnyal .. túlságosan eltúlozta ezt az egész ajtó csapkodós dolgot.. tudta, hogy valami van emögött az egész mögött azon kívül is, hogy rávágta az ajtót.

Látta rajta, hogy valami nyomja a szívét. Egy nagyon rossz emlék vagy talán a munkával kapcsolatban ... Fogalma sem volt róla mi lehet az ... csak azt tudta, hogy ennyivel nem fogja beérni. Ki fogja deríteni miért olyan ellenséges vele a lány.

És ehhez a legrövidebben elvezető út az az, ha a lány közelébe férkőzik és elnyeri a bizalmát .. ami .. hát valljuk be .. jelen pillanatban teljességgel lehetetlennek bizonyul.

Nem fog tudni a lánnyal normálisan beszélni addig amíg az el nem fogadja és meg nem barátkozik a jelenlétével. És ezért bizony keményen meg kell majd küzdenie.

De addig is ráér még ezzel foglalkozni. Egy hét alatt bármi megtörténhet. Most inkább eszik egy pár falatot, mert már így is kilyukad a gyomra, aztán vissza térhetnek a munkához.

Így aztán bement az ebédlőbe ahol a többiek már javában tömték magukba a jobbnál jobb kajákat.

~~~

- Toom! Úristen.. végre, hogy itt vagy - pattant föl az asztaltól Bill - Mi a fenét csináltál eddig? És .. miért nem eszel? .. És .. és ez a Channel .. úristen baszkii .. - hadonászott idegesen a kezével - Annyira meglepődtem mikor meg láttam, hogy szóhoz se jutottam...

- Nekem mondod baszki - ült le a többiek közé és bekapta az előtte heverő pizza szeletet - De .. ez a csaj .. annyira bunkó ... egy modortalan elkényeztetett hisztis picsa - szögezte le a tényeket

- Ezt most miért mondtad? - kérdezte teli szájjal Georg

- Mindegy... hagyjuk..

- Tom! - mordult fel Bill - Ha már elkezdted fejezd is be..

- Mikor ti kijöttetek az irodájából én még ott maradtam egy kicsit, mert beszélni akartam vele...

- Miről? - értetlenkedett Gustav

- Meg akartam tudni miért volt olyan bunkó

- Amiért nem fogott kezet veled? - kérdezte Bill miközben egy újabb kanál tésztát próbált meg lenyomni a torkán

- Jahm..

- Na és mit mondott?
- Semmit .. elküldött a fenébe és kizavart az irodájából.. - dőlt hátra a székben

- Nem mondod??

- Jaahh.. És még ő van felháborodva..

- Majd megbékél - legyintett Georg

- Vagy nem.. - nyögte semmit mondóan Tom, majd mindenki elhallgatott.

Unottan kotorászták a tányérjukban levő ételeket. Már egyikőjük sem akart enni. Elment az étvágyuk ettől az egésztől. Most már talán átérzik azt amit Tom érezhetett amikor először összefutott Channellel. Hátborzongató a hasonlóság a két lány között. De mégis teljes bizonyossággal le lehet vonni azt a következtetést, hogy a lány belsőleg teljesen különbözik Karlatól. Ő olyan durva és szókimondó... gúnyos és fölényes .. nem úgy mint Karla .. ő kedves és jó lelkű lány volt. Mindig más érdekeit nézte és soha nem gondolt önzőn csak magára.

Ez a lány olyan más. Kiélvezi a diktátor szerepét és lelkiismeret nélkül áttapos mások lelkivilágán. És ez nem helyes...nagyon nem helyes ...
De jó is lenne, ha Karla még mindig velük lehetne... de jó is lenne..

~~~

Fél órával később a srácok már megebédeltek és javában pakolták a cuccaikat össze, ugyanis kitalálták, hogy elmennek város nézésre. Ha már úgyis Hamburgban vannak, a munka mellett nem unatkozhatnak. A két G már unottan a buszban ült és izgatottan várták az indulást. 

- Bill mikor indulunk? - kérdezték már vagy harmadszorra

- Nem tudom .. addig amíg Tom nem jön le nem indulhatunk el - feküdt el a heverőn

- Nem hiszem el hogy mindig rá kell várni - dörzsölte fáradtan a szemeit Georg

- Tudod milyen .. nála az 5 perc kitesz egy órát is - forgatta a szemeit Bill

- Nem mehetnénk el nélküle?

- Nem .. azt mondta, hogy venni akar egy új napszemcsit - sóhajtott 

- Szupeeer ... 

- De amúgy most már tényleg jöhetne.. - morogta Gustav 

- Azt hiszem felmegyek érte .. addig úgyse jön le - nevetett fel Bill

Majd gyors léptekkel felszaladt a parkolóból egyenesen az irodaház bejáratáig.

~~~

- Kop-kop. Bejöhetek? - állt meg az ajtóm előtt Paul

- Sziija igen persze gyere csak - mondtam fáradtan és nekitámaszkodtam az asztalomnak

- Minden rendben?

- Persze.. miért kérdezed? - simítottam végig az alkaromon

- Hát... olyan kimerültnek tűnsz... és sápadt is vagy. Biztos jól vagy? - mért végig tetőtől talpig - Ettél te ma egyáltalán??

- Úgy nézek én ki, mint akinek van ideje az evésre? - erőltettem mosolyt az arcomra

- Channel..

Az igazat megvallva tényleg pocsékul nézhettem ki mivel elég pocsékul is éreztem magam. Már lassan 3 napja nem ettem semmi normálisat és aludni se tudtam valami jól. És ha jól sejtem ez az elkövetkezendő egy hétben csak még rosszabb lesz. Már most félek előre, hogy hogyan fogom kibírni...

- Tudom tudom .. ennem kellett volna .. de egyszerűen nincs étvágyam - rántottam vállat

- Hozzak neked egy szendvicset? - fogta meg a vállam

- Nem kell köszönöm .. amúgy is haza akartam menni. Otthon hagytam egy szerződést - mosolyogtam - Haza rohanok és bekapok valamit - vettem a vállamra a táskám és Paul rosszallóan oldalra biccentette a fejét - Esküszööm

- Rendben - ölelt magához - Akkor megyek is és nem tartalak fel .. a végén még miattam nem tudsz időben táplálékhoz jutni

- Ugyan emiatt nem kell izgulnod. Otthon mindig van millerit a fagyasztóban - mondtam majd mindketten elnevettük magunkat

Majd még adtam neki egy gyors búcsú puszit és kimentem az irodámból.

Lehet, hogy Paulnak igaza volt és tényleg ennem kellett volna .. legalább egy szendvicset.. Egyre pocsékabbul éreztem magam. És már kezdtem fázni is. De .. inkább próbáltam nem foglalkozni vele. Gyorsan leakartam érni a lifthez és haza kocsikázni azért a nyavalyás szerződésért. Nem is értem, hogy hagyhattam otthon .. anélkül szinte az egész napnak semmi értelme nem lett volna.. 

Aztán már a folyosón sétáltam és szinte a lift előtt álltam amikor hirtelen megszédültem. Muszáj volt a falnak támaszkodnom, mert különben ott helyben összeestem volna.

Azt hittem, hogy majd hamar elmúlik, de nem. Egyre gyorsabban és gyorsabban forgott körülöttem a világ. A látásom is egyre rosszabb lett.. hangokat nem is hallottam .. minden olyan gyorsan történt..

Lépni akartam egyet, de a lábaim összegabalyodtak így egy röpke mozdulattal összerogytam. Még zavarosan hallottam ahogy valaki a nevemet kiabálja és mintha léptek nyomát is hallottam volna, de többre nem emlékszek. A következő pillanatban elájultam...