Impossible Promise 22. Rész

Sziasztook!

Meghoztam a következő részt is és mint látjátok, a melóval már sajnos tényleg végeztek.. viszont egy lépéssel közelebb jutottunk a "bulihoz". Ami azt jelenti, hogy vagy a következő részben, vagy az azutániban lesz az a .. "dolog" amit most még nem árulok el nektek :DD 

Attól függ, hogy mennyire akarok gonosz lenni veletek :D♥♥

Úgyhogy jó olvasást és várom a hozzászólásaitokat! ^^.

- El se hiszem, hogy ez volt az utolsó megbeszélésünk a srácokkal.. - sóhajtottam, miközben kényelmesen hátradőltem a fotelemben

- Én megmondtam, hogy nagyon hamar kész leszünk - húzta széles mosolyra a száját Paul, majd szokásához híven, féloldalasan felült az íróasztal sarkára - Hogy állsz a szervezéssel?

- Egész jól! És ne izgulj, holnapra minden elkészül!

- Emiatt nem is aggódnék.. - nevetett halkan - Viszont amiatt már annál inkább, hogy veled mi lesz..

- Mi lenne? Lezajlik a buli aztán mindenki megy a maga dolgára.. - mondtam félig határozottan, majd egy halvány mosolyt erőltettem az arcomra

- Ha Te mondod - forgatta szemeit, bár mindketten tudtuk, hogy ez baromság

Az igazság valójában az, hogy nem tudom hogy fogom kibírni Tom nélkül. Nem tudom egyáltalán hogy fogom kibírni ezt az egész "buli" felhajtást. Semmi kedvem nincs ehhez az egészhez és inkább csak otthon ülnék egy doboz bon-bon és néhány nyálas szappanopera felett, magamat sajnáltatva, minthogy egy szórakozóhelyen illegetve magam, végig nézzem ahogy Ő igazán jól szórakozva, ütős piákat vedelve örökre kisétál az életemből.

- Hidd el, ura leszek a helyzetnek! - álltam fel

- Rendben, de ígérd meg nekem, hogy nem csinálsz semmi ostobaságot! - ölelt szorosan magához - És ne feled, amit a múltkor mondtam!

- Értettem! - vettem a vállamra kistáskám, majd lassú léptekkel elindultam az ajtó felé.

"Ura leszek a helyzetnek!" Ismételtem magamban egyre elszántabban és közben végig csak arra koncentráltam, hogy igenis minden rendben fog menni holnap és nem lesz semmi gond.

~~~

- Bill! Itt vagy? - kopogott be öccse szobájába Tom

- Igen, gyere be! 

- Máris csomagolsz? - nézett végig az ágyon heverésző ruhadarabokon és a már félig megpakolt bőröndökön

- Jahm.. Holnap este úgyis utazunk haza, akkor meg mire várjak? - cipzározta be az egyik bőröndöt Bill, majd fáradtan elterült az ágyon - Egyébként mit is akartál?

- Öhmm .. igazából pont erről akartam veled beszélni..
- Te is várod már, hogy a saját ágyadban aludhass ugye?
- Hát..
- El se hiszem, hogy ilyen jól sikerült minden! Annyira örülök, hogy jó úton haladunk a visszatérésünk felé..
- Ja igen.. ez tényleg jó..
- Gondolj csak bele! Nemsokára újra a színpadra állhatunk és akkor minden olyan lesz, mint rég..
És Bill csak mondta és mondta a szövegét, közben észre sem véve, hogy Tom valami nagyon fontosat akar neki mondani. Szegény csak tehetetlenül ült öccse mellett és egyre kétségbeesettebben hallgatta áradozásait, míg végül szomorúan felsóhajtva lefogta Bill hadonászó kezeit.

- Figyelj.. Én.. - kezdett bele
- Valami baj van Tom?
- Tudod... gondolkoztam az utóbbi időben. És rá kellett jönnöm, hogy... igazad volt. Mindenben. - sóhajtott újból - Én tényleg megkedveltem Channelt...
- Tudtam! Úgy tudtam.. Hát a vak is látta hogyan néztél rá.. - kiáltott fel vidáman - És emiatt vagy most így letörve? Ne csináld már...
- Mégis miért? Egyáltalán mi okom lenne arra, hogy ennek örüljek?
- Miért mondod ezt? - kérdezte értetlenül Bill
- Ember! Holnap haza megyünk és szerinted utána hogy találkoznánk? Sehogy! - csapott idegesen a combjaira
- Biztos megoldanátok valahogy.
- Még ha meg is oldanánk, akkor sem tehetem meg.. - dörzsölte fáradtan szemeit - Nem lett volna szabad ennek megtörténnie..
- Mi van?! Tom neked elment az eszed? - fakadt ki - Ez egyáltalán nem bűn! Sőt! Inkább örülnöd kéne, hogy annyi idő elteltével végre sikerült kilábalnod a gyászból és találtál magadnak egy ilyen fantasztikus lányt!
Tom elgondolkozva meredt maga elé. Lehet, hogy Billnek igaza van? 2 év valóban hosszú idő és most, hogy úgy érzi végre újra boldog lehet valakivel, nem szabad meghátrálnia. Az élet nagyon rövid és csak egyszer adódik ilyen esély.. ilyen lehetőség a boldogságra. Channel egy gyönyörű és okos nő. És még ha eleinte nem is akarta beismerni magának, a gondolatai folyton csak a lány körül jártak. Teljesen levette a lábáról a magabiztossága. Egyszerűen nem bírja kiverni a fejéből...
- Nem tudom Bill... - szólalt meg végül alig hallhatóan
- Bízz bennem! De legfőképpen magadban.. - tette óvatosan bátyja vállára kezét - Karla is így akarná!

~~~

- Látod azt a felhőt ott? - mutattam az égen átsuhanó felhők egyikére

- Melyiket? Azt a popcorn alakút? - kérdezte Tom miközben szorosan mellettem feküdve, jobb kezével az ég felé mutatott

- Az nem popcorn alakú.. 

- Miért, akkor szerinted milyen alakja van? - fordította felém a fejét és édesen elmosolyodott

- Szerintem olyan, mint egy kisbaba.. - mondtam határozottan, mire Tom jóízűen felnevetett

- Hát.. ha ez tényleg olyan, mint egy kisbaba, akkor nagyon remélem, hogy a miénk nem fog rá ütni... Elég nyomi szegény.. - nevetett még mindig, én azonban csak teljesen ledöbbenve meredtem rá - Most mi az? - nézett rám értetlenül
- S-semmi.. csak.. Nem gondoltam volna, hogy valaha is ilyeneken fogsz gondolkozni.. 
- Milyeneken? 
- Hogy milyen lesz a MI kisbabánk.. - mondtam alig hallhatóan és zavartan beleharaptam az alsó ajkamba
Tom hirtelen a könyökére támaszkodott és egész testével felém fordult. Gyönyörű csokoládé barna szemei szinte megbabonázva kémlelték arcomat. Bal kezével gyengéden beletúrt barna fürtjeimbe, majd hüvelykujjával az államat kezdte cirógatni. A hideg futkosott a hátamon minden egyes érintésétől. Annyira... imádom ezt a pasit! Legszívesebben csak egész nap vele lennék és a hátralévő közös életünket tervezném.
- Tudod.. mivel van egy barátnőm.. és vele úgy érzem megtaláltam életem szerelmét, elvárom, hogy a közeljövőben megajándékozzon egy aprósággal - hajolt le ajkaimhoz, majd egy apró csókot lehelt rájuk
- Ezt most csak úgy mondod.. - toltam el magamtól, majd tenyeremet a mellkasán pihentetve halkan felnevettem
- Komolyan gondoltam! - fogta le mindkét kezem és óvatosan a fejem fölé tolva őket, a fülemhez hajolt - Gyereket akarok Tőled! - suttogta, majd kényelmesen elhelyezkedett rajtam 
Szemeim szinte azonnal könnybe lábadtak. El se akartam hinni, amit pár másodperccel ezelőtt mondott. Én is nagyon szerettem volna, ha végre egy rendes családot alkothatnánk, de azt hiszem ezt mindketten tudtuk, hogy jelen pillanatban teljesen lehetetlen. Túl sok a munka és David sem díjazná az ötletet. És.. végülis meg is értem.. Nem várhatom el Tomtól, hogy a banda mellett bevállaljon egy ekkora felelősséget...
- Nagyon szeretlek! - suttogtam ajkaiba, mire Ő finoman megcsókolt
Karjaimat eleresztve tenyerével felfedező útra indult az oldalamon. Ujjaival gyengéden végig zongorázott a bordáimon, majd felsőm alá benyúlva bőrömet kezdte kényeztetni. Mindeközben én még közelebb húzva magamhoz, kezeimmel átkulcsoltam a nyakát és tarkóját cirógatva hagytam hogy azt tegyen velem amit csak akar...