2013. június 9., vasárnap

Tanácsot! ://

Sziasztok!
Tanácsra lenne szükségem.. már teljesen tehetetlennek érzem magam. És tudom, hogy már este van és már majdnem 11 óra  .. de nekem ez nagyon fontos lenne :///
Az a helyzet hogy van egy srác aki a legjobb barátom, osztálytársam és ráadásul még a padtársam is. Mindennek ellenére szerelmes vagyok belé, tiszta szívemből szeretem és ezt Ő is tudja, meg is beszéltük hogy megpróbáljuk nem eldobni emiatt a 4 éves barátságunkat. Van barátnője is .. de a kapcsolatuk olyan hogy ha találkoznak egymással rögtön azt lehet leolvasni az arcukról h " baszki már megint ki kell mennem hozzá.. " és hasonlókat.. Mindenki azt mondja róluk, hogy egy kényszer kapcsolatban élnek. A srác rengeteget panaszkodik nekem a lányról, mindig felidegesíti, de mégse szakítanak.. merthogy Ő az első szerelme .. meg tudom is én..
A lényeg az hogy amióta elmondtam neki hogy szerelmes vagyok belé rengeteget változott a kapcsolatunk és jó irányba. Órákon sokszor fogjuk egymás kezét, mindig kapok tőle puszit, rengeteget segítünk egymásnak és mindent elmondunk a másiknak. Nagyon sokat szokott a hajammal szórakozni, dicséri az illatát, meg ilyenek.. Nagyon sokszor azon kapom magam, hogy a vállamra hajtja a fejét, vagy ha alszom a padon akkor átkarol és a fejét a hátamra hajtva alszik velem.
Azonban múlthéten megbeszéltük, hogy együtt elmegyünk valahova KETTEN.. Én el is mentem a megbeszélt időpontban és Ő is eljött azonban.. Isten tudja hogyan és miért de valahogy odakerült hozzánk a barátnője. Akkor persze Ő oda ment hozzá köszönés csók stbstb.. azt hittem kettészakad a szívem ://
Ezután pedig legnagyobb szerencsémre vhogy odakerült egy másik ismerősöm. Örültem neki mert legalább vele tudtam dumálni. Aztán négyen bementünk a kajáldába rendeltünk meg minden. És azalatt amíg ettünk egy szót nem tudtam megszólalni. Végig az az idegesítő liba pofázott meg vihorászott. Ha meg is szólaltam akkor is csak a másik haverommal dumáltam. Aztán rosszul éreztem magam és úgy éreztem ki kell jutnom onnan valahogy.
Fogtam a táskám felálltam és azt mondtam nekem mennem kell. A srác persze egyből rám nézett és értetlen arccal figyelte ahogy kimegyek.
Bedugtam a fülesemet és rohantam ahogy tudtam. Aztán mikor átértem az út túloldalára valaki a karomnál fogva visszarántott. És mikor visszanéztem Ő volt az. Utánam szaladt.. de nem tudom minek :///
Aztán most a héten kaptam tőle egy levelet amiben bocsánatot kért és azt írta " nem akartam h ott legyen.. nem tehetek róla.. bocs hogy létezem már nem kell sokáig elviselned " Én írtam neki válasz levelet elmondtam neki mit érzek gondolok... de azóta nem válaszolt semmit.. és még a suliba se jött be egész héten... :// szval most ott tartok h egy hete nem tudok róla semmit.
Nem tudom mit kellene tennem, vagy hogy ez az egész mit jelent. Nézzem levegőnek ezentúl vagy ordítsam le a fejét? Teljesen tanácstalan vagyok. Szerintetek mit tegyek? Ha valaki tudna tanácsot adni azt nagyon nagyon megköszönném!!

Köszönöm, ha valaki esetleg vette a fáradságot és elolvasta. Nagyon szarul érzem magam emiatt .. már lassan több mint fél éve.. és azt hiszem most jött el az a pillanat amikor kiborult a bili és nem bírtam tovább ://
 

2 megjegyzés:

  1. Nos, ez egy nagyon nehéz döntés. Én úgy érzem hogy a srác már csak megszokásból van együtt azzal a csajjal, és mintha félne hogy tényleg elveszítitek a több éves barátságotokat, mégis mintha már nem tudná magát sokáig visszafogni. Ahogy így írtad.. ölelget, átkarol, simogatja a hajad, vagyis törődik veled, annak ellenére hogy tudja mit érzel iránta. Szóval szerintem csak bizonytalan. És az, hogy nem beszéltetek több mint egy hete.. nos, a legegyszerűbb az lenne, ha elmennél hozzá és kerek perec tisztáznátok mindazt, ami a szíveteket nyomja.. Szedd össze a bátorságod és állj elé. Beszéljétek meg minél hamarabb, hidd el neked és neki is sokkal jobb lesz :)
    Én szorítok, tudom milyen, csak nyugi és inden rendben lesz :)
    Sok sikert :) <3 És fel a fejjel :)

    VálaszTörlés
  2. Tedd, amit a szíved diktál! Remélem azt kiabálja, hogy beszélj vele, mert sz mindent megkönnyít. Sokszor nem merünk beszélni, mert félünk a másik fél válaszától, pedig utána minden könnyebb lesz. A válasz milyenségétől függetlenül megkönnyebbülünk, mert végre tisztán látunk!
    Ne félj tisztán látni!
    Sok sikert!
    J

    VálaszTörlés