Never surrender

Vannak boldog könnyek, fájó mosolyok, mindig lesznek szerelmek, míg a föld forog. Az élet szép, de élni tudni kell, az élet egy harc, és benne győzni kell!

Miután egy szenvedélyes éjszakát együtt töltöttünk, másnap reggel kissé kómásan, még mindig az események hatása alatt feküdtünk egymás karjaiban. Viktor a hátamat cirógatta én pedig a fejemet a mellkasára hajtva hallgattam minden egyes lélegzetvételét. Annyira jó volt így. Csak ő és én. Együtt, békésen. Nagyon romantikus volt.
- Szeretsz még? - törtem meg a csendet
- Mindennél jobban. De ha jól emlékszem ezt tegnap este is bebizonyítottam. Nem is értem, hogy kérdezhetsz ilyet - mosolygott, majd megpuszilta a homlokom
- Jóó tudom. Csak jól esik hallani a te szádból - öleltem át még szorosabban
- Ha szeretnéd minden nap elismételhetem neked. Mondjuk így? Szeretlek ... szeretlek ... szeretlek - suttogta és minden egyes szeretleknél egyre jobban fölém mászott. Végül kényelmesen elhelyezkedett a lábaim közt és két karjával megtámaszkodott a fejem fölött.
Fésületlen, elfeküdt frufruja szerte szét állt. Bár mindig is igényesen állította be a haját, most az se zavarta, hogy a szemébe lóg. Mosolyogva lehajolt ajkaimhoz, hogy megcsókoljon. Két kezemmel átkaroltam nyakát és hagytam, hogy ujjai szabadon felvándoroljanak az oldalamon.
- Nagyon nagyon szeretlek Viktor - suttogtam ajkai közé. Ő csak elmosolyodott és ennyit mondott:
- Én is téged. És soha nem hagyom, hogy bárki is közénk álljon. Érted? Megvédlek bármi áron - mondta, majd ismét megcsókolt
Egy darabig csak csendben feküdtünk, majd a csendet ismét megtörve megszólaltam.
- Nem gondolod, hogy most már lassan indulnom kéne? - túrtam bele a hajába
Semmi kedvem nem volt ahhoz, hogy fel keljek mellőle. De muszáj volt dolgoznom. És még a szüleimhez is be kellett néznem.
- Muszáj? Nem maradnál még egy kicsit? - nyögte szenvedő arccal, de azért kimászott az ágyból - Legalább reggelizz velem - húzta magára a boxerét
- Nem bánom. De utána sietek - vettem föl a bugyim és magamra rántottam Viktor egyik bő pólóját.

Imádtam az illatát és az se nagyon zavart, hogy alig ért a fenekem alá. A testvérei úgyis tudják, hogy mit szoktunk csinálni, hát akkor meg miért ne érezzem magam kényelmesen?
- Na gyere! Menjünk le, éhen halok - fogta meg a kezem és maga után húzott a lépcsőn. Mikor leértünk a tesói már javában reggeliztek. Egyáltalán nem zavartatták magukat.
- Jó reggelt! - ásított egy nagyot Viktor egy nyújtózás kíséretében
- Sziasztok! - köszöntem én is még álmosan és rögtön a kávé géphez léptem, hogy töltsek magunknak egy-egy bögre kávét.
- Szevasztok! Na milyen volt az éjszaka? - vigyorgott Mark
- Hagyjad már te pöcs! Hát csak rájuk kell nézni - röhögött fel Dominic - Amilyen kómás fejük van, gondolom elég kemény éjszakájuk volt - csapott a combjára röhögés közben
- Ha-ha - gúnyolódtam, majd belekortyoltam a csészémbe
- Na és ha úgy volt? Csak nem zavar titeket? - karolta át a derekamat Viktor, majd egy csókot nyomott a nyakamba
- Minket ugyan soha .. - tette a mosogatóba a tányérját Dom - Viszont fiatalság én most búcsúzom. Zúzok melózni.
- Kocsival mész? - kérdezte kíváncsian Viktor
- Jahm. Mert?
- Hát. Gondoltam, ha már úgyis azzal mész igazán elvihetnéd Mayát is - mondta
- Ugyan hagyd csak! Eltudok menni gyalog is - jelentettem ki és lenyeltem a már közben elkészített szendvicsem utolsó falatját.
- Biztos nem kell kicsim? - állt meg mellettem a kávét kortyolgatva
- Igeen. De ha most nem haragszotok. Én is megyek. Felszaladok öltözni. Te is jössz Viktor? - kérdeztem, majd az ajtófélfának támaszkodtam és fellibbentettem a lábam. Kicsit sem indult be tőle.
- Ki nem hagynám - vigyorgott és lehúzta a maradék kávét

Ujjainkat összekulcsolva húztam magam után fel a lépcsőn. Mire felértünk a szobájába kulcsra zárta az ajtót és mohón az ajkaimnak esett.
- Várj.. várj. Mit csinálsz? - toltam el magamtól vigyorogva
- Nem tehetek róla ... a te hibád - nevetett majd kezét a pólóm alá csúsztatva kezdte el cirógatni a bőröm - Miért kell ilyan irtózatosan szexinek lenned? - fektetett el az ágyon. Ám mielőtt rám vethette volna magát, arrébb gurultam. Így ő csak az üres ágyra dőlt.
- Ez nem ér - mordult fel
- Na mert az ér, hogy amíg én sietnék a munkába, te kiéhezve letámadsz? - gúnyolódtam vele, majd keresztbe raktam a derekán lábaimat és ráültem a csípőjére, aminek következtében ő kéjesen felsóhajtott.
- Ne csináld ezt veleeem - kérlelt
- Nem lehet kicsim. Sietek... De ígérem bepótoljuk - hajoltam le ajkaihoz és megcsókoltam. Ő átkarolta a derekam és lassan felült velem.
- Biztos nem akarsz maradni? - suttogta ajkaimba
- Sajnálom. Muszáj mennem - mondtam, majd felálltam és elkezdtem öltözködni. Viktor is követte a példámat. És, hogy még jobban megnehezítse a helyzetemet felvette a legdögösebb ingét. Amit mellékesen hozzáteszem, tőlem kapott.

- Gonosz vagy - tettem karba a kezem amikor elkészültünk
- Valamit valamiért - öltött nyelvet
- Na jól van. Én inkább megyek is - nyitottam ki a szoba ajtaját, ám mielőtt kiléphettem volna Viktor visszarántott, szorosan magához ölelt és megcsókolt.
- Nagyon vigyázz magadra - fúrta arcát a nyakamba
- Nyugii nem lesz semmi bajom. Nem kell féltened.
- Lekísérlek - fogta meg a táskám
- Nem kell köszi. Elég, ha a nappaliig lejössz velem - mosolyogtam rá
- Rendben. Akkor menjünk - csukta be maga mögött az ajtót és kézen fogva elindultunk a nappali felé.

- Mikor látlak legközelebb? - suttogta ajkaimba immáron a bejárati ajtóban
- Ha minden jól megy holnap után itt aludhatok - kacsintottam rá, majd egy utolsó hosszas csók után kimentem a lakásból. Viktor pedig a nappali kanapéjára huppanva meredt maga elé.
Jó kedvűen leszökdeltem a bérház lépcsőin és már épp léptem volna ki a nagykapun amikor valaki nekem jött.
- Elnézést - mondtam, majd mit sem törődve tovább mentem
Azonban amikor kiléptem az utcára valaki megragadott hátulról és befogta a számat. Nagyon megijedtem. Próbáltam kiabálni és szabadulni, de túl erősen tartott a támadóm. Végül a magassarkúmmal erősen beletapostam a pasas lábába, mire az elengedte a szám, így végre megtudtam szólalni.
- Segítség! Valaki segítseen! Áááá! - sikoltottam és rúgkapáltam.
Ám a következő pillanatban egy fekete furgon csikorgó kerekekkel befordult a bérház elé. Az el rablóm erősen fejbe vághatott, mivel ennél többre nem emlékszem. Minden elsötétült előttem.
Viktor épp a szobájában váltogatta a TV csatornákat, amikor hallotta, hogy valaki hangosan betöri a bejárati ajtót.
- Viktoor! - hallotta meg Dominic hangját - Viktor hol vagy?!
- Itt vagyok fent - kiáltotta le a lépcsőn, majd gyorsan leszaladt. Mire leért Mark is előbújt a szobájából.
- Mi van? Mi történt? - kérdezte kétségbeesve
- Viktor.. az előbb .. láttam, hogy ... Maya .. - zihálta szaporán lélegezve
- Mi? Mi van Mayával?? - ragadta meg bátyja ingét - Mond máár!!
- Az előbb láttam, hogy valaki .. elrabolta .. lefogták és ... leütötték, majd egy fekete furgonnal elvitték - hadarta Dominic
- Micsoda?!! - kapott a fejéhez idegesen Viktor
- Azonnal szóljunk a rendőrségnek! - kiáltott Mark
- Hülye vagy? Rögtön lebuknánk, mert benne voltunk a balhéban - üvöltötte Dom
- A kurva életbe is! Ez kit érdekel! Azonnal menjünk utánuk... Meg kell találnunk Mayát! - kiabálta Viktor majd megindult az ajtó felé
- Várj mi is megyünk! Láttam merre mentek - kapta fel a kocsi kulcsot az asztalról Dom
- Akkor mire vártok! Menjünk már a picsába is!!
Majd Viktor kirúgta a bejárati ajtót és őrült módjára rohanni kezdett a lépcsőház felé. Egymás után szedte a lépcsőfokokat. A léptei csak úgy csattogtak a házban. Nem érdekelte semmi. Minél gyorsabban ki akart jutni a házból. Utol akarta érni őket.

Tudta, hogy kik állhatnak az elrablás mögött. Az a görény, akinek pár hete leszállított egy bizonyos csomagot. A pasas azt akarta, hogy a többit is leszállítsa, de ő inkább kiszállt a balhéból. Félt, hogy rossz vége lesz ennek az egésznek.
És sajnos az előérzete nagyon jó volt. Elrabolta Mayát. Nagyon aggódott érte. Mi lesz ha valami baja esik?
Eszeveszett módjára kirohant a nagykapun, nyomában a két testvérével, ám a ház előtt hirtelen megtorpant.
Mire Domék utolérték észrevették, hogy Viktor talált valamit a földön.
- Mi az? - lihegték egyszerre
- Egy levél. Attól a görénytől - gyűrte össze a levelet és mérgében a falba vert egyet
- Mi volt benne? - vette el tőle Mark
- Azt írta, hogy náluk van Maya és hogy ha nem teljesítem a kérését ... megöli - szorította ökölbe a kezét
- Úristen... ezt nem teheti!
- Dominic.. ha bármi baja lesz .. én azt nem élem túl. Szükségem van rá .. azt akarom, hogy itt legyen velem. Most és .. örökre - mondta keservesen Viktor, majd szabad utat engedve a könnyeinek térdre rogyott. Rettenetesen aggódott Mayáért.
- A kurva életbe!! - üvöltötte teli torokból, majd könyökével megtámaszkodva a földre borult.