Impossible Promise 24. Rész

Sziasztok öngyölö-böngyölőim!
Hát meghoztam volna a következő részt! ^^. Buli zene tánc minden ami kell megvan benne, szóval nem is tudok most mit mondani, csak annyit, hogy jó olvasást és soksoksok hozzászólást! ^^. ♥♥

Miután eljöttünk a srácoktól, még mindig a Tommal történtek hatása alatt voltam. Ez Paulnak is feltűnt és megállás nélkül csak azt kérdezgette, hogy mi történt? Miért vagyok ennyire zaklatott? És ehhez hasonlók. Próbált volna segíteni, de igazából nem szerettem volna, hogy megtudja ezt az egészet. Amúgy sem volt semmi jelentősége, hiszen nem történt semmi komoly. Ezért inkább nem mondtam róla semmit, Ő pedig annyival nyugtázta a dolgot, hogy "Idővel majd minden olyan lesz, mint régen.." Én is ugyanebben reménykedtem... de őszintén... már semmi sem lesz olyan, mint rég...

Ezzel a gondolattal a fejemben léptem be a lakásomba majd miután lepakoltam és elraktam a dolgaimat, az első utam a fürdőbe vezetett. Vettem egy forró fürdőt, megmostam a hajam és miután magamra csavartam egy törülközőt, nedves hajjal és szinte teljesen kétségbeesetten beálltam a gardróbom elé. A nap legnagyobb kérdése még csak most jött. Mit vegyek fel? Nem akartam túlságosan kicsípni magam, mert akkor az olyan lett volna, mintha Tom miatt csináltam volna. Ami persze nem igaz, hiszen semmi okom nincs rá, hogy miatta kiöltözzek. Nem történt semmi olyan abban az apró konyhában és szerintem Ő sem gondolta komolyan ezt az egészet. Bár az igaz, hogy egyáltalán nem értettem, miért hozott ilyen kellemetlen helyzetbe és hogy mire volt jó neki ez az egész... szerettem volna választ kapni rá.. De azt hiszem talán az lesz a legjobb, ha nem töröm a fejem ezen a marhaságon. Így hát kiválasztottam egy egészen egyszerű, fekete miniruhát és a hozzá illő kiegészítőket, ezzel meg is oldva a ruha kérdést.

Mivel a buli 8-kor kezdődött, nagyjából fél órával előtte indultam el otthonról. Szerencsére a srácoknak már a kávézóban elmondtam a helyszínt és az időpontot, így már csak arra kellett koncentrálnom, hogy minden rendben fog menni az este folyamán, nem lesz semmi gond és mindenki nagyon jól fogja érezni magát. Őszintén reménykedtem benne, hogy ez mind így lesz...

~~~

Mi a fene ütött belé? Úgy viselkedett Channellel a konyhában, mint egy eszement szerelmes kisdiák. Képes lett volna megcsókolni is. Hogy vetemedhetett ilyesmire? Channel most biztos azt hiszi róla, hogy teljesen becsavarodott...

A srácok már jóval 8 előtt a clubban voltak és már nagyon izgatottak voltak. Mindannyian.. bár Tom talán annyira nem is volt izgatott. Inkább csak mardosta a lelkiismerete. Ahogy beléptek a terembe az első dolga az volt, hogy helyet foglaljon a bárpultnál és rendeljen egy pohár Whiskey-t. 

Homlokához nyomva a poharat, becsukott szemmel próbálta felidézni a délelőtt történteket. Nem lett volna szabad ezt tennie. El kellett volna engednie a lányt. Most azt kellene éreznie, hogy egy utolsó szemétláda aki csak elcsábítja a nőket... Bűntudatot kellene, hogy érezzen. De mégsem így érzett.. Ha jobban belegondolt, egyáltalán nem bánta meg a történteket. Igenis azt tette amit a szíve diktált. És bármennyire is próbálja tagadni saját magának, megakarta csókolni a lányt. Nagyon is..

Még most is beleborzong az egész teste, hacsak a szeme elé képzeli a lányt. Olyan gyönyörű.. Azelőtt még soha nem érzett ilyet. Talán még Karla-val sem. Amikor karjaival körül fogta a mosdónál a lányt, érezte, hogy mennyire reszket. Az Ő szíve pedig úgy vert, mint egy zakatoló mozdony. Meg akarta csókolni. És már bánja, hogy nem tette meg.. 

Mélyet sóhajtva lerakta a pultra üres poharát. Most már hiába való minden ellenkezése, tagadása.. Reménytelenül és visszavonhatatlanul beleszeretett Chanelbe..

~~~

8 óra után pár perccel megérkeztem a clubbhoz, de még nem volt elég erőm ahhoz, hogy bemenjek. A zene már kintről jól hallatszott és a villódzó fények is itt-ott kiszivárogtak. "Jó ötlet volt egyáltalán ez?" Cikáztak a gondolatok fejemben. Azonban kérdéseimre, bármi is legyen a válasz, most már teljesen mindegy volt. Lesz ami lesz bemegyek! Azzal kiszálltam a kocsimból és lassú, magabiztos léptekkel elindultam a bejárathoz. Az ajtónál még két őr igazolt, végül elhúzva előttem a méregdrága gyémánt függönyt beengedtek. ( katt )

Ahogy beléptem a helységbe szemeim egyből a lent ugráló társaságra tévedt. Kezemet óvatosan végig húzva a lépcső korlátján lementem a terembe. A fények és az elrendezés egyszerűen fantasztikus lett! Olyan jól nézett ki az egész clubb, hogy az valami hihetetlen. A zene, a hangulat.. minden meg volt ahhoz, hogy egy jót bulizhasson az ember. A falakat különböző híres zenészek hatalmas festményei borították. Az óriási belteret hangulatos lámpák díszítették. Egyszerűen tökéletes volt minden..

Amikor a lépcső aljára értem, hirtelen észrevettem a srácokat. Paullal beszélgettek és látszott rajtuk, hogy nagyon jól érzik magukat. Vettem egy mély lélegzetet, majd odamentem hozzájuk.

- Sziasztok! - intettem mosolyogva

Ahogy felém fordultak, szinte mindenki szája tátva maradt a meglepettségtől.

- Channel! Úristen.. Csodásan nézel ki - áradozott Bill

- Köszönöm! - nevettem el magam

- Annyira jó a buli és én annyira boldog vagyok... úgy örülök, hogy megismertelek! - próbálta túlkiabálni a dübörgő zenét, több kevesebb sikerrel

- Mindig ilyen? - néztem értetlenül Gustavra

- Rosszabb.. - nevetett 

Majd ahogy tekintetem visszavándorolt a táncikáló, kezében kilötyögő Whiskey-s poharas Billre én is hangosan felnevettem. Annyira.. édes volt.

- Örülök, hogy jól érzitek magatokat!
- Mi pedig köszönjük a szervezést! - kiabálta a fülemhez hajolva Gustav - Örök hálával tartozunk neked mindenért!
- Szívesen segítettem! - érintettem meg a vállát

Majd megfordulva, szememmel Tomot kezdtem keresni. Néhány lépésre tőlünk Georggal nevetgélt, kezükben egy-egy pohár itallal látszólag nagyon jól elvoltak. Hirtelen rossz érzésem támadt. Hogy lehet ilyen jó kedve azok után ami délelőtt történt? Jó, igazából nem volt semmi komoly.. de engem akkor is felkavart. Őt azonban, mintha már nem is érdekelné.. Lehet, hogy csak szórakozott velem? Vagy az is lehet, hogy direkt csinálta?
Könnyeimet visszatartva elindultam a bárpulthoz és kértem magamnak egy italt. Ennél jobban nem is kezdődhetett volna az estém...

~~~

- Szentséges Isten milyen jól néz ki! - áradozott Georg
- Kicsoda? - kérdezte értetlenül Tom
- Hát Channel! Most jött be.. nézd! - fordította a lány felé
Majd ahogy Tom észrevette a lányt, egyből elállt a lélegzete. Egyszerűen... mese szép volt! Semmi kétség nem férhet hozzá, beleszeretett a lányba. Kellemes bizsergés járta át egész testét és hirtelen széles mosolyra húzódott a szája. Úgy érezte rögtön a mennyekbe száll, ha nem lehet az övé. Nem is érti, hogy tudott ilyen sokáig tiltakozni ellene.
- Jó bőr mi? - húzogatta már-már idegesítően szemöldökét a barna srác - Szívesen meghódítanám!
- Ezt inkább hagyd meg a nagyok dolgának - bökte oldalba Tom, majd mindketten hangosan felnevettek
- Nem megyünk vissza a többiekhez?
- Kéne..
Végül mind a ketten megitták poharuk teljes tartalmát és visszasétáltak Billékhez. Egy a fal melletti üvegasztalhoz ültek le és jóízűen nevetgéltek. Ahogy ők is csatlakoztak hozzájuk Tom akarva-akaratlanul is észrevette, hogy Channel egyedül ücsörög a pultnál, jobb kezével megtámasztva a fejét. Nem tűnt túl boldognak..
- Jól érzitek magatokat srácok? - kérdezte széles mosollyal az arcán Paul
- Brutálisan jó ez a party! - visított fel Gustav
Mire az asztal körül ülök mindegyike hangos nevetésben kitörve összenéztek. Gustav nem volt az a nagy partyzós típus.
- Tényleg jó ez a hely - mondta valamivel nyugodtabb hangon Georg
- És te Tom? - kérdezte a még mindig a pult felé bámuló sráctól Paul
- M-mi? Tessék? - fordult vissza értetlenül
- Azt kérdeztem, hogy jól érzed magad?
- Ja igen, persze! Tök jó a buli..
Majd egy röpke mozdulattal lehúzta a vele szemben lévő pohár tartalmát és óvatos pillantásokkal visszanézett a még mindig a pultnál üldögélő Channelre. Már épp azon gondolkozott, hogy megkérdezi Paul-tól mi baja lehet a lánynak, amikor egy meleg kéz érintését érezte karján. Mikor felpillantott a kéz tulajdonosára Billel találkozott a tekintete.
- Menj oda hozzá! - suttogta mosolyogva
- Tessék? - kérdezte értelenül
- Menj már.. - noszogatta öccse, mire Tom elgondolkozva visszapillantott a lányra
"Most vagy soha!"