Impossible Promise 4. Rész

Végre meghoztam a 4. részt is. Lécci a végéért nem megölni... lesznek még ilyen alkalmak :DD
Am. még azt megszerettem volna kérdezni tőletek, hogy zavar e titeket az hogy egyszer Tom, egyszer pedig Karla szempontjából írom a részeket? Mert mivel a történet cselekménye 2 szálon fut ezért így oldottam meg. És majd lesznek olyan részek ahol nem így lesz .. de azt majd idővel meg tudjátok miért...
Szvaal üdvözlök mindenkit a 4. résszel, kellemes olvasást és jóó sok kommentet :))

 

 

Miután gondosan bezártam a lakást, lementem a parkolóba a kocsimért. Most kivételesen az autópályán akartam menni, mert arra gyorsabban beérek a belvárosba. Beszálltam a kocsiba, az anyósülésre lepakoltam a cuccaimat és már indítottam is.

Nagyon szerettem kocsival munkába járni. Olyankor mindig kikapcsoltam az agyam és semmi másra nem koncentráltam csak a vezetésre. Néha még zenét is hallgattam. Annyira megnyugtató volt. Nincs is annál jobb mint érezni a féktelen szabadságot száguldás közben. Na jó .. persze azért annyira gyorsan nem szoktam vezetni. .. sose bírtam. Azt mindig Tom csinálta .. ő volt az aki rendesen meghajtotta a motort...

- Basszus.. - ráztam meg a fejem

Már megint .. Nem hiszem el .. miért nem tudom elfelejteni Őt? Miért van az, hogy valami oknál fogva mindig eszembe jutnak a régi közös emlékeink? Annyira nem akarok emlékezni rá... kiakarom verni őt a fejemből .. De mégis .. erre az emlékre olyan más visszagondolni. Olyan mintha még mindig együtt lennénk. Csak mi ketten, egyedül a világon. Egy száguldó kocsiban.. boldogan és ... szabadon...

- Aahaaj Toom! .. Kéérlek lassíts! - kacagtam hangosan az anyósülésről

- Ugyan miért? Csak nem félsz? - vigyorodott el és a nyelvével megbökte a piercingjét, a szemét egy percre se véve le rólam.

- Nem. Csak félek, hogy bepisilek a nevetéstől... - csaptam a combjára

- Nem kéne ...

- Akkor kérlek lassíííts! - nyafogtam

- Ahogy parancsolja - nevetett majd a következő pillanatban Tom hirtelen lefékezett, behúzta a kézi féket, a kocsi pedig 360 fokban megpördült.

Miközben a kocsi megpördült mindketten idétlen hangokat adtunk ki magunkból. Nem is tudom ... mint amikor a majmok párzásra hívják a nőstényeket..

- Woooaaahhh!

Majd mikor a kocsi megállt szaporán kapkodva a levegőt egymásra néztünk és nem sokkal később hatalmas nevetésben törtünk ki.

- Úúúr-Isteeen! - csatoltam ki a biztonsági övemet és kacagva Tom ölébe dőltem

- Nekem mondod?? - nevetett ő is

- Ha ezt most David látta volna, biztos kinyírna ...

- Az lehet.. de én akkor meg szellemként visszatérve a halálba kísérteném - röhögött

- Ahaaaj Toom.. olyan hülye vagy - bokszoltam a vállába

- De most nem? Tök jó buli lenne .. legalább nem kellene folyton a beszólásait hallgatni - vett egy mély levegőt majd még szorosabban az ölébe húzott - Jaaaj Toom! Már megint lógtál .. ennek nem lesz jó vége.. én vagyok a főnököd és azt kell csinálnod amit mondoook... blablabla - utánozta David hangját és közben idétlenül hadonászott a kezeivel

- Figyelj csak .. mi lenne ha most kivételesen nem foglalkoznánk Daviddel? Távol vagyunk tőle .. csak mi ketten .. és azt csinálunk amihez csak kedvünk van .. - kulcsoltam össze az ujjainkat

- Hmmm .. mondjuk arra gondolsz, hogy 200 km/óránál végig drifteljük az autópályát? - öltött nyelvet

- Bolond - forgattam a szemeimet

- Blööö  - nevetett - Azt hittem te szereted a bolond embereket ...

- Háát azt hiszem ez nem igaz ... de talán egy kivétel akad - mosolyogtam és finoman megsimitottam az arcát

- Igeen? És esetleg ismerem az illetőt?

- Hmm .. nem tudom.. tudod Ő túl okos hozzád .. és helyesebb is 

- De biztos, hogy nem gitározik jobban nálam - emelte fel a fejét büszkén

- Azt nem mondanám - vigyorogtam 

- Mutassak valamit amit ő biztos nem tud olyan jól mint én? - hajolt közel fölém és lassan, de annál érzelmesebben megcsókolt.

Kezemmel átkulcsoltam a nyakát és viszonoztam a csókját. Fantasztikus érzés volt a forró ajkait az enyémeken érezni. Azt akartam, hogy soha ne érjen véget ez a csók.

De aztán egy pár perccel később ajkaink elváltak egymástól, majd mikor kinyitottam a szemem Tom gyönyörű csokoládé barna szemeivel találtam szembe magam.

- Nos? - mosolygott édesen

- Hmm .. azt hiszem igazad van.. 

- Én megmondtam - nevetett, majd finoman felhúzott és az ölébe ültetett.

Arcomat mellkasába fúrva szorosan hozzá bújtam és onnan hallgattam minden egyes lélegzetvételét. Olyan nyugodt volt. Sugárzott belőle a béke és a boldogság. Imádtam ezt a Tomot. Aki képes volt minden gátlását levetkőzve, teljesen kizárni a gondolataiból a munkát és csak velem foglalkozni. Ezért is vágytam mindig azokra a percekre amiket együtt eltölthettünk. 

- Nagyon szeretlek Karla - simított végig a hajamon és egy apró puszit nyomott a homlokomra

- Én is téged Tom ... mindennél jobban ...

- Mi a fene? - rántott ki gondolatmenetemből egy hangos dudálás

Lassan lefékeztem ám mikor felfedeztem az elém táruló látványt, nem hittem a szememnek.

- Na nee.. ezt nem hiszem el - hajtottam a fejem a kormányra.

Dugó volt. Hatalmas dugó.. A sor megvolt legalább 2 km hosszú.. Remek..

- Most, hogy a fenébe fogok így beérni? - mérgelődtem majd hirtelen rendőrautó szirénázására lettem figyelmes. 

Kinéztem a bal oldalamra, és pont onnan jöttek az rendőrök. Úgy tűnt mintha valamit kísértek volna, mert szorosan egymás előtt meneteltek. Aztán ahogy elsuhant mellettem a 3. rendőrautó is már meg is tudtam, mi volt az amire ennyire vigyáznak. Egy busz.. egy hatalmas autóbusz.

Mivaan? Képesek voltak egy egész autópályát lezárni csak azért, hogy egy rohadt busz elférjen? Ez nevetséges.

Hogy manapság az emberek mit meg nem engednek maguknak. Lemertem volna fogadni hogy az a busz egy rakás beképzelt, bunkó társaságot szállított. Biztos politikusok voltak. Kínomban már csak nevetni tudtam. Aztán ahogy ránéztem az órámra egyből lefagyott a mosoly az arcomról... 10 perc múlva bent kéne lennem ....

~~~

- Aztaaa! Figyeld már mennyi kocsi áll a sorban! - kiáltott fel Bill, ahogy kinézett az ablakon, erre mind a 2 srác szorosan nekipréselődött a busz ablakának

- Hahaaahaa .. most nem irigylem őket - röhögött Gustav, majd hangos nevetés közepette lepacsizott egyet Billel.

- Srmácomk, most hívhhmott Davihmmd, hog elvmmileg 10 pehrc és megérkezhümmnk - motyogta teli szájjal Georg

- Ezt most lehetne úgy hogy mindenki értse? - huppant le a fotelba Bill

- Azt mondta 10 perc és megérkezünk - morogta Tom aki épp most jött ki a pihenő részlegből

- Tom? Azt hittem még alszol...

- Csak aludtam volna .. de szerinted ki képes ekkora ricsajban aludni?? - ült le fáradtan egy székre

- Bocsii .. csak tudod .. annyira örülünk, hogy végre megint zenélni fogunk .. egyszerűen nem bírunk magunkkal - dalolászott vidáman Bill

Na igen ... Tom pontosan tudta miről beszélt az öccse. Teljesen be vannak pörögve már csak attól a gondolattól is hogy végre nem kell állandóan a négy fal között ücsörögniük. Végre megint alkothatnak majd és jobbnál jobb dalokat álmodhatnak meg. És ez volt az ami boldoggá tette őket. Csak is ez. Hiszen mindannyian a zenének éltek.

~~~

- Ezt nem hiszem el... már vagy 20 perce bent kéne lennem - szaladtam fel a parkolóból, a táskámban a kulcsaimat keresve.

- Paul meg fog ölni.. - téptem fel a bejárati ajtót, majd a portásnak gyorsan felmutatva az irataimat szaladtam tovább.

Amilyen szerencsétlen voltam a kulcsaimat még mindig nem találtam meg a táskámban. Pedig szinte könyékig bele másztam. Így kénytelen voltam úgy szaladni, hogy közben lefele nézve a táskámban matatok. Annyira utáltam mikor késésben voltam valahonnan. Az az örökös rohanás és a nem figyelés semmire... Utáltam

- Véégre megvaagy! - kiáltottam fel örömömben majd mikor kiemeltem a kulcsokat a táskából valami hirtelen nekem csapódott és fejbe vágott.

Hirtelen azt se tudtam hol vagyok és hogy mi történt velem. Erősen szédültem és sajgott a fejem. És mivel a lábaim nem tartottak meg, egy látványos vetődés közepette hanyatt vágódtam és csak ott feküdtem a hideg kövön. Hallottam ahogy egy férfi esedezve mentegetőzik és közben megpróbált felsegíteni, de akkor még nem nagyon tudtam reagálni semmire.

Aztán mikor sikerült felülnöm a férfi leguggolt elém. Még nem láttam teljesen tisztán .. csak a csillagok repkedtek a szemem előtt .. de pár perccel később már úgy éreztem újra rendesen látok, így lassan kinyitottam a szemem. Mikor megláttam ki az a férfi, azt hittem újból elájulok. Egy számomra nagyon is ismerős és régen nem látott arc meredt rám, ugyanolyan döbbenettel az arcán mint nekem.

- Karla?....