Impossible Promise 11. Rész

Na sziasztoook :))
Meghoztam az új részt, remélem mindenkinek tetszik majd :) Ez már nem annyira depis mint az eddigiek, de ha elolvassátok majd ti is megtudjátok miért is .. és úgy tervezem h a következő részek is ehhez hasonló hangulatban fognak telni majd .. többé-kevésbé :DD
Na de nem is szaporítom tovább a szót, jó olvasást mindenkinek és továbbra is várom a sok-sok kommentet-csillagot ^^.

Nem sokkal azután, hogy Paul és a srácok elmentek én is összeszedtem a cuccaimat és haza mentem. Már nagyon rám fért egy kis pihenés. Bőségesen megvacsoráztam utána pedig vettem egy kellemes forró fürdőt. Legalább vagy egy órán keresztül áztattam magam a kádban mire nagy nehezen kikászálódtam és magamra tekertek a köntösöm.

Mivel az irodában már mindent elintéztem a holnapi napra, így nyugodt szívvel dőltem el a puha ágyamban. Annyira jó volt végre lazítani. Nem kellett se a munkával se semmi mással foglalkoznom. Csak arra koncentráltam hogy minél hamarabb elaludhassak.

Egy ideig kapcsolgattam a csatornákat de mivel nem találtam semmi érdekeset gyorsan kikapcsoltam a TV-t és az éjjeli szekrényemre raktam a távirányítót.

Átfordultam a bal oldalamra, magamra húztam a takarót és nem sokkal később már el is aludtam.

Abban a hitben hajtottam álomra a fejem, hogy most végre majd kipihenhetem magam és egy nagyot alszok, de ez sajnos nem így történt. Nem sokkal hajnali kettő után egy szörnyű rémálomból ijedten ugrottam fel az ágyban. Azt álmodtam, hogy Tom valahogy mindenre rájött és dühösen kiabált velem. Én hiába mondtam neki az igazat, hiába mondtam neki hogy mennyire szeretem, nem hallgatott meg. Dühtől fűtve idegesen egyedül hagyott egy parkban és örökre eltűnt... Nagyon felzaklatott ez az álom. Nem azért mert megint Tommal álmodtam ... hanem azért mert tudtam hogy ha Tom egyszer megtudja az igazat akkor biztos hogy ugyanígy fog reagálni és utána örökre eltűnik az életemből... És ezt pedig nem akartam .. nagyon nem akartam.

Éppen ezért is mondtam azt Paulnak, hogy eszem ágában sincs beszélni Tommal. És most már teljesen biztos voltam benne, hogy ez így is marad. Nem fogok beszélni vele és soha nem fogja megtudni a teljes igazságot velem és Karla Hueberrel kapcsolatban ... Karla meghalt .. helyette itt van Channel .. még ha ezt nem is tudja senki. Mindenkinek így lesz a legjobb. Minden marad a régiben...

~~~

Annak ellenére hogy előző éjjel nem aludtam valami fényesen, reggel olyan fitten keltem mintha újjászülettem volna. Jókedvűen megreggeliztem, felvettem az egyik kedvenc ruhámat és a papírokkal a hónom alatt beszálltam a kocsimba hogy elindulhassak a divatházba.

Mire oda értem már a többiek is megérkeztek. Nevetgélve várakoztak a földszinten. Kivétel nélkül mindenki jókedvű volt. Még Tom is ... egészen addig amíg meg nem pillantott..

- Jó reggelt, sziasztok! - intettem nekik mosolyogva, majd magabiztosan elhaladva mellettük felmentem az irodámba.

- Sziaa 

- Hello.. - köszöntek egyszerre

Bár nem néztem rá, de még így is észre vettem ahogy Tom tetőtől talpig végig mért. Na nem mintha különösebben is érdekelt volna ... de azért jól esett. Szeretem amikor jól nézek ki és ezzel hatással vagyok másokra.

Mikor felértem az emeletre és kiszálltam a liftből Paul jött velem szemben.

- Jó reggelt! - köszöntem mosolyogva

- Channel! Neked is szép jó reggelt! - puszilt meg - Milyen csinos vagy ma! És csak nem .. jó kedved van?

- Háát .. úgy is mondhatjuk.. tudod hajt a munkavágy - nevettem - Új munka, új emberek akikkel együtt fogunk dolgozni .. ez mindig kihozza belőlem a buzgómócsingot.

- Értem - nevetett ő is - Akkor ezt vehetem úgy is hogy minden kész a fotózásra?

- Még nem teljesen mert a termet még meg kell néznünk .. de ettől függetlenül igen

- Szuper! Akkor most megyek is és szólok a srácoknak hogy cuccoljanak össze - mondta majd beszállt a liftbe

- Rendben. Én is mindjárt megyek utánad - bólintottam

Majd bementem az irodába, elraktam a mappákat a fiókba és lementem a többiekhez. 

Végre elkezdődik a munka!

~~~

- Azt a rohadt... - kiáltotta döbbenten Bill amikor beléptek a fotóstúdióba
- Channel .. ez eszméletlen jól néz ki - forgott körbe vidáman Georg
- Ugye? Szerintem is nagyon jól néz ki a terem. A legújabb és legmodernebb cuccokkal van felszerelve - magyaráztam
- És ez a kanapé .. nagyon ötletes - huppant le egyből Bill
Na igen. Erre mindig is nagyon büszke voltam. A divatházam fotóstúdiójára. Elképzelni sem tudtam volna ennél szebb, modernebb és berendezettebb termet a fotózásokra. Egyszerűen imádtam. És azt hiszem nincs is annál jobb érzés mint amikor a ruhakollekcióimról készült fotósorozatok elkészítésénél jelen lehetek ebben a teremben. Kényelmesen elhelyezkedem a kanapén vagy akár besegítek a fotósnak, hogy épp melyik kép jobb meg hasonló. Ezért is vagyok úgy feldobva az új munkával kapcsolatban. Egy új kihívás, új lehetőségek és új élmények. Már alig várom, hogy végre elkezdhessük.
- Ez micsoda? - mutatott kíváncsian egy halom széthuzigált fénykép szalagra Gustav
- Azok a korábbi munkáim.. nyugodtan nézd meg őket. Akár szét is húzhatod ..már előlettek hívatva - legyintettem
- Azta ..ez nagyon atom munka. És a ruhák is nagyon adják magukat - ámuldozott
- Köszi - mosolyogtam ám ahogy tekintetem Tomra irányult ez a mosoly gyorsan lefagyott az arcomról
- Mi az Tom te meg se akarsz szólalni? - kérdezte bátyjától Bill ezzel kisegítve engem egy újabb kínos helyzetből
- De .. tényleg jó munka .. cool - dünnyögte
Pfff.. hát jó. Ha ő nem akar részt venni a munkában hát legyen. Nem az én bajom.. de azért azt majd megnézem hogy ez az elviselhetetlen fancsali képe hogyan fog meglátszódni a képeken.. Nem értem mire jó neki ez az örökös duzzogás. Most .. elvárja tőlem hogy a tegnapiért bocsánatot kérjek?! Komolyan .. ennyire megsértődött volna amiért kisurrantam?..
- Channel - lépett be az ajtón Paul ezzel kihúzva gondolatmenetemből - Minden papír elintézve, aláírva szóval kezdhetjük a munkát
- Jaj de jó - örvendeztem - Már alig várom.. de előtte .. mit szólnátok egy közös reggelihez lent az ebédlőben? - néztem körbe a társaságon
- Benne vagyok
- Jaja szerintem is jó ötlet - mondták egyhangúan a srácok
Végül együtt elindultunk hogy megreggelizzünk és utána neki láthassunk a fotózásnak. Azonban mielőtt én is leültem volna a többiek közé, bementem a konyhára kikérni a reggelinket. Ám ahogy visszaértem az ebédlőbe eléggé megdöbbentő látvány fogadott... ez a kis " közös reggeli " lehet hogy még sem volt olyan jó ötlet, mint amilyennek tűnt??...