Impossible Promise 33. Rész

Sziasztok! :)
Meghoztam - végre valahára - az Impossible Promise 33. Részét is! Nem fűznék hozzá túl sok mindent. Vannak benne izgalmas részek, vannak benne olyan semmilyen részek is, de igazából ez amúgy is csak egy töltelék résznek készült, hát ez lett belőle. Remélem mindenkinek tetszeni fog!
Jó olvasást!

Másnap reggel kissé kényelmetlenül, a kanapén ébredtem. Két ásítás között nyújtóztam egyet, majd a mellettem alvó Tomra pillantottam. Olyan édes volt, mint egy kisgyerek. Ajkai résnyire nyitva voltak és halkan szuszogott. Óvatosan fölé hajoltam és egy apró puszit nyomtam arcára. Most már hiába is próbáltam volna tagadni, újra beleszerettem. Talán még jobban mint pár éve... Összeszedve magam megpróbáltam fölállni, hogy elmehessek letusolni, ám hirtelen két kar fonódott a derekam köré.

- Ugye nem akarsz most itt hagyni? - csókolt a derekam közepébe Tom - Gyere aludjunk még egy kicsit...

- Nem lehet Tom. Még egy csomó cuccomat el kell pakolnom. Emlékszel, tegnap mindent a hallban hagytunk. - simítottam végig izmos karján

- Nem baj... feküdj ide! Csak egy kicsit.. - nyöszörgött álmosan

- Csak egy kicsit.. - sóhajtottam, majd hátradőlve kényelmesen elhelyezkedtem a karjaiban

Így utólag belegondolva egyáltalán nem is volt rossz ötlet, hogy aludjunk még. Annyira jólesett Tom meleg és biztonságot nyújtó karjai közt pihenni, hogy azt szavakkal ki sem tudom fejezni.

- Olyan jó most így! - mondtam halkan, majd mélyen magamba szívva Tom bódító illatát, még szorosabban átöleltem
- Köszönöm, hogy igent mondtál!
- Életem legjobb döntése volt, így azt hiszem inkább én tartozom köszönettel Neked, hogy veled jöhettem! - suttogtam a sötétbe, majd összekulcsolva ujjainkat, gyengéden megpusziltam a kezét.
Nem tudom mennyi idő telhetett el, amikor hirtelen hangos csörömpölésre lettünk figyelmesek. Úgy hangzott, mintha valaki épp most szaltózott volna le a lépcsőn.
- Mi volt ez? - emelte az ajtó felé a fejét Tom
- Nem tudom.. lehet, hogy Billék jöttek haza.
- Ahhj.. jó megyek inkább megnézem mit zúztak össze.. - tápászkodott fel mellőlem
- Rendben, én addig elmegyek letusolok! - álltam fel én is, majd egy gyors szájra puszit követően végre elindultam a fürdőbe.

 ~~~

- Ti meg mi az Istent csináltatok itt?! - lépett be a nappaliba Tom

- Gustav elejtette Channel egyik bőröndjét... amit hozzá teszem Ti hagytatok a hallban, az út közepén.. - szedegette a földön heverő ruhadarabokat Bill

- Igen, emlékszem rá ne izgulj... de akkor is baszki! Ha ezt meglátja... - vakarta meg idegesen a tarkóját, majd Ő is neki állt összeszedegetni a kihullott dolgokat.

- Mire elkészül úgyis végzünk vele. - mondta magabiztosan Georg

- Inkább mesélj Tom! Mi volt tegnap? - vigyorgott pimaszul Bill

- Nem történt semmi olyan.. szóval le lehet szállni rólam - dobta bele a bőröndbe az utolsó ruhaneműt, majd kényelmesen elhelyezkedett a kanapén - Neked kéne inkább beszámolót tartanod a tegnapi nappal kapcsolatban. Merre is jártatok?

- Óóó hát mi csak nem akartunk zavarni Titeket!

- Elmentünk egy kicsit bulizni..

- Jaja!

Olyan nagy volt a fiúk között az egyetértés, hogy félő volt, van bennük némi hátsó szándék. De végül is az is elképzelhető volt, hogy tényleg csak kettesben akarták őket hagyni.. ami őszintén szólva nagyon "hízelgő" cselekedett volt Tőlük. De Tom ennél azért okosabb volt. Jól ismerte már az öccsét és azt a két szerencsétlent, így biztos volt benne, hogy valami rosszban sántikálnak.

- Bulizni mi? - nevetett halkan - Na ki vele mit terveztek...

- Mi semmit.. - vonta meg a vállát

- Bill..

- Jól van na! Ha ennyire tudni akarod..

- Hallgatlak.

- Szóval az van, hogy a fiúkkal elmentünk és szerveztünk egy meglepetés bulit Channel ideköltözése alkalmából. Holnap este 7-re kell a Palace-ban megjelennünk. 

- Komolyan? Ez tök szuper! Miért nem mondtátok már korábban?

- Talán mert az már nem lett volna meglepetés? - kérdezte Gustav

- Jó.. de Gustav.. azért mégis megemlíthettétek volna.

- Majd legközelebb szólunk, jó? - nevetett Georg

- Aham... viszont ez a buli tényleg nagyon király ötlet volt. 

- Én találtam ki! - emelte fel lelkesen a kezét Bill

- Nagyon ügyes vagy... - borzolta össze öccse gondosan elfésült haját Tom, mire az hangosan hőbörögni kezdett

- Tom rohadjál már meg.. tudod, hogy utálom amikor a hajamat piszkálják!

- Jaj bocsánat uram.. vagy jobban szeretnéd, ha inkább felségnek szólítanálak? - nevetett hangosan

- Kapd be.. - majd belebokszolva egy nagyot Tom vállába feltápászkodott a kanapéról és elindult a fürdőbe, hogy megigazítsa Istenien beállított frizuráját

- Hisztis. - szólt utána Tom

~~~

Nem hittem volna, hogy valaha is ezt fogom mondani ezután a 2 év kínszenvedés után, de ha lenne még egy lehetőségem, hogy újra kezdjem a dolgokat, mindent ugyanígy tennék. Tudom, őrültség... de úgy érzem, most, hogy Tommal újra együtt vagyunk.. végre boldog vagyok. Nem tudom meddig fog tartani, nem tudom meddig bírom még a hazugságok tömbkelegével... de most csakis kizárólag az tud érdekelni, hogy Tommal boldogok legyünk.

Miután gyorsan letusoltam és kiszálltam a zuhanyzóból lazán magam köré tekertem egy törülközőt és beálltam a tükör elé.
- Csak semmi elhamarkodott lépés... - suttogtam a tükörképemnek, majd lentebb csúsztatva a pamut anyagot az oldalamon, óvatosan szemügyre vettem a sebhelyem. - Istenem ez még mindig rettenetesen néz ki.. - gondoltam magamban, majd a következő pillanat hangosan kivágódott mögöttem az ajtó

- Ez meg .. mi a.. - hallottam meg hirtelen a hátam mögött Bill hangját.

- Bill! Basszus nem tudsz kopogni?! - mondtam felháborodottan, majd gyorsan megigazítottam magamon a törülközőt.

- Kopogtam, de nem válaszoltál... - forgatta szemeit.

- Jó mindegy. Most inkább felöltözöm.. bocsi.. - majd gyorsan kikerülve őt kisiettem a fürdőből.

Egyenesen a hálószobába mentem, majd magam után becsukva az ajtót hátamat neki támasztottam és  megkönnyebbülten felsóhajtottam. Nagyon-nagyon reméltem hogy nem az történt amire gondoltam. Ha Bill pár perccel korábban nyit be... Őszintén remélem, hogy nem látta meg az oldalamon ékeskedő sebhelyet.