Impossible Promise 8. Rész

Halihóó :)
Meghoztam a 8. részt is .. hahahahaa tudomtudom most mindenki örül annak, hogy ilyen hamar hoztam .. de azért csak várjátok ki a végét :P A következő részeket valószínű, hogy már később hozom .. mert azért valamit " tanulni " is kellene >.<  Jaa és igen .. bocsi de mostanság teljesen rá vagyok kattanva  ezekre a képekre, szóval elképzelhető h a következő részeket telepakolom jobbnál jobb képekkel :DD
Na nem is pofázok tovább, jó olvasást és csak bátran a kommentekkel :PP ♥♥

Habár legalább fél órába tellett neki, de végre Tom is elkészült a cuccolással .. azt most inkább nem is részletezném mi volt az a nagyon fontos amit el kellett intéznie fél órán keresztül. Nyilvánvaló, hogy saját maga sem tudta mit csinál .. leginkább csak fel alá járkált a VIP-s irodájukban, ahol ideiglenesen elrendezkedtek.

Majd mikor bezárta az irodát sikeresen elindult a parkolóba, ahol a többiek már pattanásig feszült idegekkel várakoztak rá. Egyáltalán nem volt kedve ehhez a kis "kiruccanáshoz" .. de úgy volt vele, hogy ha már elmennek vásárolni, legalább beszerez magának egy új napszemüveget.

Miközben lassú léptekkel kifordult a folyosóról a mobilját nézegette... Bill - 4 nem fogadott hívás ... Gustav - 2 nem fogadott hívás .. Georg - 2 nem fogadott hívás és 1 érkezett SMS...

Önkéntelenül is mosolyra húzódott a szája mikor megpillantotta ezt a rengeteg nem fogadott hívást barátaitól. Tudta hogy mindenki odáig van érte .. dehogy ennyire .. Majd elolvasta Georg üzenetét és halkan felnevetett

- Told már le a segged seggfej!! ;)

Már régebben is nagyon élvezte azokat a perceket amikor a barátai agyára ment. Unalmasabb napokon nem is tudott volna jobb szórakozást vagy elfoglaltságot kitalálni...

Azonban ez a pajkos mosoly nem sokáig díszítette ábrázatát..

Mikor a lift felé ágazó folyosóra fordult döbbenten észlelte az elé táruló látványt ..

Channel a lifttel szembeni falnak támaszkodott és meggörnyedve, teljesen bizonytalanul .. szinte alig állt a lábán. Először csak azt hitte, hogy megszédült vagy csak a mobilját böngészi, de miután észre vette, hogy a lány kezében nincs telefon komolyan megijedt.

- Channel... minden rendben? - indult el a lány felé, ám mielőtt az válaszolhatott volna, a folyosó közepén összeesett és mozdulatlanul feküdt a földön - A picsába!! - kiáltotta majd kétségbeesetten odarohant az eszméletlen lányhoz.

Nagyon megrémítette ez a jelenet. Már az a gondolat is átfutott az agyán hogy talán .. meghalt .. de mikor leguggolt a lány elé és óvatosan kitapintotta a pulzusát, megkönnyebbülve felsóhajtott. Az azonban egy cseppet sem nyugtatta meg hogy a lány teste perzselt a láztól. Az arca halál sápadt volt és csak úgy patakzott róla a verejték.

Mivel nem tudta mit kellene ilyenkor tennie, óvatosan a karjaiba emelte a lányt és visszasietett vele az irodába. Mielőtt azonban bemehetett volna a helységbe, egy ismerős alakba botlott...

~~~

- Azt hiszem felmegyek érte .. addig úgyse jön le - nevetett fel Bill
Majd gyors léptekkel felszaladt a parkolóból egyenesen az irodaház bejáratáig.

Dalolászva besietett az épületbe és felszaladt a lépcsőn. Most nem volt kedve kivárni a liftet ... de talán jobban is tette, hogy ez esetben lépcsőzött. A következő pillanatban Tomot pillantotta meg karjai között az eszméletlen Channellel.

- Mi a f.. - torpant meg - Tom!! Mi a fene történt? - tépte fel az ajtót és előreengedte bátyját

- Fogalmam sincs .. egyszer csak elájult - fektette le óvatosan a díványra

- Elájuuult? De .. miért?

- Szerinted én tudom?! .. Kérdezősködés helyett inkább segítséget kéne hívnunk - egyenesedett fel

- Jó rendben én előkerítem Pault és hívok egy orvost .. addig te vigyázz rá - hadarta majd már ott se volt

Tom pedig teljesen magára maradt a lánnyal. Zavartan leült a dívánnyal szembeni karszékre, kezével megtámasztotta a fejét és onnan kémlelte a lányt. Eddig még nem volt alkalma jobban szemügyre vennie az arcát. Bár így eszméletlenül nem nyújtott valami szép látvány, de vonásai így is tökéletesen kivehetőek voltak.

El kellett ismerje valóban volt némi hasonlóság közte és Karla között.. de azért volt itt egy apró, de annál szembe tűnőbb különbség. Channel sokkal érettebb és komorabb volt.

Meglátszott rajta a sok éves munka és küszködés. Nyilván volt valami a háttérben ami ennyire komorrá és elutasítóvá tette a lányt, de Tom tudta hogy előbb vagy utóbb befogja törni.

Hirtelen az az ötlet jutott eszébe, hogy oda megy a lányhoz hogy közelebbről is megnézhesse tényleg csak elájult-e. Óvatosan odalépdelt elé és lassan leguggolt. A díványról szabadon lelógó karját finoman végig simította. Hideg volt mint a jég. Majd ujjaival megérintette a homlokát... még mindig tűz forró volt. 

- Hol marad már Bill - sóhajtott fel, ám a következő pillanatban nem várt dolog érte....

~~~

Nem tudom meddig lehettem eszméletlenül .. csak arra emlékszem, hogy mikor kinyitottam a szemem egy kétségbeesett szempárral találtam szembe magam.

- Mihh.. mi történt velem? - nyögtem rekedtes hangon

- Elájultál a lift előtt - mondta halkan Tom

Tom .. már megint Ő .. miért nem tud végre leszállni rólam? Komolyan... kezdem azt érezni, hogy bármerre menjek, bármi történjen velem ő rögtön ott van. Mindig mindenhol..

- Értem .. és .. hol vannak a többiek? - nyögtem miközben megpróbáltam felülni

- Ezt még ne - fogta le a vállaimat - Inkább feküdj egy kicsit. Biztos kimerült vagy .. ezért is ájulhattál el

- Köszönöm, de én pontosan tudom mi jó és mi rossz nekem.. És ha most megbocsátasz.. - löktem el magamtól és felálltam .. ám ez nagyon rossz ötlet volt .. a hirtelen felállástól megint megszédültem és megbotlottam. Ha Tom nem kap utánam, talán megint elájulok...

- Én megmondtam... - fektetett vissza

- Én megmondtam - grimaszoltam és megpróbáltam lesöpörni magamról Tom kezeit

- Miért csinálod ezt?

- Micsodát?..

- Miért vagy ilyen elutasító velem? - ült vissza a karszékbe

- Én nem vagyok veled semmilyen ...

- De igen.. - sóhajtott - Úgy bánsz velem mint egy utolsó gazemberrel .. és .. nem tudom ..mit tettem amivel így megbántottalak? - nézett mélyen a szemembe

Nem sok kellett hozzá, hogy sírásban kitörve odarohanjak hozzá és szorosan magamhoz öleljem. Annyira fájt őt így látnom. Látszott rajta, hogy megviselte az ahogy bánok vele.. de nem tehettem mást. El kell érnem, hogy meggyűlöljön.. nem szabad a közelembe férkőznie .. nem szabad hogy kiderüljön ki is vagyok valójában... Az nem történhet meg.

- Hagyjuk ezt most kérlek.. - fordítottam el a fejem

- Nem! Ne hagyjuk! Mond el .. mi bajod van velem?!

- Nincs semmi bajom veled..

- Ne hazudj!

- Az Isten szerelmére Tom.. nem tudnál békén hagyni végre? Csak egy egészen kis időre? - csaptam a dívány karfájára idegesen

- Jól van .. úgy látom ezzel nem megyünk sokra. Veled nem lehet normálisan beszélni - dünnyögte majd felállt - Most megyek. Meg keresem Billéket..

Majd lassan, lehajtott fejjel kisétált az irodából .. és én újra magamra maradtam..

~~~

Tom ahogy kilépett az irodából elindult a lépcsők felé. Hallotta ahogy egy emelettel lejjebb Bill és Paul igyekeznek felfelé. Karba tett kézzel megvárta őket a lépcsőfordulónál és figyelte ahogy egyre közelebb érnek.

- Na hogy van? - állt meg előtte öccse

- Pompásan.. - grimaszolt

- Magához tért már? - kérdezte aggódva Paul

- Jahm..

- Akkor talán nincs olyan nagy baj.. - sóhajtott megkönnyebbülten - De azért inkább mégis lemegyek a dokiért .. ki tudja ..

- Rendben itt várunk - bólintott Tom

Majd Paul gyors léptekkel lement a földszintre

- Már megint mi a baj? - kérdezte lemondóan Bill

- Talán inkább ki..

- Megint veszekedtetek?

- Nem én kezdtem.. - rántott vállat

- Annyira gyerekesen viselkedtek .. komolyan .. - forgatta a szemeit

- Szerinted én ezt élvezem?

- Nem .. nem ezt mondtam..

- Mert akkor baromira nagyot tévedsz .. az agyamra megy már ez a csaj .. - lökte el magát a faltól - Úgy csinál mintha ő lenne a világ közepe .. pedig nem több mint egy hisztis elkény...

- Sshht! Jön a doki - emelte fel a mutató ujját

- Jó napot kívánok! Dr. Allard vagyok. Merre találom a beteget? - fogott kezet az ikrekkel

- Fent a lépcső után jobbra .. de jöjjön csak utánunk mi is felmegyünk - intett Tom, majd mind a négyen felmentek Channelhez...

Ám a meglepetések még koránt sem értek véget. Mikor a négy férfi belépett az irodába teljesen ledöbbenten  megtorpantak az ajtóban...

- Hova lett? - nyögte értetlenül Tom