Impossible Promise 26. Rész

Sziasztook! :3
Hát meghoztam volna a következő részt is! Annyira belendültem most, hogy az hihetetlen :DD Csak úgy száguldoznak a fejemben a jobbnál jobb ötletek! És. .hát igen. Mint látjátok ebben a részben is így volt, ezért egy kicsikét.. de tényleg csak egy iciripicirikét szabadjára engedtem a fantáziámat. Úgyhogy.. nem is mondom semmit, remélem tetszeni fog!
Jó olvasást hozzá és továbbra is várom a véleményeiteket! ^^.
Ui: senki ne felejtse el, hogy ezek a részek csak emlékek lesznek :DD

Finoman, szinte alig hallhatóan kopogtam be a nagy tölgyfaajtón, óvakodva nehogy megzavarjak valamit. Egy pár másodpercet követő "Szabad" után, lassan lenyomva a kilincset, benyitottam a szobába.

- Karla? Hát te? Mi járatban? - kérdezte széles mosollyal az arcán Bill

- Sziasztok! Ne haragudjatok, ha megzavartam valamit.. csak Tomot keresem. Nem tudjátok merre lehet? - álltam meg zavartan az ajtóban

- De igen, éppenséggel tudjuk. Lent van a medencéknél. Azt mondta úszik pár hosszt.. - mondta nemes egyszerűséggel

- És... öhm..

- Nem. David most nincs itt... - mondta, ezzel megelőzve kérdésem

Mintha csak a gondolataimban olvasna.

- Köszönöm - küldtem egy hálás mosolyt feléje

- Azt mondta, hogy valami fontos elintéznivalója akadt.. szóval szabad a pálya - szólalt meg Gustav

- Értem. Hát akkor nagyon köszönöm.. és most megyek is.. lemegyek Tomhoz - fordultam az ajtó felé

- Rendben.. és csak nyugi! Majd mi fedezünk! - nevetett Georg

Majd egy hálás pillantást követően már ki is léptem az ajtón.

Nem hittem volna, hogy valaha is ilyen barátaim lesznek. Akik ennyire szerények, aranyosak és végtelenül megértőek. Pontosan tudják és mindannyian megértik, hogy milyen nehéz ez az egész nekünk Tommal. Hiába vagyunk együtt és hiába szeretjük egymást, ha van egy olyan ember, aki mindent megtesz azért, hogy keresztbe tegyen nekünk. David, még most hogy a srácok szabadnaposak és pihenésképpen egy luxusszállodába utaztak, így is képes akármit kitalálni, hogy ne tudjunk akár csak egy percet is együtt tölteni. Nagy kegyetlenség ez tőle. Soha sem értettem miért teszi ezt. Még jó, hogy most szerencsére nincs itt..

Így aztán sietős léptekkel, végig mentem a szálloda folyosóján. Teljesen üres volt és a falak is csak a papucsom hangos trappolását visszhangozták. Mintha csak arra vártak volna, hogy valaki megjelenjen. Hirtelen nagyon izgatott lettem. Végre egy kicsit kettesben lehetünk!  Még az sem érdekelt, hogy csak egy rövid short és egy fehér top volt rajtam. Látni akartam őt! Beszélni vele... csak egy kicsit.

Mikor végig értem a folyosón egyenesen a lépcsők felé mentem. Gyorsan leszaladtam, majd az alaksor felé véve az irányt a medencét kezdtem keresni. Szerencsémre egy nagy fehér ajtóra kihelyezett tábla mutatta merre találom amit... vagy inkább akit keresek. Nem törődve a körülöttem lévő furcsa arckifejezésű alkalmazottakkal bementem a helységbe. A látvány ami elém tárult egyszerűen mesébe illő volt. Gyönyörű hófehér falak, üvegablakos tető, hatalmas cserepekbe ültetett pálmafák.. na és a azok a fantasztikus tengerkék medencék.

Aztán ahogy beljebb mentem megpillantottam Tomot. Épp mellúszásban a medence széléhez igyekezett. Egy hirtelen ötlettől vezérelve leguggoltam a medence végénél lévő peremre és onnan vártam, hogy hozzám érjen. Ahogy végig néztem izmos testén még a hideg is végig futott a hátamon. Minden egyes karlendítésénél az izmai kidagadtak és ámulatba ejtő rálátást biztosítottak erőtől duzzadó karjaira. Majd még néhány lendítést követően végre a szélhez ért. Épp felakart emelkedni, ám a kezemmel visszanyomva őt a víz alá, ez nem igen sikerült neki. Hangosan felnevettem a látványától. Aztán végül felbukkant a víz alól.

- Szóval így... képes lennél vízbe fojtani.. - mondta tettetett sértettséggel a hangjában, majd jobb kezével megtörölte vizes arcát
- Csak egy kicsit megijesztettelek - rántottam vállat
- Igeeen?? - nevetett, majd már lendült is a keze, aminek következtében egy jó adag hideg vizet fröcskölt rám
- Nemááár! Lécci hagyd abba! - emeltem magam elé a kezeimet, védekezésképpen
- Nem is tudom... 
- Itt foglak hagyni!
- Jól van na.. befejeztem.. - támaszkodott mindkét karjával a medence széléhez - Még nem is köszöntél - nyújtózkodott egy apró csókért
Mire én a nyakánál fogva közelebb húztam magamhoz és egy szenvedélyes csókot leheltem ajkaira. Ő pedig a derekamnál fogva átkarolt vizes karjával és úgy viszonozta csókomat. Imádtam az érintéseit. Beleborzongott az egész testem.
- Hmmm.. így mindjárt jobb - suttogta ajkaimba - De valamit még elfelejtettem.
- Micsodát? - kérdeztem miközben a tarkóját cirógattam
Ám mielőtt még bármit is csinálhattam volna, Tom egy röpke mozdulattal magával rántott a vízbe. Úgy megijedtem, hogy még reagálni sem volt időm. Karommal szorosan átkulcsolva a nyakát sikeresen a vízfelszínére úsztunk. Szinte egyszerre ugrottunk elő a víz alól és mindketten szaporán vettük a levegőt.
- Tom.. hogy lehetsz ennyire.. tahó! - nyögdécseltem egy csomó vízzel a számban - Tudod, hogy utálom amikor ezt csinálod és amúgy is.. most nézd meg! Csurom víz a ruhám! - fröcsköltem az arcába egy kis vizet
- Érdekes én úgy látom egészen élvezted a dolgot.. - nyalta meg csábosan alsó ajkát, majd egy olyan "mindjárt lerántom rólad a ruhát" nézéssel végig mérte felső testem
Csak akkor vettem észre, hogy a vizes ruhától és a hideg víztől a "domborulataim" kellőképpen kirajzolódtak. A fenébe is! Miért nem vettem fel egy melltartót! 
- Bunkó.. - öntötte el arcomat a pír, majd szabad utat engedve dühömnek idegesen csapkodni kezdtem a vizet feléje - Úgy utálom amikor ilyen vagy! Egy lehetetlen alak.. bunkó beképzelt egoista.. és.. és.. - soroltam volna, ám a következő pillanatban Tom szorosan magához rántva ajkaimra tapasztotta ajkait. 
Még jó hogy kapaszkodtam a vállaiba, különben biztos hogy a víz alá merültem volna szédítő csókjától. Vizes testemmel hozzátapadva megéreztem tökéletesen kidolgozott izmait, amitől csak még jobban elöntött a mámor. Hogy viszonozzam csókját olyan hévvel faltam ajkait, hogy az már szinte fájt. Nem törődtem semmivel és senkivel.. csak éltem a pillanatnak. Ám ez a pillanat sem tartott sokáig. Heves csókunkat megszakítva, lihegve váltunk el egymás ajkaitól.
- És? - suttogta ajkaimba
- És én mégis így szeretlek! - mosolyodtam el, majd újból ajkainak estem...