Lost it all

Sziasztok!

Mivel most egyenlőre még nem tudok friss részeket hozni gondoltam megleplek titeket valami mással. Hoztam egy egészen rövid, ám annál szívhez szólóbb olvasmányt. Nem nevezném novellának, ahhoz túl rövid. Talán a "szösszenet" kifejezés megfelel rá. Remélem tetszeni fog nektek!

Hamarosan jelentkezem, addig is jók legyetek! (:

Chloé Bennets

Ashley Purdy

Zene*

- Nézze Mr. Purdy! Most nagyon erősnek kell lennie. Chloé állapota stabilizálódott és fizikailag minden bizonnyal rendbe fog jönni.. de lelkileg már nem tudom mennyire tud majd talpra állni. Most bemehet hozzá, de kérem vigyázzon Rá! - mondta a főorvos kertelés nélkül - Őszintén sajnálom a történteket! - majd némi együttérzéssel erősen megszorította a férfi vállát és visszament a recepciós pulthoz.

A fekete hajú férfi egy másodperc töredéke alatt hullott darabokra belülről. Minden értelmét vesztette... minden olyan üresnek tűnik.. Szemeit elfojtott könnyei mardosták, de akkor sem adta meg magát a teljes összeomlásnak. Ahogy az orvos is mondta, erősnek kell lennie. Chloé kedvéért. Meggyötört mozdulatokkal finoman megdörzsölte arcát, majd szembefordulva a kórterem ajtajával, kezét óvatosan a kilincsre emelte és halkan benyitott a szobába.

Odabent gépek pittyegését lehetett hallani, valamint egy zöld monitor sípolása törte meg néha a fájdalmas csendet. A lány ott feküdt, sápadtan és vörösre sírt szemekkel a fehér lepedőbe bújtatott ágyon. Kezeit élettelenül a teste mellett pihentette és mozdulatlanul a plafont bámulta.

A férfi megragadta az ágy végében lévő széket és közvetlenül a lány mellé leülve megfogta annak törékeny kezét.

- Szia.. - suttogta, miközben minden egyes erőfeszítésével a sírás ellen küzdött. A mellkasát pokoli szorítás tartotta lázban. A lány nem válaszolt. Helyette csak némán fürkészte a már megkopott plafont. - Hogy érzed magad? - csókolta meg puha kezeit - Az orvos azt mondta hamarosan rendbe jössz.

Ám Chloé még mindig nem válaszolt. A férfi, miután kezdte feladni minden próbálkozását, hogy szóra bírja őt, kétségbeesetten tenyereibe temette az arcát. Annyira rohadtul fájt neki így látnia szerelmét. Bárcsak segíthetne rajta. Bárcsak egyetlen mozdulattal megszabadíthatná minden fájdalmától. Érezte, könnyeit már nem sokáig bírja visszatartani. Lassan úrrá lesz rajta a kínzó tehetetlenség. - Annyira sajnálom Chloé.. - nyögte elkeseredetten, mire a lány végre megszólalt.

- Az egész az én hibám.. mindenről én tehetek! - suttogta rekedt hangon.

- Tessék? - emelte fel a fejét a férfi - Neem Chloé.. ez nem a te hibád! Kicsim erről senki nem tehet. - szorította meg a lány kezét.

- De igen. Megöltem a kisbabánkat..

- Ne mondj ilyet kérlek! - hajolt közelebb a lányhoz és abban a pillanatban, ahogy pillantásuk egymásra talált, már ő sem bírta tovább tartani magát. Megrökönyödötten felzokogott és hagyta, hogy arcát ellepjék oly régóta elfojtott könnyei. Hiába is próbálta rejtegetni érzéseit, a szomorúság amit érzett már szinte teljesen felemésztette lelkét. - Senki nem tudhatta, hogy ez fog történni..

- Ez hazugság.. Az egészről csakis Én tehetek! Egy gyilkos vagyok! - kiáltotta elkeseredetten.

- Nem! Nem vagy az! Figyelj ide.. Tudom, hogy mennyire fáj! Tudom, hogy mennyire vártad ezt a kicsit! Hidd el, én is pontosan ugyan úgy szerettem volna, ha megszületik.. - mondta remegő hanggal a férfi.

- Sajnálom. Sajnálom! Kérlek bocsáss meg nekem..

- Kicsim.. semmit nem kell megbocsátanom neked! Ez az egész csak egy véletlen balszerencse.. Egy rettenetesen fájdalmas balszerencse! - suttogta szaggatott lélegzetvétellel, majd szorosan átölelve a lányt, fejét a hajába fúrva próbálta elrejteni keserves könnycseppjeit. Még soha nem érzett ekkora fájdalmat a szívében. A fájdalom amit éreztek, már szinte felemésztette őket. Leírhatatlan keserűség töltötte meg lelküket. Senkinek nem kívánták azt az érzést. Végül, miután a férfi összeszedte minden erejét, fejét felemelve a lány szemeibe nézve, biztatóan ezt mondta. - Együtt túl leszünk rajta!