*--* Happiness

Sziasztook!! :))
Emlékeztek még hogy csináltam egy másik blogot amire a rövidebb, egyrészes novelláimat pakolgatom fel és hogy a legtöbb közülük novellaíró pályázatra is be lett küldve... na hát a Never surrender végre megkapta méltó helyezését :))))
2. helyezést értem el!!! ♥♥♥ bár ez még mindig nem a nagy álmom de akkor is!! Az ezüst már csak ezüst :)) Úgy örülök neki :)) totál feldobta a napom meg stbstb és talán ez egy kicsit arra is fog késztetni hogy hamarabb hozzam az IP. kövi részét mint tervezem :D még meglátjuk :P
Ha valaki esetleg nem látta volna még a másik oldalamon vagy szeretné elolvasni akkor az itt és most megteheti :)
Ui: tudjátok komikkal csak bátran ^^. ♥

Never surrender 

Miután egy szenvedélyes éjszakát együtt töltöttünk, másnap reggel kissé kómásan, még mindig az események hatása alatt feküdtünk egymás karjaiban. Viktor a hátamat cirógatta én pedig a fejemet a mellkasára hajtva hallgattam minden egyes lélegzetvételét. Annyira jó volt így. Csak ő és én. Együtt, békésen. Nagyon romantikus volt.

- Szeretsz még? - törtem meg a csendet.

- Mindennél jobban. De ha jól emlékszem ezt tegnap este is bebizonyítottam. Nem is értem, hogy kérdezhetsz ilyet - mosolygott, majd megpuszilta a homlokom.

- Jóó tudom. Csak jól esik hallani a te szádból - öleltem át még szorosabban.

- Ha szeretnéd, minden nap elismételhetem neked. Mondjuk így? Szeretlek... szeretlek ... szeretlek - suttogta és minden egyes szeretleknél egyre jobban fölém mászott. Végül kényelmesen elhelyezkedett a lábaim közt és két karjával megtámaszkodott a fejem fölött.

Fésületlen, elfeküdt frufruja szerte szétállt. Bár mindig is igényesen állította be a haját, most az se zavarta, hogy a szemébe lóg. Mosolyogva lehajolt ajkaimhoz, hogy megcsókoljon. Két kezemmel átkaroltam nyakát és hagytam, hogy ujjai szabadon felvándoroljanak az oldalamon.

- Nagyon - nagyon szeretlek Viktor - suttogtam ajkai közé. Ő csak elmosolyodott és ennyit mondott:

- Én is téged. És soha nem hagyom, hogy bárki is közénk álljon. Érted? Megvédlek bármi áron - mondta, majd ismét megcsókolt.

Egy darabig csak csendben feküdtünk, majd a csendet ismét megtörve megszólaltam.

- Nem gondolod, hogy most már lassan indulnom kéne? - túrtam bele a hajába.

Semmi kedvem nem volt ahhoz, hogy felkeljek mellőle. De muszáj volt dolgoznom. És még a szüleimhez is be kellett néznem.

- Muszáj? Nem maradnál még egy kicsit? - nyögte szenvedő arccal, de azért kimászott az ágyból - Legalább reggelizz velem - húzta magára a bokszerét.

- Nem bánom. De utána sietek - vettem föl a bugyim és magamra rántottam Viktor egyik bő pólóját.

  Imádtam az illatát és az se nagyon zavart, hogy alig ért a fenekem alá. A testvérei úgyis tudják, hogy mit szoktunk csinálni, hát akkor meg miért ne érezzem magam kényelmesen?
- Na, gyere! Menjünk le, éhen halok - fogta meg a kezem és maga után húzott a lépcsőn. Mikor leértünk a tesói már javában reggeliztek. Egyáltalán nem zavartatták magukat.
- Jó reggelt! - ásított egy nagyot Viktor egy nyújtózás kíséretében.
- Sziasztok! - köszöntem én is még álmosan és rögtön a kávé géphez léptem, hogy töltsek magunknak egy-egy bögre kávét.
- Szevasztok! Na, milyen volt az éjszaka? - vigyorgott Mark.
- Hagyjad már te pöcs! Hát csak rájuk kell nézni! - röhögött fel Dominik - Amilyen kómás fejük van, gondolom elég kemény éjszakájuk volt - csapott a combjára röhögés közben.
- Ha-ha. Tudod, az életem csak egy játék, s én ezt élvezem - gúnyolódtam, majd belekortyoltam a csészémbe.
- Na és amúgy is, ha úgy volt? Csak nem zavar titeket? - karolta át a derekamat Viktor, majd egy csókot nyomott a nyakamba.
- Minket ugyan soha.. - tette a mosogatóba a tányérját Dom - Viszont fiatalság én most búcsúzom. Zúzok melózni.
- Kocsival mész? - kérdezte kíváncsian Viktor.
- Jahm. Mert?
- Hát. Gondoltam, ha már úgyis azzal mész igazán elvihetnéd Mayát is – mondta.
- Ugyan hagyd csak! El tudok menni gyalog is - jelentettem ki és lenyeltem a már közben elkészített szendvicsem utolsó falatját.
- Biztos nem kell kicsim? - állt meg mellettem a kávét kortyolgatva.
- Igeen. De ha most nem haragszotok. Én is megyek. Felszaladok öltözni. Te is jössz Viktor? - kérdeztem, majd az ajtófélfának támaszkodtam és fellibbentettem a lábam. Kicsit sem indult be tőle.
- Ki nem hagynám - vigyorgott és lehúzta a maradék kávét.

Ujjainkat összekulcsolva húztam magam után fel a lépcsőn. Mire felértünk a szobájába kulcsra zárta az ajtót és mohón az ajkaimnak esett.
- Várj.. várj. Mit csinálsz? - toltam el magamtól vigyorogva.
- Nem tehetek róla... a te hibád - nevetett majd kezét a pólóm alá csúsztatva kezdte el cirógatni a bőröm - Miért kell ilyen irtózatosan szexinek lenned? - fektetett el az ágyon. Ám mielőtt rám vethette volna magát, arrébb gurultam. Így ő csak az üres ágyra dőlt.
- Ez nem ér - mordult fel.
- Na mert az ér, hogy amíg én sietnék a munkába, te kiéhezve letámadsz? - gúnyolódtam vele, majd keresztbe raktam a derekán lábaimat és ráültem a csípőjére, aminek következtében ő kéjesen felsóhajtott.
- Ne csináld ezt veleeem – kérlelt.
- Nem lehet kicsim. Sietek... De ígérem, bepótoljuk - hajoltam le ajkaihoz és megcsókoltam. Ő átkarolta a derekam és lassan felült velem.
- Biztos nem akarsz maradni? - suttogta ajkaimba.
- Sajnálom. Muszáj mennem - mondtam, majd felálltam és elkezdtem öltözködni. Viktor is követte a példámat. És, hogy még jobban megnehezítse a helyzetemet felvette a legdögösebb ingét. Amit mellékesen hozzáteszem, tőlem kapott.

- Gonosz vagy - tettem karba a kezem, amikor elkészültünk.
- Valamit valamiért - öltött nyelvet.
- Na, jól van. Én inkább megyek is - nyitottam ki a szoba ajtaját, ám mielőtt kiléphettem volna Viktor visszarántott, szorosan magához ölelt és megcsókolt.
- Nagyon vigyázz magadra - fúrta arcát a nyakamba.
- Nyugii nem lesz semmi bajom. Nem kell féltened.
- Lekísérlek - fogta meg a táskám.
- Nem kell, köszi. Elég, ha a nappaliig lejössz velem - mosolyogtam rá.
- Rendben. Akkor menjünk - csukta be maga mögött az ajtót és kézen fogva elindultunk a nappali felé.

 

- Mikor látlak legközelebb? - suttogta ajkaimba immáron a bejárati ajtóban.

- Ha minden jól megy, holnap után itt aludhatok - kacsintottam rá, majd egy utolsó hosszas csók után kimentem a lakásból. Viktor pedig a nappali kanapéjára huppanva meredt maga elé.

Jó kedvűen leszökdeltem a bérház lépcsőin és már épp léptem volna ki a nagykapun, amikor valaki nekem jött.

- Elnézést - mondtam, majd mit sem törődve tovább mentem.

Azonban amikor kiléptem az utcára valaki megragadott hátulról és befogta a számat. Nagyon megijedtem. Próbáltam kiabálni és szabadulni, de túl erősen tartott a támadóm. Végül a magas sarkúmmal erősen beletapostam a pasas lábába, mire az elengedte a szám, így végre meg tudtam szólalni.

- Segítség! Valaki segítseen! Áááá! - sikoltottam és rúgkapáltam.

Ám a következő pillanatban egy fekete furgon csikorgó kerekekkel befordult a bérház elé. Az elrablóm erősen fejbe vághatott, mivel ennél többre nem emlékszem. Minden elsötétült előttem.

Viktor épp a szobájában váltogatta a TV csatornákat, amikor hallotta, hogy valaki hangosan betöri a bejárati ajtót.

- Viktoor! - hallotta meg Dominik hangját - Viktor hol vagy?!

- Itt vagyok fent - kiáltotta le a lépcsőn, majd gyorsan leszaladt. Mire leért Mark is előbújt a szobájából.

- Mi van? Mi történt? - kérdezte kétségbeesve.

- Viktor .. az előbb .. láttam, hogy ... Maya .. - zihálta szaporán lélegezve.

- Mi? Mi van Mayával?? - ragadta meg bátyja ingét - Mond máár!!

- Az előbb láttam, hogy valaki .. elrabolta .. lefogták és ... leütötték, majd egy fekete furgonnal elvitték - hadarta Dominik.

- Micsoda?!! - kapott a fejéhez idegesen Viktor.

- Azonnal szóljunk a rendőrségnek! - kiáltott Mark.

- Hülye vagy? Rögtön lebuknánk,  mert benne voltunk a balhéban - üvöltötte Dom.

- A kurva életbe is! Ez kit érdekel! Azonnal menjünk utánuk... Meg kell találnunk Mayát! - kiabálta Viktor majd megindult az ajtó felé.

- Várj mi is megyünk! Láttam merre mentek - kapta fel a kocsi kulcsot az asztalról Dom.

 

 

- Akkor mire vártok! Menjünk már a picsába is!!

Majd Viktor kirúgta a bejárati ajtót és őrült módjára rohanni kezdett a lépcsőház felé. Egymás után szedte a lépcsőfokokat. A léptei csak úgy csattogtak a házban. Nem érdekelte semmi. Minél gyorsabban ki akart jutni a házból. Utol akarta érni őket.

Tudta, hogy kik állhatnak az elrablás mögött. Az a görény, akinek pár hete leszállított egy bizonyos csomagot. A pasas azt akarta,hogy a többit is leszállítsa, de ő inkább kiszállt a balhéból. Félt, hogy rossz vége lesz ennek az egésznek.
És sajnos az előérzete nagyon jó volt. Elrabolta Mayát. Nagyon aggódott érte. Mi lesz, ha valami baja esik?
Eszeveszett módjára kirohant a nagykapun, nyomában a két testvérével, ám a ház előtt hirtelen megtorpant.
Mire Domék utolérték észrevették, hogy Viktor talált valamit a földön.
- Mi az? - lihegték egyszerre.
- Egy levél. Attól a görénytől - gyűrte össze a levelet és mérgében a falba vert egyet.
- Mi volt benne? - vette el tőle Mark.
- Azt írta, hogy náluk van Maya, és hogy ha nem teljesítem a kérését ... megöli - szorította ökölbe a kezét.
- Úristen... ezt nem teheti!
- Dominik.. ha bármi baja lesz .. én azt nem élem túl. Szükségem van rá .. azt akarom, hogy itt legyen velem. Most és .. örökre - mondta keservesen Viktor, majd szabad utat engedve a könnyeinek térdre rogyott. Rettenetesen aggódott Mayáért.
- A kurva életbe!! - üvöltötte teli torokból, majd könyökével megtámaszkodva a földre borult.

~~~

Kaptam hozzá véleményt-kritikát hívjátok ahogy szeretnétek :)) 

Szerintem nagyon ötletes volt. Ügyes, jól megírt novella. Bár kicsit több leírást eltudtam volna viselni, több érzelemmel. A helyesírásod jó. Egyedül abba tudnék belekötni, hogy a folytatást is ebbe a novellába írtam volna, úgy lett volna kerek!