Impossible Promise 13. Rész

Sziasztok! :)

Meghoztam a 13. részt is, remélem elnyeri a tetszéseteket! :) 

Tudom hogy a vége eléggé lehangoló .. de ezt inkább amolyan elgondolkodtató befejezésnek szántam. Úgyhogy nézzétek el nekem :D

Jó olvasást és ne feledjétek a kommenteket se :)) ♥

Ijedtemben a szám elé kaptam a kezem és mire észbe kaptam csak egy ideges kiáltásra lettem figyelmes.
- Bazdmeg!...

Tom állt előttem csupasz felsőtestét eltakarva egy pólóval a kezében. Az arca ugyanolyan döbbenetet tükrözött, mint az enyém. Először szóhoz se jutottam, majd miután magamhoz tértem idegesen felkiáltottam.

- Te mi a frászt csinálsz itt?

- Één? Inkább te!  Mond csak, nem tanítottak meg kopogni?? - grimaszolt miközben mutatóujját a homlokának ütögette

- Én kérdeztem előbb!

- Te meg rám nyitottál!

- Nem mondtad hogy ide jössz öltözni! - hadonásztam idegesen a kezeimmel

- Nem kötelességem beszámolni neked minden lépésemről!

Na jó.. Itt és most betelt a pohár! Mit képzel ez magáról? És miért kell félmeztelenül itt pattognia előttem?... Igazán magára vehetne valamit..

- Még neked áll feljebb?!

- Megsértetted a személyi jogaimat! - mutogatott rám

- Mi vaaan?? - vágtam értetlen fejet

- Most komolyan Channel.. nem bírod ki, hogy legalább egy percig ne te legyél a középpontban?

- Tessék? .. Hogy .. mi?.. Én . ajhh najó! Szerintem ezt most hagyjuk abba - dörzsöltem meg idegesen a homlokom

- Fáj az igazság mi? - nevetett fel gúnyosan

- Tom .. néha igazán magadba szállhatnál .. Amúgy is nehogy azt hidd, hogy miattad vagyok itt - mértem végig undorral a hangomban

- Ez most fájt - kapott színpadiasan a szívéhez és közben olyan fejet vágott, mint akit szíven döftek

- Haaah! Álmodozz csak - grimaszoltam - Csak azért jöttem ide, hogy megkeressem az öltöző kulcsát

- Ott van az asztalon - mondta unottan

- Kössz.. - sziszegtem a fogaim között

Majd elindultam az asztal felé, hogy felvegyem a kulcsot, ám még mielőtt a kezembe vehettem volna Tom egy röpke mozdulattal a kezébe kapta és a magasba emelte azt.

Mondhatom marha vicces volt... Így is majd felrobbantam dühömben a bunkó beszólásai miatt, erre itt elkezd nekem viccelődni.. Tényleg nagyon humoros..

- Add ide a kulcsot - nyújtottam ki a kezem

- Itt van - lóbálta meg előttem és mielőtt elvehettem volna, gyorsan a hátam mögé ugrott és egy gyors mozdulattal ránk zárta az öltöző ajtaját.

- Most ezt miért kellett? - kiáltottam idegesen

- Mi van Channel? Csak nem félsz tőlem?? - húzta fel a szemöldökét

- Csak szeretnéd!

- Jaaj! Ne szerénykedj..

- Tom fejezd már be a kisdedes idióta játékaidat és add ide azokat a rohadt kulcsokat! - üvöltöttem

- A-aa. Előbb kérj bocsánatot - rázta meg a fejét

- Ugyan miért?!

- Megsértettél..

- Één?! Inkább te engem!

- Pedig igenis megsértettél... Azt feltételezted rólam, hogy nem vagyok jó pasi..

- Mi vaan?

Most már kezdtem tényleg nagyon kijönni a sodromból. Mi a fenét képzel ez magáról? Egy napig hozzám se szól aztán meg itt eljátssza a nagy sértődöttet? Hagyjuk már .. Ha azt hiszi, hogy kifoghat rajtam akkor nagyon téved.

- Szívd vissza - tette karba a kezeit sértődötten

- Arra ugyan várhatsz - gőgösködtem - És egyébként most már igazán magadra vehetnél valamit...

- Csak nem szégyenlős vagy előttem? - tárta szét a kezeit ezzel szabad belátást engedve csupasz felsőtestére..

Arra az izmos .. kidolgozott .. napbarnított kockás hasára.. Te jó Isten!! .. Miket beszélek?!!... Kezdek megőrülni..

Zavaromban oldalra fordítottam a fejem és próbáltam másra összpontosítani a figyelmemet, de még így is éreztem ahogy az arcomat elönti a pír.

Istenem milyen rég is volt már, hogy Tom ilyen reakciót váltson ki belőlem.. Annyira .. el voltam szokva ettől a helyzettől..

- Kérlek add ide a kulcsokat - könyörögtem kétségbeesett hangon

- Na mi van? Még sem vagyunk olyan nagyon nagyra magunktól már? - gúnyolódott végül kinyújtotta a kulcsot szorongató kezét és meglóbálta előttem a levegőben.

Én persze rögtön kaptam az alkalmon és kitéptem a kezéből a kulcsot.

- Nagyon tévedsz, ha azt hiszed bármiféle hatással vagy rám... Undorodom tőled Kaulitz.. Te nem vagy több a szememben egy öntelt baromnál.. - vetettem oda neki, majd hátat fordítva elindultam az ajtó felé.

Csakhogy Tom fürgébb volt nálam, gyorsan utánam kapott és szorosan magához húzott.

- Hazudsz! - suttogta ajkaimba

Az arca alig két cm-re volt tőlem és forró leheletét is a bőrömön éreztem. Még a hideg is kirázott tőle.

Nem akartam ezt... szabadulni akartam tőle ... Minél távolabb akartam kerülni tőle... Féltem, hogy ha nem cselekszem gyorsan akkor olyat teszek, amit később még nagyon megfogok bánni.

Mogyoró barna szemeit egy percre se vette le rólam, közben pedig még mindig erősen magához szorított.

Nem bírtam tovább.. Muszáj volt kiszabadulnom a kezei közül.

- Kérlek engedj el - suttogtam erőtlenül

- Nem amíg meg nem mondod miért vagy ilyen ellenséges velem - mondta határozottan

- Tom kérlek..

- Nem Channel .. nem. Mond meg .. Tudni akarom .. tudni akarom mivel bántottalak meg amiért ennyire gyűlölsz engem? - húzott közelebb magához

- Ez nem ilyen egyszerű - sóhajtottam

- Képes vagyok felfogni - suttogta, majd egy kósza tincset söpört félre az arcomról és mélyen a szemembe nézett.

Láttam rajta, hogy komolyan gondolta amit mondott. Komolyan látszott rajta, hogy őrlődik a gondolataiban.

De akkor sem adhattam meg magam .. még nem.

- Channel.. - sóhajtott, majd tekintete szemeimről az ajkamra irányult.

Az arca vészesen közeledni kezdett felém. Éreztem .. tudtam, hogy mindjárt meg fog csókolni. Szemei vágyakozva ugrándoztak hol az ajkam hol pedig a szemeim között.

Már szinte összeértek ajkaink amikor hirtelen magamhoz tértem .. Nem nem nem ...Ez nem történhet meg! Nem hagyhatom...

- Tom .. kérlek .. hagyj elmenni - suttogtam kétségbeesetten és egy könnycsepp gördült le az arcomon.

Ekkor Tom szorítása enyhült, végül lassan elengedett és halkan motyogott valamit.

- Sajnálom... Tessék .. itt vannak a kulcsok - nyomta a kezembe

Én pedig amilyen gyorsan csak tudtam kinyitottam az ajtót és elmenekültem előle. Egyenesen az irodámba szaladtam. Még az se érdekelt, ha valaki meglát.. csak rohantam... el .. minél távolabb tőle.. El akartam felejteni ezt az egészet .. El akartam felejteni, hogy egyáltalán valaha is ismertem őt...

~~~

- A rohadt életbe Tom! Te nem vagy normális - öklözött bele a homlokába idegesen Tom

Miután sikerült kiszabadulnom az öltözőből Tom magára maradt a gondolataival. Összezavarodva rogyott le az egyik székbe és értetlenül merengett a történteken.

Majdnem megcsókolta Channelt ... Mi a fene ütött belé? Hiszen még csak nem is érez iránta semmit. Ő még mindig Karla-t szereti. Akkor mire volt jó ez az egész?

És ha Channel állítása szerint undorodik tőle akkor miért reszketett miközben a karjaiban tartotta? Miért lett olyan ideges? És .. miért sírt? Hiszen látta amikor egy könnycsepp gördült végig az arcán.

Annyi megválaszolatlan kérdés kavarog a fejében ezzel a lánnyal kapcsolatban. Annyi mindent szeretne megtudni róla. Szeretne segíteni neki... a barátja akar lenni. De ez lehetetlen .. legalábbis addig amíg Channel el nem árulja miért gyűlöli őt ennyire.. 

Meg kell tudnia. Ki fogja deríteni miért olyan zárkózott és miért lesz ennyire ideges ha a közelében van. És már tudja is hogy hogyan fogja ezt végrehajtani.

- A bizalmába kell férkőznöm! - állt fel elszántan, majd magára vette az eddig a kezében szorongatott ruhadarabot és kiment az öltözőből.

~~~

- Ezt nem hiszem el! - rogytam le kétségbeesetten a díványra - Hogy történhetett ez meg?!

Nem kellett volna bemennem oda. Ha nem segítek Paulnak akkor ez az egész meg se történik.. Miért? ... Miért kell a dolgoknak mindig ilyen rosszul végződniük? Nem lehetne, hogy egyszer az életben ne történjen semmi rossz? Túl nagy kérés lenne?! 

Most hogy fogok ezentúl a szemébe nézni? Hogy fogunk együtt dolgozni így? Hiszen .. majdnem megcsókolt! Istenem... Mit kell még elviselnem ahhoz hogy végre boldog lehessek? .. ha Tom nélkül is most már..

- Miért kellett akkor itt maradnom! - zokogtam fel hangosan majd arcomat a tenyerembe temettem

Lehet, hogy rossz döntés volt akkor itt maradnom Hamburgban? Lehet, hogy ha akkor visszamegyek hozzájuk minden jóra fordult volna? És .. mi van ha nem? Mi van ha David kidobott volna azzal az indokkal, hogy én csak sajnáltatom magam és csak kihasználom Tomot?

Bármi is történt volna most már mindegy. Most már ezt az életet kell élnem és egyedül kell megküzdenem a gondokkal. 

Úgy érzem kezdenek kicsúszni a kezeim közül a dolgok.. Nagyon rossz előérzetem van Tommal kapcsolatban. Félek hogy rájön a titkomra.. nagyon félek.. Mert ha ez megtörténik akkor .. örökre elveszítem Őt..