Impossible Promise 29. Rész

Sziasztok! :)

Meg is hoztam a kövi részt. Rövid lett, de csak azért mert már túl akarok lenni ezen az egész "húzzuk az időt" dolgon és végre ráakarok térni az izgalmasabb részekre! Elárulhatom, hogy a következő az lesz.. fuhúú de még mennyire :P :DDD

Szóóval.. jó olvasást és azt hiszem már mindenki tudja a dolgát ^^.♥

- Végre.. puha ágy.. - sóhajtott Tom, miután fáradtan eldőlt a nagy franciaágyában. Mióta hazajöttek Hamburgból minden megváltozott körülöttük. Újra a vörös szőnyegen jártak, kamerák és lesifotósok árnyékában éltek és egyik koncertről a másikra jártak, mindezeket körülövezve számos TV-s interjúval. Mintha csak újra a múltban éltek volna. Minden olyan volt... kivéve talán egy valamit. Karla már nincs köztük...

- Istenem de büszke lennél most ránk - suttogta magának, de aztán eszébe jutott, hogy Karla minden bizonnyal nem csak lenne. Most is büszke rájuk. Hiszen odafentről vigyáz rájuk. 

- Channel... vajon mi lehet veled? - pillantott hirtelen az egyik Hamburgban készült fotóra, miközben fejét a fal felé fordította

Nem telt el úgy nap, hogy ne jutott volna eszébe a lány. Mindig mindenhol csak Rá tudott gondolni. Hiányzik neki... nagyon is. És még most is átkozza a pillanatot amikor elfelejtette bezárni az ajtót a tetőtéren. Ha bezárta volna... Bill biztos nem zavarta volna meg őket és Channel sem tudott volna tovább ellenkezni. Te jó ég, hogy szereti Őt! Soha nem gondolta volna, hogy Karla halála után bárkit is újra szeretni tudna. És most tessék. Itt van Channel. A lány aki kihúzta a magányából és aki segített neki tovább lépni. Elmondhatatlanul beleszeretett és még most is.. annyi idő elteltével csak arra vágyik, hogy vele lehessen...

- Kop-kop! Bejöhetek? - dugta be a fejét a szobába Bill

- Persze, gyere csak! - ült fel az ágyban

- Fáradt vagy mi?

- Ne is mond öcskös.. - nevettek fel mindketten

- Képzeld! David már megint begőzölt.. - ült le testvére mellé az ágyra
- Hogy-hogy? - nyújtózkodott kényelmesen Tom
- Kiakarja rúgni Robby-t..
- Mert?
- Nincs megelégedve a munkájával. Tudod csak a szokásos... rossz marketing vezető, nincs megszervezve semmi..  tiszta őrület! De bezzeg, ha látta volna Channel munkáját anno.. fuhuhúú! - nevetett jókedvűen a fiatalabbik, és Tom is az Ő példáját követte volna, ha nem akad meg az utolsó mondat felfogása közben. Hirtelen beugrott neki valami... A fenébe is hogy ez előbb nem jutott eszébe! Micsoda ötlet jó ég! Már csak azt kell kitalálnia, hogyan valósítsa meg...
- Még mindig gondolsz rá? - zavarta meg gondolatmenetét Bill, látva bamba tekintetét
- M-mi? Mármint... hogy érted?
- Tudod.. Channel - forgatta szemeit - Látom, hogy még mindig odáig vagy érte..
- Na igen. Ez igaz.. - húzta féloldalas mosolyra száját
- Miért nem látogatod meg? - kérdezte hirtelen Bill
- Hogy mi?! Ne hülyéskedj már öcsi.. annyira nem gáz a dolog. És amúgy is meló van.. David pedig..
- Most egy hétig nyugi lesz.. szóval nem kell emiatt paráznod.. - legyintett
- Akkor sem.. és kész! És ha most nem haragszol.. kezet fognék a jövendőbelid legjobb barátjának az ikertestvérével... - állt fel az ágyról Tom sértődést színlelve, majd megindult a fürdő felé
- Bunkó vagy tudsz róla?
- Én is szeretlek - szólt vissza az ajtóból, majd becsukva maga mögött azt, egy megkönnyebbült sóhajjal nekidőlt annak.
Már meg is van az alibi!