Impossible Promise 9. Rész

Sziasztook :)
Habár kicsit késve is de meghoztam a következő részt : )
Tudom kicsit vontatott lett és olyan .. " depis " de ezt most így kellett mert .. majd megtudjátok :DD Mindenesetre remélem hogy az " üzenet " vagy leginkább a mondanivalója átment és kivehető belőle :)
Igyekszem hozni a következő részt ^^ ♥♥

- Még hogy velem nem lehet normálisan beszélni?? Na majd én megmutatom.. - dühöngtem hangosan miközben a parkolóban a kocsimat kerestem.

Miután Tommal sikeresen összevesztünk ... megint ... jobbnak láttam ha gyorsan lelépek az irodából. Már amúgy is sokkal jobban éreztem magam és különben is .. mit kezdtek volna ott velem? Vizes borogatás meg pihenés?? Hát kösz azt otthon is megtudom csinálni .. egyedül..

Nem szorulok mások segítségére... főleg nem Tom segítségére..

Most szépen haza megyek, eszek pár falatot és vissza jövök. Ehhez nem kell segítség .. egyedül is boldogulok.

- Nem hiszem el .. hova a fenébe parkoltam le a kocsimat??! - forgolódtam jobbra balra miközben a sorok között a saját kocsimat kerestem. Ám ekkor hirtelen megcsörrent a mobilom.

Egy új érkezett SMS Paultól:

Hova a fenébe tűntél? Normális vagy egyáltalán?!! Ilyen állapotban nem lenne szabad csak úgy eltűnnöd...

Na persze.. ez is biztos Tom műve. Ha valami egyszer nem úgy történik ahogy azt ő akarja máris rohannia kell a kis főnökhöz panaszt tennie... Nem hiszem el! Hogy változhattak meg a dolgok ennyire?

Oké .. értem, hogy ez ezzel jár és hogy ezt én akartam így .. eldöntöttem és el kell viselnem a vele járó fájdalmakat .. de akkor is. Miért pont Ő az? Miért pont Tom az aki megnehezíti a dolgom?? Soha nem gondoltam volna hogy egyszer ő lesz az aki megfogja keseríteni az életem...

Én ezt már nem bírom tovább .. úgy érzem minden kezd összeomlani körülöttem.

- A rohadt életbe!! - kiáltottam és zokogva lerogytam annak a kocsinak a kerekeihez amelyik mellett épp támaszkodtam

~~~

- Hogy lehet valaki ennyire önfejű? - üvöltözte kikelve magából Tom

- Nyugi .. biztos itt van valahol - nyugtatgatta öccse

- De .. hát én ezt nem értem .. nem azt mondtátok, hogy itt volt? - értetlenkedett Paul miután küldött egy SMS-t Channelnek

- Pontosan ahogy mondtad .. csak volt... de mint látod a te drágalátos főnököcskéd lelépett .. - morogta idegesen

- Khhm.... Azt hiszem akkor itt már rám nincs is szükség - köhögött zavartan az orvos

-Ooh .. öhmm.. Nagyon köszönjük hogy ide fáradt ... és elnézését kérjük az incidens miatt - fogott vele kezet Paul majd az orvos összeszedte a cuccait és kilépett az irodából

- Najó figyeljetek - fordult az ikrek felé - Elmagyarázná végre valamelyikőtök hogy .. mégis mi a fene történt Channellel? - hadonászott a kezeivel

- Hát .. - kezdte Bill

- Elájult a lift előtt .. én ide behoztam aztán kimentem elétek és mikor bejöttünk a dokival már nem volt itt - hadarta el a lényeget Tom

- Ez fura ... nem vall Chanelre ez a hirtelen nagy meggondolatlanság - vakarta idegesen a tarkóját Paul

- Te is észre vetted milyen furcsa volt ma? Én azt hittem, hogy mindig így viselkedik..

- Dehogy is... - nevetett fel Paul - Biztos történt valami ami miatt így kiborult..

- Nem tudnál vele beszélni? .. Mert ez így már nem normális - húzta a száját Bill

- De .. feltétlenül - bólintott

~~~

 - Mondtam már, hogy mennyire szeretlek? - suttogta ajkaimba Tom miközben szorosan egymás mellett feküdtünk az ágyán

- Hmm .. nem emlékszem - könyököltem a mellkasára

- Akkor ezen változtatni kell .. de sürgősen - nevetett halkan majd felült és az ölébe húzott

- Mit csinálsz??

- Semmit .. csak .. kimutatom az érzéseimet .. azt hogy mennyire szeretlek - csókolt a nyakamba

Akaratomon ellenére is kicsúszott egy apró sóhaj a számon mikor ajkait a bőrömhöz érintette. Annyira élveztem amikor kénye kedvére kényeztetett. Még a hideg és végig futott a hátamon tőle. És ezt Ő is pontosan tudta. Mindig tudta, hogy mikor hol és mit vált ki belőlem egyetlen apró érintése is.

- Úgy utálom amikor ilyen vagy - kapaszkodtam a vállába

- Milyen?

- Ilyen .. mindig leveszel a lábamról

- Tudom. És azt is tudom, hogy ezt szereted bennem a legjobban - vigyorgott

- Hááát .. azt azért nem mondanám - nevettem majd óvatosan eldöntöttem az ágyon

- Ó.. komolyan? - húzta fel a szemöldökét - Hát akkor mutasd meg mit szeretsz bennem a legjobban - tette kezeit a tarkója alá

Nagyon helyes. Most végre szabad kezet kaptam. Finoman ráültem a csípőjére és megtámasztottam az állam a mellkasán, közben pedig úgy csináltam mint aki gondolkozik. De mivel Tom már türelmetlenül mocorogni kezdett alattam kénytelen voltam kezeimmel lefogni őt és teljesen fölé mászni.

Apró csókokat leheltem a mellkasára amiktől tiszta libabőr lett 

mindenhol.

- Hmm .. nézzük csak .. szeretem.. aaaa ... mellkasod .. a nyakad ... az arcod - soroltam és minden egyes nevezett testrészére apró puszit nyomtam

- És mééég? - fúrta ujjait a hajamba

- A gyönyörű csokoládé barna szemeidet... és a legjobban .. az ajkaidat - suttogtam majd szenvedélyesen ajkaira tapasztottam ajkaimat.

Két keze közé fogta az arcom és úgy csókolt ő is, közben lassan felültünk én pedig az ölébe ültem.

- Annyira de annyira nagyon szeretlek - suttogta ajkaimba
- Én is téged ... mindennél jobban .. nagyon nagyon - csókoltam meg újból...

- Channel?? - szakított ki gondolatmenetemből egy kétségbeesett férfi hang - Minden rendben?
Hát persze... jellemző.. amint valami bajom van, vagy szomorú vagyok valamiért máris rögtön elő kell törniük az emlékeknek bennem... és naná hogy a szép emlékeknek .. Csak azért is, hogy legyen miért gyötörnöm és átkoznom magam. Hogy mekkora egy idióta vagyok amiért a régi életem helyett ezt a nyomorgást választottam..
- Channel? - szólított meg újból mire már felkaptam a fejem
- Georg? - pattantam fel - Hát te? Mit keresel itt? - kérdeztem zavartan miközben leplezve próbáltam letörölni a könnyeimet
- Ezt én is kérdezhetném tőled .. - tette zsebre a kezeit - Valami baj van?
- Miih? Jaa neem .. nincs semmi - próbáltam figyelni arra amit mond és egy apró mosolyt erőltettem az arcomra
- Össze vesztél Tommal? - tapintott egyből a lényegre - Hallottam hogy bent maradt nálad..
- Nézd .. én .. - kezdtem bele, de félbeszakított
- Figyelj .. nekem nem kell magyarázkodnod - mosolyodott el - Tudom hogy milyen nehéz eset .. néha teljesen kibírhatatlan tud lenni. Főleg az utóbbi időben.. de ez már csak idő kérdése és jobb lesz. Hidd el - mosolygott még mindig és átnyújtott egy zsepit - Tessék
- Köszi .. és .. azt is, hogy most itt vagy. Ez most nagyon jól jött - mosolyogtam halványan
- Nagyon szívesen..
Tényleg jól esett, hogy itt volt. Hogy volt valaki aki megért .. aki törődik velem és nem csak vádaskodik és próbál felül kerekedni rajtam az okoskodásával.
- És hova készültél egyébként? - kérdezte majd az éppen megcsörrenő mobilomra pillantott
- Bocsi.. - motyogtam zavartan és megnyitottam egy újabb érkezett SMS-t ... Paultól..
- Látom nagyon hiányzol valakinek - nevetett fel
- Hát .. úgyis mondhatjuk.. tudod ..- nevettem fel kínomban - Én épp egy " szökésben " vagyok..
- Micsodaa? - nevetett
- Ahha .. nem rég elájultam a lift előtt és persze Tom észrevett .. bevitt az irodámba és persze hogy egyből a nyakamra hívta Billt, Pault és a dokit .. és ez egy kicsit sok volt nekem .. így aztán mikor Tom kiment az irodából én szépen leléptem - hadartam el a történteket Georg pedig tök értetlen fejet vágott
- Azta .. te nem vagy semmi - makogta és nekem muszáj volt nevetnem rajta - De most komolyan .. azért ugye már jobban vagy?
- Persze kutya bajom. Biztos leesett a vércukrom amiért még ma nem ettem semmi egészségeset.. - legyintettem
- Akkor jólvan .. de szerintem azért jobban tennéd ha vissza mennél a többiekhez
- Nem akarom újra végig hallgatni Tom okoskodását.. - nyögtem
- Hahahaa - nevetett - Elhiszem .. viszont azt azért értékelhetnéd, hogy aggódott érted és bevitt az irodádba.. mert tudod akár ott is hagyhatott volna - bólintott egyet nyomatékosítva szavait
- Értettem - mosolyogtam - Hát akkor .. én most megyek - húztam el a szám
- Rendben. Én is visszamegyek a buszba. Remélem Billék hamarosan kitessékelik magukat és véégre elindulhatuunk - dalolászott - Majd beszélünk
- Oké persze - intettem majd elindultam a lépcső felé vissza .. egyenesen az oroszlán barlangjába...