Impossible Promise 18. Rész

Sziasztok!
Végre meghoztam a 18. részt is annyi kihagyás után! Nem lett olyan fuuhdetökklasz, viszont ez a rész most pont jó arra, hogy csillapítsa a kedélyeket és minél tovább tudjam húzni az időt arra a bizonyos dologra, amit most még nem fogok elárulni nektek! :P :DDD♥ Úgyhogy jó olvasást mindenkinek és várom a soksoksok hozzászólást! (azt hiszem ez most különösen fontos, hogy tudjam ki hogy várja a végkifejletet :D )

- Channel ezek a képek egyszerűen fantasztikusak lettek! - gyönyörködött lelkesen Paul az elkészült képeken

- Úgy gondolod? - kortyoltam bele a forró kávémba, miközben kényelmesen hátradőltem a bőrfotelemben

- Határozottan! - tette vissza a képeket az asztalra - És azt hiszem, annak ellenére, hogy soha nem fogom megtudni mi is történt köztetek Tommal azon a napon.. azt kell mondjam jót tett nektek! Azóta teljesen kicserélődtetek - nevetett fel jóízűen

- Ha te mondod - mosolyogtam én is, majd egy pillanatra behunytam a szemem, hogy felidézhessem újra azt a napot.

Na igen.. Az már az egyszer biztos, hogy arról a napról soha senki nem fog megtudni semmit. Ez kizárólag csak Tomra és rám tartozik. Tom... atyaég!.. Még most is pír szökik az arcomba, ha csak visszagondolok arra a jelenetre. Ahogy Tom rám nyit miközben én egy szál törülközőben ácsorgok a szobájában... aztán ahogy kiestek a kezemből a ruháim és Ő lehajolt értük.. Azok az égető pillantások.. Szinte láttam magam előtt, ahogy a szemeivel levetkőztet... Azt hiszem azt a napot soha nem fogom elfelejteni. Soha...

- Hahóó! Channel! Hallasz? - lóbálta meg a kezeit előttem Paul

- Miih? T-tessék? - zuhantam vissza a valóságba - Bocsi.. csak kicsit elgondolkoztam.

- Azt látom. Csak nem a mi kedves Tom Kaulitz-unk jár a kicsi fejedben? - vigyorodott el pimaszul

- Mii?! Dehogyis! Kizárólag munkakapcsolat van köztünk! - bólintottam egyet a fejemmel, nyomatékot adva szavaimnak, majd összeszedve a mappákat az asztalról felálltam - És különben is nem gondolod, hogy nekünk már rég a fotóstúdióban kéne lennünk?

- Ahogy parancsolja főnökasszony! - állt fel ő is a helyéről, majd már ki is viharzott az irodámból

- Bolond.. - ráztam a fejem hitetlenkedve és még egy utolsó pillantást vetettem az elkészült képekre. Be kell valljam valóban piszkosul jó munkát végeztek a fiúk. Eszméletlen jó képek lettek.

Majd végül bezártam az iroda ajtaját és én is elindultam a srácokhoz.

~~~

Mire leértem a stúdióba a többiek már javában tárgyaltak a képek milétéről. Szerencsére mindenki ott volt. És ami a legjobb, végre mindenki vidám volt. Mindenki.

- Sziasztok srácok! - mosolyogtam, majd a magassarkúmban kecsesen betipegtem a terembe

- Szia Channel! - köszöntek egyszerre a srácok

- Látom már befoglaltátok a kanapét. Mit szóltok a képekhez? - ültem le velük szembe

- Szerintem kikúrt jók lettek! - lelkesedett Georg

- Ja-ja szerintem is - mosolygott Tom

Hatalmas nagy kő esett le a szívemről, ahogy megláttam ezt az őszinte mosolyt az arcán. Olyan rég láttam már Őt ilyennek. Nagyon hiányzott már ez és most azt hiszem végtelenül boldog vagyok, hogy így látom. De azt hiszem talán nincs is annál nagyobb öröm, mint hogy most velük lehetek. Itt vannak mind a négyen, együtt nevetgélnek a kanapén és nekem ez már bőven elég.

- Ahhoz képest, hogy Tom eleinte meg se akart mozdulni a fotózásokon, tényleg nagyon jók lettek. - nevetett fel Gustav

- Heey! Ez nem igaz! Mindenki tudja, hogy nélkülem ezek a képek használhatatlanok lennének! Én magam vagyok a megtestesült szépség, szóval csak okosan a szavakkal Gustika! - vágta be a mű durcit Tom, majd nem sokkal később már mind a négyen hatalmas nevetésben törtek ki.

- Jól van srácok. Azt hiszem ezt inkább majd egymás között intézzétek el.. - nevettem én is - De addig is a lényeg az, hogy már csak 2 hetünk maradt hátra. Ezalatt az idő alatt még sok változtatásra van lehetőségünk a képekkel kapcsolatban, szóval jól gondoljátok meg! - csuktam össze a mappát

- Háát.. szerintem rögtön kezdhetnénk azzal, hogy a képekről kivágjuk Tom fejét! - röhögött Georg

- A tiéddel együtt! - vágta rá azonnal Tom

Ahogy végig néztem rajtuk rögtön az jutott eszembe " Jézusom ezek mindig ilyenek voltak? " De komolyan. Állandóan szívják egymás vérét. Talán ezért is imádom őket annyira.

- Figyelj csak Channel! - szólalt meg hirtelen Bill - Áruld már el mit csináltatok aznap Tommal, hogy így kifordult magából. Komolyan kíváncsi vagyok rá mivel sikerült elérned, hogy végre mosolyogjon.

- Hát.. mi igazából.. - nevettem kínosan, majd hirtelen váltottunk egy sejtelmes pillantást Tommal - Csak megbeszéltük a problémáinkat egymással.

- Aha.. értem - bólogatott Bill, bár látszott rajta, hogy ennél bővebb válaszra számított
- Viszont srácok lenne itt még valami.. - állt meg mellettem Paul
- Bizony - bólogattam
- A helyzet az, hogy jött egy újabb felkérés egy magazintól. Hallottak a nagy visszatérésetekről és arra gondoltak, csinálnának Tommal és Billel egy fotósorozatot. De persze csak akkor, ha ez Georgnak és Gustavnak nem jelent gondot.
- Woow! Ez nagyon klassz! - dörzsölte össze a tenyereit Bill

- Felőlem mehet a dolog..
- Jaja felőlem is. Legalább kitudjuk pihenni magunkat! - mondta Georg és Gustav
Hogy ezen miért nem lepődtem meg? A két G mindig is a tunyulásról és a lazulásról volt híres.
- Na örülök, hogy ezt megbeszéltük! Ne felejtsétek el, hogy 2 hét múlva végzünk a melóval.. és ez az idő bizony nagyon gyorsan elfog szállni - mosolygott elégedetten Paul - Szóval én azt hiszem megyek is, még sok dolgom van. Srácok, gondolom ti is végeztetek mára és azt hiszem Channelnek sincs ellenére hogy hazamenjetek.

- Természetesen! Azonban mielőtt még bárki is megmozdulna! Szeretnélek meghívni titeket egy záró bulira. Tudjátok ha lemegy ez az egész fotózós dolog, utána csaphatnánk egy kis összejövetelt.. - álltam fel és a mappákat szorosan az ölembe fogtam.
- Azta! Ez tök jó ötlet! - vigyorgott lelkesen Bill - De mit értesz az alatt, hogy bulizás? Beülünk egy étterembe teázgatni, vagy rendesen alkoholos piákat iszunk?
Jellemző! Bill és az Ő humora... Előre félek mit fog csinálni a bulin...
- Természetesen alkoholos ital lesz..
- Szuper! - tapsolt egyet a levegőbe - Egyébként megnéznélek egyszer olyan állapotodban amikor kettőig se tudsz számolni az alkohol hatása miatt - nevetett fel
Én pedig szemforgatva hátat fordítottam neki, hogy elinduljak a dolgomra, amikor is Tom önelégült vigyorával találtam szembe magam. Na remek.. már csak ez hiányzott.. Pontosan tudom mire célzott ezzel a levakarhatatlan vigyorral a képén. De azt lesheti, hogy én még egyszer olyan kiszolgáltatott állapotba kerüljek, mint akkor! Soha többet. Az csak egy egyszeri alkalom volt.. elragadott a pillanat heve... De ez soha többet nem fog előfordulni. Arra mérget vehet...
- Na srácok! Örülök, hogy mindenki ilyen jó kedvű, de nekem most mennem kell. Ti is indulhattok, mára végeztetek. A hétvégét pedig töltsétek józanul.. lehetőleg - néztem szúrós tekintettel Billre, aki erre csak egy kézlendítést intézett a homloka felé, jelezve hogy tudomásul vette a parancsom.
Végül kimentem a stúdióból és egyenesen az irodámba indultam, hogy elpakoljam a dolgaimat.

~~~

- Srácok elhiszitek ezt? Hétvége van és pihenés!! - lelkesedett Bill, miután kisétáltak a divatház parkolójához
- Én azt hiszem egész hétvégén csak aludni fogok! - jelentette ki magabiztosan Georg
- Na persze... jössz velünk bulizni... - emelte fel a mutató ujját Bill
- De hiszen pont most mondta Channel hogy lehetőleg józanul töltsük a hétvégét..
- Georg drágám, te még mindig rosszul értelmezed a szavakat.. a lehetőleg nem feltétlenül jelenti azt hogy muszáj.. - legyintett Bill
- Jó de szerintem akkor is igaza van. Ha Channel azt mondta, annak biztos oka volt.. - magyarázta Tom
- Tom te mióta vagy ilyen jó kisfiú? Most komolyan mindenki megőrült körülöttem vagy mi van? - nevetett fel - Legyetek már egy kicsit bevállalósabbak..
- Kösz tesó, de én ezt most azt hiszem kihagyom - veregette vállon öccsét Tom
- Nagyon vicces vagy... És Gustavnak is pont most kellett elrohannia.. De bezzeg, ha Channel nem lenne már rögtön...
- Shhht! Ott jön! - bökte oldalba hirtelen Tom
- Sziasztok srácok! Jó hétvégét!
- Hmüümmh szia Channel! Köszi neked is! - vigyorogtak angyali ábrázattal mind a hárman, mintha mi sem történt volna
- Tom neked teljesen elment az eszed? Mi volt ez az előbb? - kelt ki magából felháborodva Bill, miután hármasban maradtak
- Kuss már .. csak nem akartam, hogy meghallja a .. jó.. mindegy. Bocs srácok, de nekem most sürgősen el kell intéznem valamit.. - hadarta Tom, majd már el is tűnt
- Ebbe meg mi ütött? - nézett értetlenül Gerogra Bill
- Nem tom...

~~~

Miután nagy nehezen összepakoltam a cuccaimat, megkönnyebbülten léptem ki az irodám ajtaján. Hétvége lesz és már alig várom, hogy vehessek egy forró fürdőt! Uppsz.. azt hiszem ez még se fog összejönni... elfogyott a fürdősóm. Viszont van itt a közelben egy drogéria. Ott tudok venni. Akkor nem is kell kocsival mennem, simán elsétálok odáig.
Majd bezártam az épület ajtaját és elindultam a parkoló felé. Ahogy sétáltam le a lépcsőn hirtelen megpillantottam a srácokat, Gustav kivételével. Nagyon mélyen beszélgethettek valamiről, mert amikor észrevettek, hirtelen elhallgattak és olyan vigyor ült ki az arcukra, mint a kis angyaloknak. Nem is értettem őket, ezért csak odaköszöntem nekik és mentem is tovább.
- Sziasztok srácok! Jó hétvégét!
- Hmüümmh szia Channel! Köszi neked is! - vigyorogtak. Ezekbe meg mi a csoda üthetett?
De mindegy is. Mentem tovább egyenesen a járdáig és már pont átsétáltam volna a túloldalra, amikor hirtelen valaki a nevemet kiabálva utolért.
- Channel!

~~~