Impossible Promise 20. Rész

Sziasztok! :))
Hát igen :D végül csak sikerült meghoznom a következő részt is... Bár elég sokáig tartott :D De szerintem megérte. Ez a rész most egy kicsit " pasis " lett hiszen hát valljuk be az utóbbi időben az ikrek nem igen kaptak időt egymásra hogy helyesen fejezzem ki magam :D De ebben a részben talán minden helyreáll :DD kicsit furcsa lett .. de hát az ilyenek is kellenek nem?
Jó olvasást és mint mindig most is örömmel várom a hozzászólásaitokat ^^. ♥

- Jól van na.. mi csak.. találgattunk.. - nevetett fel a két G

Majd hirtelen kinyílt a bejárati ajtó és hatalmas mosollyal az arcán belépett rajta Tom.

- Csááá! - nevetett vidáman

- Csáá neked is kedves  " Bocs srácok, de nekem most sürgősen el kell intéznem valamit..." - állt fel a kanapéról Bill, majd idézőjeleket formálva az ujjaival utánozta Tomot - Elárulnád, hogy mégis mi a jó büdös francot csináltál eddig?

- Nyugi már öcsi.. nem kell egyből felkapni a vizet.. - emelte fel a kezeit védekezően Tom

- Most nehogy már Te mond meg nekem hogy mikor legyek ideges és mikor ne! - csapott az asztalra Bill és azzal a lendülettel felborította az egyik ott heverő kávés poharat

- Öhhmm .. khmm.. Hát akkor mi azt hiszem nem is zavarunk titeket. Már amúgy is indulni készültünk.. igaz Gus? - húzta maga után a szőkét Georg, majd megindult az ajtó felé, azonban Gustav még megpróbálta letörölni az asztalra kiborult kávé tócsát.

- Jaj Gustav hagyd már azt a rohadt kávét! - borította le a földre a poharat Bill, és dühösen visszaült a kanapéra, Georg és Gustav pedig sietős léptekkel kimentek a szobából.

Miután az ikrek magukra maradtak, néhány percnyi csendet követően Tom leült öccse mellé és csak némán nézte. Nem értette a pár perccel ezelőtti dühkitörését és azt sem, hogy most miért haragszik rá ennyire. Látta rajta, hogy őrlődik a gondolataival, de elképzelése sem volt róla miért... Végül zavartan megköszörülte a torkát és halkan megszólalt.

- Most mi bajod van? 

Bill egy ideig hezitált, hogy válaszoljon-e vagy sem, de végül egy mélyet sóhajtott és Tom felé fordult.

- Komolyan érdekel, mi bajom van?! - vonta fel a szemöldökét - Tudod mit.. elegem van! Elegem van abból, hogy már lassan 2 hete nem beszéltünk és azt se tudom mi van veled! Elegem van, mert úgy érzem jelen pillanatban neked sokkal fontosabb minden más mint Én... Az Istenért Tom! Az ikertestvérem vagy és szeretném, ha megosztanád velem a problémáidat.. a gondolataidat.. bármit. Megőrjít hogy soha nem tudom hova mész vagy mit csinálsz.. Régen nem ilyen voltál.. - hadarta el egy szuszra

Tomot szinte sokként érte öccse kirohanása, de miután összeszedte a gondolatait és nagy nehezen felfogta mit is mondott, csak ennyit tudott mondani.

- Ez nem igaz..

- De igen! Most is mikor kijöttünk a irodából, Te se szó se beszéd csak úgy leléptél.. - meredt rá dühödt tekintettel öccse

- Azt azért nem mondtam, mert csak úgy spontán jött..

- Spontán mi... - horkantott 

- Valamit muszáj volt megbeszélnem Channellel.

- Na ez meg a másik! Channel! Miért nem tudod végre békén hagyni?! Állandóan veszekszel vele és mindig találsz valamit ami miatt bele köthetsz.. - csapott idegesen a térdére Bill

Tom lassan kezdte elveszíteni a fonalat. Most az a baja öccsének, hogy nem mondja el neki a dolgait, vagy inkább az, hogy Channelel foglalkozik? Kezdett egyre jobban összezavarodni.

- Már régóta nem veszekszem vele.. és mi az hogy nem tudom békén hagyni? Nem tettem semmi rosszat.. nem is értem, hogy most ez hogy jött ide.. - nevetett fel zavartan

- Úgy, hogy amióta Channel átjött hozzánk, úgy hogy csak Te voltál itt egyedül és Ő, mind a ketten megváltoztatok. Nekem pedig azóta sem mondtad el, hogy mi történt azon az éjszakán. Így elég nehéz megérteni téged és értelmesen összerakni a dolgokat... nem gondolod?

- Megígértem Channelnek, hogy nem mondom el senkinek mi történt akkor... - sóhajtott gondterhelten Tom

- De nekem elmondhatod! Úgyse mondom el senkinek és így legalább azt a két lököttet is letudom állítani, mielőtt mindenféle hülyeséget kitalálnak. Most is az a legnagyobb heppjük, hogy Te meg Channel szerelmesek vagytok egymásba...

- Hogy miihh?! - visított fel értetlenül Tom - Ez hülyeség.. Én .. én nem vagyok belé szerelmes.. és Ő se belém.. ez baromság!

- Tudom.. de ezért is kérlek arra, hogy mondd el mi történt akkor! - nézett rá kérlelően Bill

- Jó elmondom... - forgatta a szemeit, majd fáradtan összehúzta magát a kanapén és kezével a térdeire támaszkova megpróbálta összeszedni a gondolatait, hogy végül is hol kezdje. - Emlékszel amikor Te és a két G elmentetek bulizni én pedig itt maradtam egyedül a szállodában...

- Toom! A lényeget..

- Jól van na! -morgott - Channel igazából azért jött, hogy bocsánatot kérjen.. mert megbánta amit akkor a fejemhez vágott. Aztán felbontottunk egy üveg bort és egy kicsit iszogattunk. És ez az iszogatás egészen addig tartott amíg szépen meg nem ittuk az egész üveggel. És úgy egy 2 órával később Channel már teljesen spicces volt. Nem akartam, hogy olyan állapotban bárhova is elinduljon, így rávettem hogy aludjon itt... - sóhajtott - Szóval... itt töltötte az éjszakát.
- Ezt most nem mondod komolyan! - dörzsölte idegesen a szemeit Bill
- Ez még semmi. - nevetett fel halkan - Másnap reggel mikor bementem hozzá a szobámba...
- A Te szobádban aludt?! - vágott közbe meglepetten
- Ez most mindegy.. - legyintett semmit mondóan - Szóval amikor felébredt elment lezuhanyozni és.. Én meg bementem a szobámba, de azt nem vettem észre hogy Ő már ott van. Így szépen rányitottam..
- Nemár.. - fakadt ki hangos nevetésben a szőke
- Ez nem vicces.. Ott állt előttem egy szál törülközőben.. - lökte meg öccse vállát Tom - Tudod milyen kínos volt?
- Vagy inkább csak nehéz volt ellenállni? - húzogatta vigyorogva a szemöldökét Bill
- Bill! Ilyesmire még csak gondolni se merj! Soha nem lennék képes kihasználni egy nőt sem! - emelte fel a hangját - Amióta megismertem Karlát, egyszerűen képtelen lennék újra úgy viselkedni. Lelkiismeret furdalás nélkül kihasználni a nőnek. Nem... az már nem Én lennék.. Nem tudnék újra olyan lenni.. főleg nem Channellel..
" Főleg nem Channellel " visszhangzottak Bill gondolataiban bátyja utolsó szavai. És akkor ott minden összeállt előtte. Tom viselkedése.. az állandó Channellel való foglalkozása. Ez már mindent megmagyaráz. Nem hiába viselkedett az utóbbi időben annyira furcsán...
Hirtelen egy széles mosoly jelent meg az arcán.
- Most mit vigyorogsz? - kérdezte értetlenül a szőkét
- Tom, neked megtetszett ez a lány! - mondta ki kerek perec az igazságot
- Mi van?! Már te is kezded..
- Figyelj ez nem bűn.. sőt! Inkább örülnöd kéne, hogy végre annyi ideje van egy lány aki felkeltette az érdeklődésedet. - tette finoman a vállára kezét Bill
- De mondom, hogy ez hülyeség! Ember.. - állt fel idegesen Tom
- Jó, ha most még nem is.. de egy idő után majd Te is befogod ismerni saját magadnak - állt fel a szőke is - De addig is szeretném, ha minden olyan lenne köztünk mint régen. Kérlek Tom ne zárkózz be előttem! Rendben? A testvérem vagy és szeretlek..
- Tudom.. és bocs hogy olyan bunkó voltam az utóbbi időben.. - mosolyodott el - Te majom.. - borzolta össze öccse haját, majd mindketten testvériesen átölelték egymást.
Ez volt az ami már annyira hiányzott mindkettőjüknek. Végre minden problémát megtudtak beszélni és mostantól talán már minden olyan lesz mint régen. Amikor még egymás szívatása mellett mindig időt tudtam szorítani a gondjaik, gondolataik megbeszélésére...