Impossible Promise 10. Rész

Sziasztok :)
Meghoztam a 10. részt és hát ... fuuhaa .. 10 rész :D el se hiszem .. a korábbi történeteimnél már réges-rég feladtam az írást még jóval a 10. rész előtt... Szval azt hiszem most mindenki nagyon boldog lehet .. legfőképp én. Mivel ha TI nem lennétek akkor lehet hogy már rég abbahagytam volna ezt a történetet is .. főleg úgy hogy suli időben még nehezebb az írás. De mivel ilyen sokan olvastok és kommenteltek is ezért nem fogom abba hagyni és továbbra is hozni fogom a részeket .. kisebb késésekkel is de akkor is ;)
Nagyon köszönöm még egyszer hogy ennyien itt vagytok ^^. ♥♥ Sokat jelent nekem :)
De nem is dumálok .. jó olvasást.

- Oké persze - intettem majd elindultam a lépcső felé vissza .. egyenesen az oroszlán barlangjába... 

Mikor felértem az emeletre egy pillanatra megálltam az ajtóban. Hallottam ahogy bentről kiszűrődik egy férfi hang. Ezek szerint valaki bent van .. sebaj. Vettem egy mély lélegzetet, összeszedtem minden bátorságom és magabiztosságom, majd lassan benyitottam az irodámba.

Amint beléptem rögtön minden szempár rám szegeződött. Mindenki bent volt .. Paul, Bill .. és Tom..

- Sziasztok.. - köszöntem halkan

- Channel .. na végre, hogy előkerültél - ölelt szorosan magához Paul - Hol voltál? És miért kellett szó nélkül lelépned? Tudod, hogy nem szeretem amikor ilyen állapotban eltűnsz...

- Milyen állapotban? - kérdeztem értetlenkedve

- Channel .. - morgott - Elájultál .. és ki tudja mi lett volna veled, ha Tom nem talál rád..

- Semmi .. és amúgy is már kutya bajom.. - legyintettem

- Azért nem lenne jobb talán ha mégis megvizsgáltatnád magad az orvossal? - próbálkozott Bill

- Nyugiii .. nincs semmi bajom. Már mondtam.. - mosolyogtam

- Hát jó - bólintott Bill - Akkor szerintem mi megyünk is mert a srácok már biztos nagyon várnak a parkolóban - indult kifelé, de Tom látszólag meg se akart mozdulni

Jellemző... Még ő van megsértődve. Csak egy szót is merjen szólni .. esküszöm nem állok jót magamért. Nem hagyom hogy bárki fölém kerekedjen. Még ha az az illető Tom is .. Abból nem eszik. Majd én megmutatom neki, milyen az ha valaki igazán ideges és hogy milyen az ha velem tényleg nem lehet normálisan beszélni..

- Várj csak Bill - szaladt utána Paul - Majd elfelejtettem, hogy a bérleti szerződés másolatát is alá kell írnod. Ugye nem baj, ha azt most megcsináljuk? - nézett rám kíváncsian

- Nem persze. Menjetek csak. Addig én elintézem a többi papírt és ha azt is aláírtátok akkor holnap akár munkához is láthatunk - ültem le a kényelmes bőrfotelemben

Majd Bill és Paul már ott se voltak. Fura .. olyan gyorsan kimentek.. Tom bezzeg nem sietett ennyire.. Még mindig ott állt az asztalommal szemben és idegesen méregetett. Jól láttam az arckifejezését. Fel se kellett nézzek rá, tudtam hogy valami baja van velem és azt is tudtam, hogy előbb vagy utóbb meg is tudom. Már alig vártam. Egy újabb kiadós veszekedés a nagy Tom Kaulitzzal...

- Hallgatlak - dőltem hátra a székben - Nyilván van egy pár mondani valód a számomra .. szval nyugodtan kezdj bele. Gondolom most jön majd az a rész amikor te megmondod nekem, hogy mekkora egy idióta vagyok .. meg hogy milyen felelőtlen .. jaaa és igen. Hogy te százszor jobban tudsz mindent mint én.. - mosolyogtam rá gúnyosan. De Tom csak állt ott és nézett.

Nagyon nem tetszett ahogy rám nézett. A tekintete tele volt megvetéssel és haraggal. Végül csak morgott egyet és kivágta az ajtót majd sebesen kiviharzott az irodámból.

Nagyon meglepett ez a reakciója. Arra számítottam, hogy majd üvöltözni fog velem és hogy megint én leszek majd a rossz ember a szemében. Erre meg .. egy szó nélkül itt hagyott? Mi ez a hirtelen nagy változás? Azt hittem, hogy ezentúl minden egyes alkalmat kifog használni arra hogy keresztbe tegyen nekem és ott idegesítsen ahol csak tud.. Fura .. Mindenesetre azért továbbra sem fogok vele jó pofizni. Hadd higgye csak azt hogy én egy alattomos beképzelt dög vagyok.

~~~

Egy órával később valaki kopogtatott az ajtón

- Gyere be - kiáltottam az ismeretlen jövevénynek

- Hahó én vagyok az. Zavarhatlak kicsit? - dugta be a fejét az ajtón Paul

- Persze gyere csak. Valami gond van a szerződésekkel? - hajtottam le a laptopom fedelét

- Neem azokkal nincs semmi gond - ült le a velem szemben levő székre

- Akkor?

- Nézd .. igazából .. én most miattad jöttem..

- Miattam? Hogy-hogy? - kérdeztem kíváncsian.

De sajnos pontosan tudtam hogy ezzel mire célzott. Nyilván feltűnt neki, hogy milyen furcsán viselkedtem mostanában. Hogyne tűnt volna fel neki. Szinte ő az egyetlen igaz barátom itt. Ő az akivel mindent megtudok beszélni és tudom hogy benne 100%-ig megbízhatok. Ő az egyetlen ember aki ismeri a múltamat. Senki más nem tud róla...

Mindig segített ha szükségem volt rá. És ezért én végtelenül hálás vagyok neki. Nem is tudom mi lett volna velem akkor .. 2 éve .. teljesen elveszettnek éreztem magam ebben az új közegben. De ő ezzel még csak nem is foglalkozott. Nem zavarta az a tény, hogy én most érkeztem ide és még teljesen új vagyok. Elfogadott olyannak amilyen vagyok. És a döntésemet is elfogadta. Támogatott mindenben amiben csak tudott.

- Channel kérlek ne nézz hülyének .. tudod hogy nekem mindent elmondhatsz - nyúlt át az asztal fölött és biztatóan megszorította a kezem.

- Jó rendben .. igazad van... - adtam meg magam - Tényleg elég furcsán viselkedem mostanában és az is igaz, hogy kicsit megváltoztam .. de .. ez még nem jelent semmit - rántottam vállat

- Ha jól sejtem köze van a dolognak Tomhoz? - húzta fel gyanakvóan a szemöldökét ezzel beletrafálva a lényegbe

- Ahhhjj - temettem arcomat a tenyerembe

- Channel - lépett mellém és finoman megsimította a vállam - Mond el mi bánt..

- Paul én ezt már nem bírom tovább - fakadtam ki és zokogva a karjaiba omoltam

-Micsodát? - karolta át a derekam - Kérlek mond el .. addig nem tudok segíteni neked amíg nem tudom mi a baj

- Tom az .. Tom az oka mindennek - szipogtam

- Ezt hogy érted? - kérdezte értetlenül és közben oda vezetett a díványhoz - Üljünk le 

- Tudod .. én már régebb óta ismerem őket - nyögtem ki nagy nehezen

- Tessék? 

- Miatta kellett itt maradnom Hamburgban...

- Hogy mii? Tom .. Tom volt a barátod? - egyenesedett fel döbbenetében

- Igen.. - zokogtam fel újból - Azóta is úgy fáj ha rágondolok

- Istenem Channel .. annyira sajnálom - ölelt szorosan magához

- Nálam nem jobban hidd el

- De .. nem értem .. miért nem mondtad el ezt eddig nekem? - simított végig a hátamon - Tudod hogy nekem mindent elmondhatsz.

Ennél a kérdésénél egy pillanatra elgondolkoztam. Miért nem mondtam el neki eddig? Nem tudom... Nem azért mert nem bíztam benne. Ellenkezőleg. Csak .. féltem újra szembe nézni a múltammal. Féltem, hogy ha beszélnem kell róla akkor teljesen összetörök. Bár ha úgy nézzük ... most se állok túl messze a szétesés határától.. De akkor sem húzhattam tovább. Úgy éreztem ha nem mondom el neki most akkor abba beleőrülök. Muszáj volt valakinek elmondanom most már. 

- Nem tudom... úgy éreztem hogy egyedül is megtudok birkózni a problémáimmal - túrtam idegesen a hajamba

- És akkor ha .. Tom volt a nagy szerelmed .. miért vagy ilyen ellenséges vele?

- Azért mert mindenkinek az lesz a legjobb ha soha nem tudják meg ki is vagyok valójában - mondtam határozottan

- Ki az a mindenki? Mert hogy nem Tom és nem is te az biztos - nevetett fel cinikusan

- Paul kérlek .. most ne gyere azzal hogy menjek oda hozzá és valljak be neki mindent.. - néztem rá könnyes szemmel

- Pedig lehet, hogy az lenne a legjobb..

- Micsoda? Hogy megtudják hogy éveken át hazudtam nekik és most hogy végre újra találkoztunk aljas dögként viselkedtem velük? - nevettem fel - Kérlek .. ezt te sem gondolhatod komolyan

- És akkor most mit fogsz csinálni? 

- Semmit .. minden marad a régiben.

- Neked elment az eszed! Te tönkre akarod tenni magad? Pontosan tudod, hogy ha ezt tovább folytatod akkor abba belefogsz őrülni.. - mondta dühösen

- Már rég nem érdekel mi van vagy hogy mi lesz velem - rántottam vállat

- Ne mondj ilyet.. inkább próbáld meg összeszedni magad és szemtől szemben őszintén beszélni Tommal - mondta majd lassan felállt mellőlem

- Eszemben sincs...

- Gondold át Channel... a kedvemért - mosolyodott el és egy apró puszit nyomott a homlokomra

- Rendben - mondtam halkan 

- Most megyek .. lassan indulnom kell. Mára végeztem - mutatott az órájára

- Jól van. Lassan én is megyek

- Vigyázz magadra és kérlek gondolkozz el azon amit mondtam - ölelt át még egyszer majd megkerülve a dohányzó asztalt kisétált az irodából...