Impossible Promise 14. Rész

Sziasztok! :)
Megérkezett a várva várt 14. rész. Remélem mindenkinek tetszeni fog. És ajánlom a figyelmetekbe, hogy a végére alaposan figyeljetek oda.. ugyanis ez egy döntő pontja a történetnek.. úgy tűnik végre észhez térnek a kedélyek és végre mindenki rátér a helyes útra .. vagy talán mégse? Nos ezt döntsétek el Ti! Kellemes olvasást nektek :) És tudjátok csak bátran a véleményekkel ^^

A Tommal való öltözős incidensünk óta már eltelt egy hét. Azóta észrevehetően kerüljük egymást. Ha véletlenül valamelyikünk ugyanakkor van ugyanazon a helyen, az egyikünk mindig valamilyen indoknál fogva lelép. .. Azaz menekülünk egymás elől. De ez persze még mindig jobb mintha egész nap veszekednénk egymással.. És ez az egész nyilván a többieknek is feltűnt, de látszott rajtuk hogy nem igazán szeretnék .. de leginkább csak nem merik szóba hozni. Talán jobb is így.

A munka természetesen továbbra is folyik. Jelenleg is egy újabb fotósorozatot készítünk a srácokkal. Bill és a két G rendkívül lelkesen végzik a munkát... ez azonban Tomról már nem igen mondható el. De hát ez van.. Bill szerint mindig is ilyen volt ha fotózásról volt szó. Olyankor mindig magára húzta a " sebezhető vagyok " álarcot. Én azonban tudtam, hogy most emögött nem csak ez van.
- Jól van Bill, most kérlek fordulj balra.. Tommal szembe és mindketten nézzetek rám - utasította őket Karl, a fotósunk
Már csak alig egy óra volt hátra a munkából és a képekkel nagyon jól haladtunk eddig. A srácok is fogékonyak a pózokra, de ez nyilván annak köszönhető, hogy nem ez az első fotózásuk.
- Úgy úgy. Nagyszerű - motyogta a gépe mögül - Tom kérlek .. egy kicsit próbáld meg jobban beleélni magad..
- Bocs Karl.. de ma nem vagyok túl jó formában - dünnyögte unottan Tom
- Maa?! Őszintén szólva az elmúlt másfél hétben nem voltál túl jó formádban.. - visított fel szemrehányóan Bill
- Kössz öcsi.. Most pont erre volt szükségem!
- Nagyon szívesen.. de talán ha egy kicsit jobban élveznéd ezt az egészet..
- Miért szerinted nem élvezem eléggé? - kérdezte sértődötten Tom
- Hát.. nem tűnsz túl lelkesnek .. talán ha kicsit többet mosolyognál.. - jegyezte meg Bill
Ekkor Tom hirtelen felpattant a székéről és mint egy idegbeteg elkezdett vigyorogva ugrálni öccse körül és közben idétlenül rángatta a csípőjét
- Úúristeen! Hogy én mennyire élvezem ezt az egészet!  Hát majd kicsattanok a bőrömből!! - kiabálta vigyorogva - Na most már jobb? - kérdezte majd visszaült a helyére ugyanazzal az unott arckifejezéssel mint korábban
- Tökéletes... - forgatta a szemeit Bill

~~~

Mialatt a srácok a fotókkal bajlódtak addig én a terem másik végében, csendesen meghúzva magam a papírmunka fölött figyeltem az eseményeket.

Tom teljesen kifordult magából. Soha nem láttam még ilyennek. Úgy viselkedik mint .. mint egy őrült. Ennyire kibukott volna rám? Hiszen Ő akart megcsókolni és Ő zárta ránk az öltöző ajtaját .. akkor meg mire fel ez a nagy sértettség? Nem értettem Őt...

De aztán rá kellett hogy jöjjek, ez a sok szemrehányás mind hiába való.. hiszen ha akkor nem maradok itt Hamburgban, akkor ez az egész meg se történik. Így ez az egész az én hibám.

Fáradtan felsóhajtottam, majd letettem az asztalra a papírokat és odamentem a többiekhez.

- Karl beszélhetnénk egy kicsit?

- Persze máris! Srácok egy pillanat és jövök. Addig lécci ne szedjetek szét semmit.. - mondta és átsétáltunk az asztalhoz és leültünk a díványra

- Figyelj Karl.. a srácok egyre nehezebben bírják a munkát. Ez látszik rajtuk..

- Igen. Valóban ez már nekem is feltűnt. De leginkább Tom az aki kibírhatatlan - sóhajtott fáradtan
- Mit szólnál hozzá, ha mondjuk a holnapi napot lemondanánk? - kérdeztem miközben a szoknyám rojtjaival babráltam - A képekkel úgy is jól haladunk .. szóval .. egy nap kihagyás nem igen hiszem, hogy gondot jelentene.
- Nem ez tényleg nem jelentene gondot és így legalább a fiúk is felfrissülnek kicsit - mosolyodott el
- Na hát akkor azt hiszem ezt meg is beszéltük. Holnap mindenki pihenni fog - mosolyogtam majd lassan felálltam
- Rendben. Megyek is és szólok a srácoknak hogy mára végeztünk és hogy holnapra ne készüljenek - állt fel ő is ám mielőtt elment volna még visszafordult - Egyébként minden rendben veled?
- Persze miért kérdezed?
- Channel.. olyan csendes vagy az utóbbi időben. Történt valami? - simított végig a vállamon
- Neem.. nincs semmi baj. Tényleg .. csak kicsit túlhajszolom magam. Ennyi.. - erőltettem mosolyt az arcomra
- Biztos csak ennyi? Nem szeretném, ha a kedvenc főnököm szomorú lenne - borzolta össze a hajam
- Héé! - bokszoltam bele a vállába - Na nyomás dolgozni!
- Értettem főnök - emelte a kezét a homlokához.
Tisztára mint egy katona ... Ilyenkor ki se nézné belőle senki, hogy egy jól menő divatház profi fotósa. De .. bevallom azért jólesett ahogy megnevettetett.

~~~

- Jól van srácok! Most mindenki figyeljen rám - tapsolt a levegőbe Karl - Channellel megbeszéltük, hogy a holnapi fotózást elhalasztjuk. És mára pedig végeztünk a munkával.
- Így van. Úgy hogy most nyugodtan elmehettek - álltam meg Karl mellett kezemben egy köteg mappával
- De hogy-hogy? Valami baj van? - kérdezte értetlenül Bill
- Nincs semmi baj.. csak úgy gondoltam hogy már rátok férne egy kis lazítás - mosolyodtam el
- Fúú dejóó! - nevetett fel Georg - Mit szólnátok ha ezt egy kiadós bulizással megünnepelnénk?
- Én benne vagyok - pacsizott le vele Gustav
Na ezt már szeretem. Tényleg jó ötlet volt ez a holnapi szünet. A srácok már így is sokkal lelkesebbek, mi lesz majd akkor ha holnapután visszajönnek? Jó látni ahogy örülnek. Bár Tom is ilyen lelkes lenne ..
- És te Tom? Nem gondolod hogy egy kis összejövetel a klubban feloldaná a kedélyeket? - kérdezte kíváncsian Karl
- Gondolom biztos - rántott vállat
- Pedig neked sem ártana egy kis lazulás - jegyeztem meg finoman
- Majd azt én tudom, hogy mi a jó és mi a rossz nekem! - kelt ki magából
Karl és a srácok nagyon meglepődtek Tom reakcióján. Na persze. Gondolom a kicsi Tom még nem is mesélte el az öcsikéjének, hogy mit csinált a múltkor. Jellemző. És még ő van megsértődve..
- Bocsánat .. én csak segíteni próbáltam - emeltem fel védekezően a kezeimet
- A Te segítségedből kössz de nem kérek..
Na szép.. Most már biztos hogy megsértődött rám. És úgy látszik hogy fordult a kocka. Most Ő az aki bunkózik a másikkal nem pedig Én. De felőlem csinálja csak. Úgysem tud kihozni a sodromból. Sohasem tudott...
- Már megint mi bajod van? - léptem elé
- Nekem ugyan semmi.. De ha én nem segíthetek neked és te nem vagy hajlandó elárulni nekem a problémáidat akkor én miért tenném? - kérdezte gőgösen
- Úristen Tom! Te még mindig ezen vagy fennakadva? - fogtam meg a homlokom.
Kezdtem egyre idegesebb lenni.
- Csodálkozol?
- Kérlek Tom! Ne legyél már nevetséges!
- Én vagyok nevetséges? Ugyan Channel! Csak nézz magadra! - mutatott rám
- Miért mi bajod van velem?
- Egy kibírhatatlan idegesítő nőszemély vagy!! - kiabálta
Eddig bírtam. Teljesen felment bennem a pumpa és nem bírtam tovább türtőztetni magam.
- Na jó! Ebből nekem most lett elegem! Mond csak te mégis mit képzelsz magadról? Azt hiszed, hogy te vagy a mindenható Isten és itt osztod az észt??! Foglalkozz inkább a nőcskéiddel akiket nap mint nap ágyba viszel! A rohadt életbe már! Elegem van belőled! - üvöltöztem
Tusé! Ha majd ő úgy én így. Ott okozok neki fájdalmat ahol a legjobban fáj neki. És nem érdekelnek a következmények.
Ám amint e szavak elhagyták a szám, a körülöttem lévő emberek teljesen ledöbbenten és néma csendben néztek egymásra.
Hirtelen észbe kaptam és rájöttem mit is mondtam az előbb. Kétségbeesve Tomra pillantottam, akiben pattanásig feszült az ideg. Egy darabig csak ott állt előttem. Én pedig feszülten vártam hogy mikor robban és esik nekem.
De ehelyett csak idegesen morgott egyet és sebes léptekkel kiment a teremből hangosan felborítva maga után az állványokat.
Nem tudtam mit tehetnék.. hiszen megérdemelte... vagy nem?
- Nézd Channel .. én megértem, hogy kivagytok bukva egymásra.. de azért ez mégis csak durva volt.. - magyarázta Bill
- Nem is ismered Őt igazából és fogalmad sincs róla, hogy miken ment keresztül - vágta a fejemhez Georg - Fogalmad sincs róla, hogy most mekkora hibát követtél el... - mondta majd mindhárom srác hátat fordítva nekem kiment a teremből.
Azt hiszem Georgnak igaza van. Tényleg hülyeség volt amit tettem. Túllőttem a célon. Nem kellett volna Tomnak felhoznom ezt a témát... Úristen hogy én mekkora hülye vagyok!
És most tessék .. itt maradtam egyedül.. vagyis majdnem. Ekkor szégyenkezve Karlra pillantottam
- Karl .. nézd ..én sajnálom az előbbit.. nem gondolkoztam és olyat mondtam amit nem akartam.. - hadartam idegesen
- Én megértelek .. de azt hiszem most nem tőlem kellene bocsánatot kérned.. - mondta halkan - És ha most nem haragszol, megyek elpakolom a cuccaimat.
Remek. Mindenki magamra hagyott ... de azt hiszem erre teljesen rászolgáltam..
Túlságosan messzire mentem az utóbbi időben.. nem kellett volna annyira gorombának és bunkónak lennem Tommal .. hiszen Ő csak segíteni akart. Erre én meg ott rúgtam belé ahol értem.. Hogy lehettem ennyire aljas? Hiszen én nem ilyen voltam .. ez nem Én vagyok..
Tomnak mindenben teljesen igaza van. Én egy kibírhatatlan idegesítő nőszemély vagyok...